Hihetetlen... Brandon Bays-zel Indiában 1.

Hihetetlen. Hogy ott voltam, hogy most itt vagyok. Nem tudom, te hogy vagy vele, én nem nagyon szeretek repülőzni. Az egyetlen, amit a repülőzésben szeretek, amikor az ablakon kinézve látom, ahogyan a "hangyák" jönnek-mennek, sietnek a munkába, autóznak-buszoznak. Kifigyelhetem a medencéjüket, a templomaikat, a betonkeverőiket és a felhőgyártó gyáraikat. Mindegyik hangyaméretű. Csuda. Hihetetlen, hogy ezek a "hangyák" bele tudnak szólni a Föld klímájába, akár csak egy hangyalábnyit is. Ott lent havat lapátolnak, aztán amott meg lőnek egymásra, olajat fúrnak, piacoznak vagy éheznek. Születnek és temetnek. Az idő összefolyik, 5 és fél órával előrébb. Akkor most az én napomból hová lesz az az 5 és fél? Próbálom érteni, a matek még megy, valahogy mégsem fogom fel. Miért pont fél?

Onnan föntről nézve megváltoznak az arányok. Ha volt itthon problémám, az onnan még csak nem is látszik. Csak a gyönyörű felhők maradnak. És a hihetetlen naplemente, szinte lángol az ég. Ha érdemes valamiért repülni, akkor a naplemente miatt. Innen lentről ilyen színeket egyszerűen nem lehet látni!

Hihetetlen? Még mindig annak tűnik. Az is, amikor egy másik világba érkezem. Márpedig India más. Akárhonnan nézem, más. Semmi sem úgy működik, ahogy nálunk. Semmiről sem úgy gondolkodnak, ahogy mi. Igazi kihívás egy európai gondolkodó számára. Színes forgatag, lenyűgöző kavalkád a szép lelkű számára. Lehet imádni és útálni. Átmenet nincs. Azt mondják, hogy india kihozza belőled a legjobbat ÉS a legrosszabbat.

Mit keresek én Indiában?

Zarándokolok. Furcsa szó. Nem sokat értek belőle. Könyvekből ismerem a Camino-t meg a többit. Vegyes elképzelések kavarognak a fejemben: "A zarándokok puritán egyszerűségben, gyakran szegénységben legyőzik a távolságot. De a lelkük gazdag. Vagy azzá kell váljék az út végére. És az arcuknak pedig ragyogni kell."

Hát ez valahogy nem ízlik. El nem indulnék egy szál bottal a kezemben. Nem vagyok én jó ilyen zarándoknak...Jó, jó. Akkor mégis mit keresek Indiában?

Azt tudom csak, hogy csatlakozom Brandon Bays-hez. Azt tudom, hogy olyan ember, akivel csak úgy egy

térben lenni is jó, felállsz a társaságából, és érzed, hogy megváltozott benned valami. Megértetted, amire talán sok éve keresed a választ. Indiában talán gurunak hívnák. Nekünk nyugati embereknek történelmileg nincs ehhez sok affinitásunk. Akik elég guruk-lettek/lehettek volna, azokat legtöbbször igen hamar kivégezték... De nem is ez a lényeg.

Azt tudom, hogy a terápia, amit használok, tőle származik.

Azt tudom, hogy megváltozott tőle az életem. Na és mennyi gyógyulás, lelki takarítás, megkönnyebbülés, aminek tanúja voltam és vagyok a klienseimen keresztül... És ez jó.

Azt tudom, hogy kíváncsi vagyok, honnan származik a Belső Utazás.

Azt tudom, hogy Brandon megmutatja nekünk, ő honnan merítkezik. És biztosan jó oka van rá, hogy tizensok éve mindig visszatér a mestereihez.

Azt tudom, hogy a zarándok-társaim hasonlóképpen terapeuták: régiek vagy frissen végzettek. Egyedül vagyok Magyarországról, a többiek közül is csak vagy hármat ismerek futólag. Szó szerint a világ minden tájáról gyűlünk össze: kell is hozzá egy teljes nap, amíg megérkeznek a repülők a szélrózsa minden irányából.

És amikor megérkezünk? Brandon vár minket. Így, virágfűzérrel, teljes nyitottságával és szeretetével. Hazaértünk. Naná, hogy zokogunk a boldogságtól.