2009. aug. 31.

Nevettél már ma?

Ha nem, akkor itt a nagy alkalom, hogy megvidámodjon kicsit a napod.
Szerintem ezen a héten úgyis szükség lesz egy kis vidámság-tartalékra...
Jó mulatást!

2009. aug. 25.

Élve boncolás - avagy az Igazság ereje


























(a kép forrása: http://www.filmkultura.hu/regi/2007/articles/films/images/sztorno/03sztorno.jpg)

Kovács Patrícia színésznőt Élve boncolják. Jó, jó, de ez miért érdekes?
Hiszen ezidáig ez "csak" egy bulvárhír...

Nem is a bulvárrésze keltette fel az érdeklődésemet, hanem egy valódi, nem meg- vagy eljátszott, hanem igazi terápia:
Egy színházi előadás kapcsán beszélt az életéről, a hazugságokról, amelyek egy időben uralták az életét; és arról is, hogy hogyan sikerült szabadulni a hazugságoktól.

Itt meghallgathatod a rádióinterjút. (A 2009. 08.22-i adás 4. részét- kb a 7. percnél kezdődik vele az interjú. Sajnos nem tudom ide bemásolni...)

Maga a színházi előadás is izglamas,- habár többen maradtunk le róla, mint ahányan láthatták- de mégsem ezért írom ezt a bejegyzést. Hanem azért, mert elmeséli, hogy három barátnője egy éjszaka alatt hogyan "gyógyította" ki a krónikus hazudozásból. Az igazság gyógyító erejéről szól a történet: három nagyszerű emberről, akik nem hagyták elsüllyedni a társukat, hanem szembesítették a hazugságokkal...

Katarzis.

Másnaptól nem volt szükséges újabb világokat kitalálni.
Minden tiszteletem Kovács Patríciáé és a barátnőké. Patríciáé duplán, mert ráadásul ezt a nyilvánosság előtt is hajlandó elmesélni....

2009. aug. 16.

Kő-vakáció

Néha az egyik dologból következik egy másik. Fölveszel egy kavicsot az úton. Eszedbe jut egy gyerekkori barátod. és hogy mi lehet vele. Milyen messzire sodorta az élet. A kavicsot is. Vajon ő honnan jön?
A zsebedben őrizgeted, mígnem társakat talál magának. Egy kis csipke, egy furcsa szemre emlékeztető valami, újabb lyukas kavics. Talált kincs. Vajon volt már ember kezében ez a kavics? Vagy te vagy az első élő ember, akit millió év óta meglátott? Hány év alatt lett benne ekkora lyuk? És vajon fáj egy kavicsnak szétmállani? (Nem-nem, a központi idegrendszer és egyéb tanultságok azért előfurakodnak a fejedből...)
Na jó, de amikor szétmállik, hová lesz a kristály-szelleme?

Néha egy ilyen elmélkedés alkotáshoz vezet. Vezetik a kezedet, rakod egymásra az anyagot-agyagot, ragasztod, fested, dísztíted. Csoda születik. És a kő mesél.

Máskor visszaadod a Természetnek, hogy viselje tovább ő a gondját, neked már olyan sok minden húzza a zsebedet. És vele mennek a társai. Döntöttél. Nem mesélnek többet. Elviszi őket a víz, a folyó, a szél.

Sosem volt a tiéd, csak pár napot veled töltött. Kő-vakáció.

2009. aug. 7.

Szép szó

Azt figyeltem meg, hogy a legnagyobb sebeket nem a fizikai sérülések okozzák. Azok begyógyulnak pár nap alatt. (Itt kell megjegyeznem, ha egy olyan kapcsolatban élsz, ahol a fizikai sérülések értsd: bántalmazás kettőnél többször előfordul, akkor kérj segítséget, és lépj ki belőle!)
Hanem azok a sérülések a legnagyobbak, amelyeket a lelkünkön ejtenek a SZAVAK. Több évig sem gyógyulnak. Még 20 év múlva is fájnak. Ugye, hogy igazat beszélek?
Ezek a szavak az alkalmatlanságunkról, az értéktelenségünkről, a meg nem felelésünkről szólnak. Arra akarnak rávenni minket, hogy bizonyítsuk be, hogy megérdemeljük, hogy hasznosak vagyunk. Sokszor évekig próbálkozunk vele. Reménytelenül. Mindig az jön ki a végén, hogy nem férünk bele abba az öntőmintába, amit mások alkottak meg nekünk...

Hát itt az igazság: Mindannyian beleszülettünk egy családba, egy társadalomba, egy értékrendbe. Ahogy a szüleink is. És a nagyszüleink is. Ezek az értékrendek és hitrendszerek anélkül adódnak tovább, hogy megvizsgálnánk az igazságtartalmukat. ... most már több ezer éve. Háborúzás, kritizálás, a másik mindenáron való "megjavítása"... Erről szól a történelmünk egyéni és kollektív szinten.

Kétségtelen, hogy elfogadni valamit, amit másoknak igaznak hisznek, kényelmes dolog. Nézz körül a világban. Ez a kényelem ide vezet. Kényelmes, csak éppen korlátoz. Kényelmes, csak fáj. Kényelmes, csak éppen beteggé tesz. Kényelmes, csak éppen...
Neked tetszik?

Ha nem, akkor érdemes azon a szinten megváltoztatni, ahol a leghatékonyabb. Kigyomlálni a hibás hitrendszeret/hazugságot/tévedést/félreteremtést, és behelyettesíteni az igazsággal. Egyszerűen nincs más igaz gyógyulás.

A szép szó ereje gyógyít.
Tudom. Látom.

Mi az igazság?

Az, hogy soha el nem múló szabad létező vagy. Örömből jöttél ide a Földre, hogy élményeket, tapasztalatokat gyűjts be, szabad akaratod szerint. És a szabadság azt is jelenti, hogy azt akkor élheted meg, ha nem igázod le a társadat, nem használod ki, meghagyod őt is a szabadságában: ő is lehessen az, aki akar lenni. Hiszen te is erre vágysz, (igaz?) hogy az lehess, aki valójában vagy: ne kelljen visszafojtanod, visszafognod magad, szabadon megélhesd magad.

Akkor érdemes a szavakat arra hasznláni, hogy visszaadják a szabadságot: a sajátodat és a másokét is. Begyógyíthatod velük a sebeket. Az igaz szó, szép szó.

2009. aug. 1.

Az ember kutyája...

...mindenfélét kitalál, hogy kibírja a meleget. Ha a kutyaházban nincs légkondi (márpedig nincs, nincs az még az emberházban se...), akkor az ember kutyája a bokor alján tölti a napot. Bebújik még a föld alá is akár (értsd: 3 kutya méretű lyukat a virágoskertben) csakhogy hűvös legyen.

De ha ez sem működik, akkor a legvégső menedék ez a szerencsétlen csíkos levelű fű. Itt aztán biztosan hideg lehet.

Idáig jutottunk.
Kánikula van.
Publish Post