2009. júl. 22.

Nem kapsz extra jutalmat a szenvedésért!

Ha te is olyan vagy mint én-mármint, hogy szereted jól csinálni a dolgokat... mit jól, inkább tökéletesen-, akkor tudod miről beszélek. Ahogy az ember jobban és jobban kívánja tenni a dolgát, bizony belefut ebbe a szenvedős történetbe.

Például abba, hogy hatalmas energiával és erőlködéssel próbálkozunk azzal, hogy megváltoztassuk magunkat vagy a világot. Néhányan mindkettővel megpróbálkoznak. Hűű, ez még súlyosabb... Észrevetted, hogy minél több erőfeszítéssel dolgozunk a jobbításon, az annál több szenvedéshez vezet?

Szerinted van értelme a szenvedésnek?

Szerintem semmi.

Persze erre amúgy akkor szoktam rájönni, amikor ismét túl vagyok egy ilyen jobbítsunk-a-világon-és-magunkon rohamon. NEM MEGY. Ilyenkor rájövök, hogy mit is kívánok tenni: átalakítani magamat és a környezetemet a saját szájam íze szerint. Nyilván abból indulok ki, hogy majd én tudom, hogy mi a jó, mi a rossz.... sőt tovább megyek, még azt is elhiszem, hogy másnak is megmondhatom. Rosszabb esetben mégcsak nem is mondom meg, hanem csak elvárom tőle. Elvárom tőle, hogyan viselkedjen, mit mondjon, mit ne mondjon... Elvárom magamtól, aztán a világtól is.

Mi az eredménye? Se én nem tudom teljesíteni az elvárásomat, se a világ... Háát... ez elég gáz. Úgy tűnik, ez tökéletes recept a szenvedéshez.
De mire jó?




1 megjegyzés:

happyman írta...

Jól kitalált csapda ez. Azért szoktam én is nekikezdeni a világ és környezetem jobbításának,hogy csökkentsem a szenvedést. Ezzel persze elutasítom azt, ami van, és a másik szemében keresem a szálkát. Lehet, hogy egyszerűen csak máshogy kéne a dolgokra nézni, esetleg egyáltalán nem foglalkozni azokkal, ami nem tetszik-legyen az akár a saját családja az embernek.