Hol is lehetne kezdeni egy indiai zarándoklatot, mint egy ashramban. Ashram? Van belőle millió. Hallottam már olyan véleményt is, hogy "ha Indiában felrúgsz egy követ, ott gurut találsz" (Villás B.) Nincsen ashram guru nélkül, éppen ezért van miből választani.Ahonnan pedig minden ered, az a Gangesz. Nem is folyónak tartják Indiában, hanem ő maga az Anya (Mother Ganga).
Éppen ezért, az is természetes, hogy a Gangeszben ered a mi zarándoklatunk is. Tehát a Gangesz partjának és az ashramnak a közös halmazát keresve matematikailag is Rishikesh adódik. Itt kezdődik a történet.
Itt vár minket Brandon a mindenre nyitott szeretetével.Éppen ezért, az is természetes, hogy a Gangeszben ered a mi zarándoklatunk is. Tehát a Gangesz partjának és az ashramnak a közös halmazát keresve matematikailag is Rishikesh adódik. Itt kezdődik a történet.
Ashram- keleti tanokkal vagy vallásokkal foglalkozók valahogy mindig ashramokba keverednek. Mi ez? Szálloda vagy kollégium? Papnevelde?
Egyik sem. Szó szerinti fordításban pihenőhelyet jelent. Akár éveket is el lehet tölteni ezeken a helyeken egy-egy mester körül összegyűlve.
És ennek a fogalomnak az értelmét nem is igazán lehet felfogni, amíg ki nem derül, hogy milyen India: ugyanis India zajos. Bődületesen, irgalmatlanul hangos.
És Indiában sokan vannak. Persze tudom én is azt az egy milliárdos statisztikai adatot, de amikor az ember az utcán egy napos kedd délután egy millió indiaival is találkozik, már úgy érzésre... az ugye zajjal jár. Főleg, ha az utcán mindenki dudál. Mondom, hogy mindenki. Aki közlekedik, annak van dudája. Vagy csengője. Vagy dobja. Vagy ha egyik sem, akkor legalább egy esernyője. Dudálnak, ha megelőznek. Dudálnak, ha nem tudnak megelőzni. Dudálnak csak úgy. És nyomják veszettül a gázt, akár lehet menni, akár nem. Csengetnek, közlekednek. A tehenek pedig nagyokat bőgnek bele ebbe a forgatagba. Jó dolguk van, mindenki kikerüli őket. Amikor pedig nagyon útban vannak, akkor pedig egy bátor vállalkozó nagyot sóz a szent tehén hátsójára, hogy mégis menjen egy kicsit arrébb. Veszélyes vállalkozás ez, nem való egy nyugati turistának: egyrészt csúnyán néznek a helybéliek, ha az ember mégis megpróbálná, másrészt a tehén hátsó részéből az ijedelem nagy gombócokat csal elő - jobb esetben nem folyik. Jobb a békesség, kerülgetjük a szent állatokat. Az utca poros, szemetes, őrült a zsivaj.
India első leckéje a fókuszálásra tanít. Ugyanis, ha nem tartom a figyelmemet a célomon, egy percen belül elsodornak.
Tehát ebből a forgatagból nagyon is értelme van pihenőhelyre térni. Az ashramban csend van, gyönyörű a kert, virágok, friss levegő, a mester igényessége szerinti tisztaság- néhol az jelenti, hogy a padlóról is ehetsz, máshol inkább sehonnan sem...
Az utca zaja tompa morajlássá szelídül, ahogyan a Shiva szobor lábához telepszünk. Más értemet nyer a meditáció és a jóga is. Az indiaiak pedig csendes kíváncsisággal és vidámsággal nézik a többségében azért fehér emberek reggeli jógáját.
Megértem, hogy vicces nekik, mert az ízületeiket szerintem nekik a Jóisten zsinórral helyettesítette. Nem csoda, ha összehajtogatják magukat, mondjuk egy zsebkendő nyolcadrészébe. Sok ezer éves szigorú hagyományaikat törjük meg az egyéni és nagyon élvezetes mozgásunkkal. Elő is jönnek szakácsok és takarítók, ilyet nem láttak még.
Egyik sem. Szó szerinti fordításban pihenőhelyet jelent. Akár éveket is el lehet tölteni ezeken a helyeken egy-egy mester körül összegyűlve.
És ennek a fogalomnak az értelmét nem is igazán lehet felfogni, amíg ki nem derül, hogy milyen India: ugyanis India zajos. Bődületesen, irgalmatlanul hangos.
És Indiában sokan vannak. Persze tudom én is azt az egy milliárdos statisztikai adatot, de amikor az ember az utcán egy napos kedd délután egy millió indiaival is találkozik, már úgy érzésre... az ugye zajjal jár. Főleg, ha az utcán mindenki dudál. Mondom, hogy mindenki. Aki közlekedik, annak van dudája. Vagy csengője. Vagy dobja. Vagy ha egyik sem, akkor legalább egy esernyője. Dudálnak, ha megelőznek. Dudálnak, ha nem tudnak megelőzni. Dudálnak csak úgy. És nyomják veszettül a gázt, akár lehet menni, akár nem. Csengetnek, közlekednek. A tehenek pedig nagyokat bőgnek bele ebbe a forgatagba. Jó dolguk van, mindenki kikerüli őket. Amikor pedig nagyon útban vannak, akkor pedig egy bátor vállalkozó nagyot sóz a szent tehén hátsójára, hogy mégis menjen egy kicsit arrébb. Veszélyes vállalkozás ez, nem való egy nyugati turistának: egyrészt csúnyán néznek a helybéliek, ha az ember mégis megpróbálná, másrészt a tehén hátsó részéből az ijedelem nagy gombócokat csal elő - jobb esetben nem folyik. Jobb a békesség, kerülgetjük a szent állatokat. Az utca poros, szemetes, őrült a zsivaj.
India első leckéje a fókuszálásra tanít. Ugyanis, ha nem tartom a figyelmemet a célomon, egy percen belül elsodornak.
Tehát ebből a forgatagból nagyon is értelme van pihenőhelyre térni. Az ashramban csend van, gyönyörű a kert, virágok, friss levegő, a mester igényessége szerinti tisztaság- néhol az jelenti, hogy a padlóról is ehetsz, máshol inkább sehonnan sem...
Az utca zaja tompa morajlássá szelídül, ahogyan a Shiva szobor lábához telepszünk. Más értemet nyer a meditáció és a jóga is. Az indiaiak pedig csendes kíváncsisággal és vidámsággal nézik a többségében azért fehér emberek reggeli jógáját.
Megértem, hogy vicces nekik, mert az ízületeiket szerintem nekik a Jóisten zsinórral helyettesítette. Nem csoda, ha összehajtogatják magukat, mondjuk egy zsebkendő nyolcadrészébe. Sok ezer éves szigorú hagyományaikat törjük meg az egyéni és nagyon élvezetes mozgásunkkal. Elő is jönnek szakácsok és takarítók, ilyet nem láttak még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése