2010. márc. 23.

Brandon Bays-zel Indiában 5.

Papaji-nál, Lucknow-ban
Sokat haboztam, hogy megosszam-e ezt az élményt. A 7-es buszon ülve ennek semmi értelme. Abból a nézőpontból nézve talán még meg is ijeszthet, miről ír ez a nő itt?
Aztán arra jutottam, hogy nem dolgom eldönteni, megítélni, hogy ki mit kezd vele. Ha semmi értelme? Az jó. "Létfontosságú, hogy időnként nem létfontosságú dolgokkal foglalkozzék az ember."
(aki tudja az idézet forrását, megköszönöm, ha emlékeztet rá)

Igen ő az. Papaji. Ő az, akinél Brandon olyan sok időt töltött. Akit satgurunak neveznek (a végső guru, végső bölcs). Aki a maga egyszerűségében és egyszerűségével hántja le a magamra vett korlátokat.
Ha kell, nevetségessé teszi a korlátomat.
Ha kell, együtt sír velem.
Ha kell, egy gyönyörű mesével mutat rá.
Ha kell, csak belenéz a szemeimbe.
Ha kell, akkor meghív engem ebédre.

Egyszerű. Megáll az agyam. Nem mindig könnyű. Hozzá voltam szokva sokféle agybéli kapaszkodóhoz...

Egyszer csak túlcsordul az ember szívében a hála. Honnan jön, nem tudom. Nem is igen érdekes. Élővé válik az a mondat, hogy "áldott ez az élet". Milyen sokszor hallottam. Összeáll. Egész. Mindaz, ami eddig az életben történt, annak az eredője, az összegzése: ami ide hozott. Ide vezetett, hogy megkérdezzem magamtól, "KI vagyok?" Napról-napra, pillanatról-pillanatra.

Ez az a hely, ahol a külső történések elveszítik az érdekességüket, habár megtartják az élményüket. Ez az a pont, amikor egy kívülálló azt mondja, hogy most már elveszíted a józan ítélőképességedet. Innen nézve inkább pont hogy megtaláltam.
Én vagyok AZ. Bennem zajlik mindez. És ez így volt mindig. Szabadságomban áll nézőpontot váltani. Akárhányszor. Ezt Indiában előző életeknek hívják. Itt "nyugaton" nem hívják sehogy, az 'egyszer élünk' a divat. Talán a sors, amiről nyugaton beszélnek... de nem túl sokat, mert szeretik azt a látszatot kelteni, hogy ők mindent kontrollálni tudnak.
És vajon kinek van igaza?

Szabadságomban áll megkeresni-megtalálni, hogy "ki vagyok én?" mástól hiába várok választ, nem segít. Könyvtárakat lehet megtölteni a válaszokkal. Évszázadok, inkább -ezredek óta.
Ki változtatja a nézőpontokat? És mi van, ha nem nézője vagyok a folyamatnak? Akkor van még valaki rajtam kívül?

Kívánom, hogy veszítsd el az ítélő-képességedet! Itt a titok. És minden más is a helyére kerül.

Nincsenek megjegyzések: