2011. júl. 13.

Jogtalan lettem

Az értékességhez való viszonyom tisztázása sok változást indított el. Például ezt is:
Tudod, mit?
Szabad leszek.

Korábban ezt olvashattad a blog aljában:

Mindegyik mű © 2009-2011 Makay Anikó.
Kérlek, ne lopd el a képeimet, ötleteimet és a mondataimat.
Nem tesz jót a léleknek.
Sem a tiédnek, sem az enyémnek.


Ó, igazad is van, ha azt hiszed, hogy csak néhány "vájtszemű" olvasta. 
És tudom, hogy az olvasóim többségének mégcsak meg sem fordult a fejében, hogy elvigye, felhasználja, stb. 
Az a pár ember, akik miatt annyit mérgelődtem, akik elvitték a szövegeimet,  például úgy is, hogy  még a gépelési hiba is benne maradt :-(... szóval őket ez nem zavarta. De engem igen. Időnként folytattam egy keresési kampányt, és találtam is ezt-azt. Írkáltam az e-maileket, mérgelődtem rendesen: azon, hogy hogy képzelik, meg azon, hogy még egy linket sem tesznek ki, és ez nem tisztességes...
Aztán egy idő után abbahagytam a keresési kampányaimat.
Mégis, nyomozó hatóság akarok lenni? Tényleg ezzel akarom tölteni az időmet, hogy fülön csípjem őket? 
Hát nem. Meg kell mondjam, számomra ez nem kívánatos elfoglaltság.
Inkább mással töltöm az időmet.
De hogy a folyamat teljes legyen, itt most ezennel visszanyerem a teljes szabadságomat:


Viheted. 


Pont.
Mondanám, hogy örülnék, ha egy linket is hozzátennél, ha elvitted - de nem várom el tőled. A jó szót sem és a köszönetet sem.
Mondanám, hogy ne lopj - de nem én akarlak megtanítani arra, hogy te magad érezd a belső hajtóerőt, hogy te akarj valamit adni cserébe... 
mint a levegővételnél: belélegzel, aztán pedig ki. Egy belső hajtóerő arra hív, hogy ne csak folyton belélegezz, hanem engedd is ki... Nincs ez másként az élet más területein sem.
Mondanám, hogy kíváncsi vagyok rá, hogy milyen kontextusban használod fel a szövegeimet, de ezennel erről is lemondok: nem várom el tőled többet. Megköszönöm, ha értesítesz róla, de nincs harag ha nem. 


Ezennel én magamat felszabadítottam a magam gyártotta és társadalmilag is elfogadottnak vagy jónak tartott elvárások alól, hogy hogyan bánj velem vagy a szövegeimmel. 
És a felszabaduló és felszabadító energiát innentől kezdve másra fordítom. 


:-) Olyan, mintha egy eskü szövege lenne. 
Lehet, hogy egy kissé patetikusra sikeredett?


•••
Frissítés: 
Tudod egy dologgal nem számoltam. 
Ha lemondok a copyright-ról, attól még valaki más igényt tarthat rá. És ha levédeti a szövegemet, képeimet stb, akkor engem foszt meg tőle, hogy használjam. 
Brrrr....!!!
Szóval: a copyright marad itt.
2012.

Mindegyik mű © 2009-2012 Makay Anikó.

7 megjegyzés:

Monica írta...

Ez az öngyógyítás! Remélem rendben leszel!

Szirtesdori, alias Dorkadesign írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Colette írta...

Nekem ha patetikus az sem baj:-)
Egy nagy ölelés azért, hogy írsz, hogy megosztod az értékes gondolataidat és hogy újra és újra elgondolkodtatsz dolgokon...
hamarosan találkozunk!

csigaszabo írta...

Leemelem a kalapom, ezt a gondolatot tudatosan magadévá tenni nem egyszerű. Bárcsak sikerülne sokunknak... Tényleg igazad van, inkább nyomasztó a nyomozó-vizslató-számonkérő hozzáállás, mintsem kellemes. Akkor pedig ugye a nem-nyomozó-nem-vizslató-nem-számonkérő hozzáállás felszabadító lehet.

unikat írta...

Szeretem olvasni az írásaid. Visszajövök újra és újra.
S bár én teljesen más típusú blogot vezetek, örülnék, ha bekukkantanál hozzám, mert kaptál tőlem egy figyelmességet a blogodon szereplő posztokért.

dióhéj írta...

eredetiség nem létezik, csak hitelesség...

Nóri írta...

A téma nagyon jó...! Találtam már meg a saját oldalam teljesen "élethű" mását a neten, a termékeimmel, fotózási szögeimmel, címkéimmel, arculatommal, stb. Először tajtékoztam, őrjöngtem, hogy évek munkája... de tudtam, hogy ez csak egoizmus, majd lecsillapszik, ezért nem is írtam neki. Ahogy mondod: had vigye. Kár a gőzért, a percekért, sorokért, ezzel nem kerülök közelebb a sztori nekem szánt üzenetéhez.

Viszont meg kellett élni a dühöt, hogy hogy képzeli, stb. Aztán továbblépni, kiértékelni: miért is fáj ez ennyire? Végül rájöttem az üzenetére: ha hiszek és bízok saját magamban, az értékességemben, amiről te is írtál, akkor nem érdekel, ha bárki bármit is elvisz. Majd megújulok, változtatok, tovább fejlődök, mert képes vagyok rá. Aki másol, az még nem kapcsolódott a saját értékéhez, még nem találta meg azt, hogy ő mit adhat a világnak, ezért veszi át másét. De aztán majd egyszer ő is megtalálja, és akkor minden és mindenki a helyére kerül :-)