2009. márc. 31.

Szeresd, amit csinálsz!

Mostanában lépten-nyomon belebotlom a kérdésbe, 'vajon szereti-e az ember, amit csinál?'
Éppen ezért összegyűjtöttem pár szempontot.

-Ha az előző bejegyzéseimből nem derült volna ki, akkor a véleményem röviden: nem egyszerűen fontos, hanem létfontosságú. A saját és a velem-belső-utazók tapasztalatát is összegezve ugyanoda jutok: vagy szeresd meg, vagy hagyd abba, és fordulj ki onnan, mert zsákutca. Most is az, 20 év múlva is az lesz, csak addigra már belegyalogoltál jó mélyre...
Szerencsés az, aki ösztönösen felismeri a zsákutcát. A többieknek marad a tudatos élet és döntéshozás.

-Készülök arra, hogy nemsokára találkozzam Brandon Bays-zel (tőle lehet a belső utazást tanulni) azért, hogy terapeutaságom rendes karbantartásaként részt vegyek a kurzusán. Ő az egyik legnyilvánvalóbb példája (a tudatos választó) számomra annak, hogy valaki szereti, amit csinál. Várjunk csak... Talán nem is jó igazából ez a kifejezés. EGY azzal, amit csinál... nem kérdés, hogy belead-e mindent. Naná. Nem marad ki semmi. A szeretet meg egyszerűen átsugárzik rajta, és mindenen, amivel kapcsolatba kerül.

-Átsugárzik a szeretet... A művészetterápiás oldalam nyitó cikkének is ez az egyik legfőbb gondolata: ha a művészeted örömöt okoz neked, és élvezettel csinálod, akkor a kész műben is meg fog mutatkozni. A szenvedésért nem kapsz jutalompontokat.

-Ezt a képet is azért szántam ide - a már korábban említett mindent bele (mixed media) technikával készült-, hogy kép-es-ségében is jelen legyen, amiről most írok.

-Kedves ismerősöm említette a minap: "Azért jó festeni, mert az anyag nem beszél vissza." Van ennek a kijelentésnek egy olyan értelmezése is, hogy végre van itt valami, amivel nem kell küzdeni: az anyag tökéletesen elfogadja az alkotó kezet.
Erről jut eszembe... tényleg... akik jóban vannak az anyaggal, a megmunkálandó, a formálható-formálandó anyaggal, azok a tökéletes elfogadást szeretik benne a legjobban. Nem kell neki magyarázni, megértetni, meggyőzni, kompromisszumot kötni, felmagasztalni... stb. Tökéletes elfogadás, azaz feltétel nélküli szeretet.
Így tanítja az anyag a legértékesebbet, ami tanítható...
(jó, jó, nem tanítható így sem... de mondj rá jobb szót...)

Nem csoda, hogy ki lehet gyógyulni a szívbetegségből, stresszből, és egyéb nyűgökből... például festés által.

Nincsenek megjegyzések: