2010. márc. 21.

Már az óvodában megtanultam...

mindent, amit tudni érdemes.
Robert Fulghum könyvét jópár évvel ezelőtt olvastam. Aztán eltűnt az életemből. (Ha valakinek megvan, nagy örömmel kölcsönkérném...)
Még mindig mélységesen egyetértek.

"Ossz meg mindent!
- Legyél fair a játékban!
- Ne üsd meg az embereket!
- Tedd vissza a dolgokat oda, ahonnan elvetted!
- Takaríts el saját magad után!
- Ne vedd el, ami nem a tiéd!
- Mondd, hogy sajnálom, ha megbántottál másokat!
- Moss kezet étkezés előtt!
- Húzd le a WC-t!
- A meleg süti és a hideg tej jó neked.
- Élj kiegyensúlyozott életet: tanulj kicsit, gondolkodj kicsit, rajzolj és fess és énekelj és táncolj és dolgozz kicsit minden nap!
-Pihenj kicsit minden délután!
-Amikor kimész a világba, figyelj a forgalomra, fogd a kezem, és maradj együtt!
-Csodálkozz! Emlékszel a kis magocskára a műanyag pohárban? A gyökerek lefelé, a hajtás felfelé, senki sem tudja hogyan és miért, mégis mindenkinek tetszik.
Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehéregerek és a magocskák a pohárban- mind meghalnak, ahogy egyszer mi is.
-És emlékezz a Dick és Jane könyvekre, az első szó, amit megtanultál, mind közül a leghatalmasabb: LÁSS!"

És a folytatás, most már szabad fordításban: Ha veszed ezeket a bölcsességeket, felturbózod felnőttes kifejezésekkel, és beülteted az élet különböző területeire, mind megállják a helyüket. Próbáld csak ki! Vajon jobb világ lenne az, ahol volna idő délutáni szunyókálásra? Na és jutna takaró is. Vagy ahol a világ kormányainak alap hozzáállása lenne, hogy a másét nem vesszük el, és eltakarítunk magunk után?

Nincsenek megjegyzések: