2013. júl. 22.

Létezik szabadság egyáltalán?

Ezt kérdezte tőlem valaki. És szeretném a választ itt is megosztani: 


A szabadság az, amikor tudod ki vagy. Ha tudod ki vagy, akkor leomlanak a határok, börtönök. Szabad vagy. Alapvetően nincs szabály. 

Szabadon játszol. És létrehozol szabályokat. 
Létrehozol egy játékteret, abban a játékokat, és adsz nekik működést. Földi világnak nevezed. 
Elfogadod a szabályait, hiszen te hoztad őket. És részt veszel a teremtett világban. Leszel western hős, vagy indián, orvos vagy katona... 
Ha nem tetszik a játék, megváltoztathatod a szabályokat. Persze vannak olyanok is, amelyeket alapvetőnek fogadsz el, ezekkel nem akarsz bíbelődni többet. 

Minél jobban belemerülsz a játékba, és ezáltal a szerepedbe, annál komolyabban veszed. Annál inkább meg akarod változtatni a dolgokat. Kontrollálni kezded a játékot, vagy legalábbis azt hiszed.
Minél komolyabban veszed, annál több szenvedést okoz. Sokszor börtönnek találod. Fáj, félsz és dühös vagy. Birtokolsz és veszteség ér. 
Véresen komoly. Már egyáltalán nem játék, hanem élet-halál harc. 
Önálló lettél, és elveszett a kommunikáció, oda lett a szabadság. 

Olyan vagy, mint egy rák? 
Igen, kontroll alatt igyekszed tartani a dolgokat, és növekedni, fejlődni, gazdagodni. Nem látsz mást, hiszen ellenséges környezetben vagy. Meg kell védeni magad. 
És sorsnak hívod. Vagy karmának. Keresed a sors irányítóját. 
És alkudozol, bizniszelsz vele, hogy jobb sorsod legyen. 
És fáj. 
Mert nem úgy van, ahogy akarod. Börtön. Dühös vagy magadra, a másikra, az éppen aktuális kormányra, és Istenre... Miért hagyta? Mire való ez a sok szenvedés? És egyáltalán ez az élet? És hol a francban van a rák gyógyszere? És ennek a földi életnek nem ilyennek kellene lennie. 

És elmehetsz vele a végletekig. Hiszen szabad vagy. Akkor is, ha nem tudod. Gyakran, el is mész a végletekig. De lyukas a rendszer. Bármennyire bele vagy merülve az élet-halál harcodba, valami mélyen, belül, hív... megismerni magadat, megérteni az életet. 

És bármikor, BÁRMIKOR ráismerhetsz magadra. Az igazságra. Mert az szabaddá tesz. Felismerheted, hogy ki vagy te. És leomlik minden rólad, ami/aki nem te vagy. Leomlik a nem valós. Leomlik a szenvedés. 
Nincs börtön többet. 
Olyan, mint amikor egy álomból ébredsz. 
Játék van. 
Egy pillanat alatt visszaáll a kommunikáció. 
Szabad vagy. Meggyógyul a rész, amelyik elválasztottnak hitte magát az egésztől. Megérted, hogy nincs ellenség. Árnyékokkal harcoltál. Magadat sebezted vele. 

És játszol tovább. Orvos leszel vagy katona... játékból. 
Játékból meg is halhatsz. De ami meghal, az a szereped része volt. Szabad vagy. El nem választott része az EGYnek.

2013. júl. 6.

Miért szenvedünk? A 7 legjobb a Legrosszabb kifogások listáján

Miért szenvedünk?

Ötletem sincs, hogy mi értelme. Őszintén.

Különösen amióta azzal foglalkozom, hogy hozzásegítsek embereket ahhoz, hogy kevesebb legyen a szenvedés, jobban érezzék magukat a bőrükben, jó legyen nekik. Mert van rá mód, eszköz. Minden. Ha van egy probléma, akkor létezik rá megoldás.

Már csak emiatt is nehezemre esik, amikor csak nekem fontos, hogy megoldódjon az a probléma. A probléma elszenvedője egy kifogással áll elő.
Valaki egy újabb borzasztó kifogással állt elő, ami jó apropót ad, hogy összegyűjsek egy párat:

1.) A sors így akarta
 -Nem jövök, mert a gyerekeimet fel kellene ébresztenem. (vakáció van,  a korábban megbeszélt találkozóra várom, 1 óra múlva találkoznánk)
 - Ez a te időd, magadra szántad ezt az időt, a te problémáddal foglalkozunk. Kellenek ehhez a gyerekeid most?
 - Tudom, hogy ezt már megbeszéltük. De ha a gyerekeimet nem hozhatom, akkor nem jövök. Biztosan a sors így akarta.

2.) Az anyukám tudja
 - Nem jövök el, mert az anyukám egy hete mondja nekem, hogy veszélyes helyre megyek. Teljesen megijedtem.
 -Az anyukád tudja, hogy hová mész?
 -Nem.
- Az anyukád tudja, hogy mi ez a módszer?
-Nem.
-Az anyukád találkozott már valakivel, aki legalább ismeri ezt a módszert?
-Nem. De az anyukám tudja.

3.) Születésnap
- Hááát... azt hiszem inkább mégiscsak megvárom a születésnapomat. Azt hiszem, akkor fogom megoldani a problémámat. Igen, a születésnapom, az jó lesz.
- És mikor van a születésnapod?
- 8 hónap múlva.
-És addig? Szerinted addig érdemes szenvedni?
-De az egy jó nap.

4.) Túl sok probléma
- Ha egy alkalommal nem tudom megoldani az összes problémámat, akkor nem is kezdek bele.
- Ha egy alkalommal megoldanád mondjuk az 50 %-át, és 50%-kal könnyebb lehetne az életed, az nem érdekelne?
- Nem.

5.) Előző élet
-Nem jövök el, mert ez a probléma az előző életemből származik.
-Rendben. Akárhonnan is származik, a mostani életedben okoz gondot, igaz?
-Igen.
-És, nem lenne érdemes a mostani életedben megoldani?
-De igen. A jósnő megmondta, hogy honnan származik. Visszamegyek hozzá.
-És a jósnő megmodja a megoldást is?
-Nem.
-Akkor, nem lenne jó, ha meg tudnád találni a saját megoldásodat?
-De igen. Megkérdezem a jósnőt.

6.)Sürgős
-Igen, eszméletlenül sürgős, hogy megoldást találjak rá...
-Sürgős? Mióta áll fenn a probléma?
-5 éve.  Szóval, akkor jöhetek holnapután?
-De holnapután ünnep van. Pünkösd, mindenki szabadságon van.
-Jaaaa, hát nekem MÁSKOR nem jó.

7.) A férjem főnökein múlik a gyógyulásom
- Nekem rettenetesen fontos, hogy megoldást találjak a sürgős egészségügyi problémámra.
- Rendben. Beszéljük meg az időpontot.
- Igen. Majd ha a férjem el tud hozni. De ő külföldön dolgozik, és ha szabadságot kap.
- És az mikor lesz?
- Azt nem lehet tudni. Majd ha a főnökei elengedik. A főnőkei majd szólnak, de legutóbb is két nappal előtte szóltak, szóval ezt előre nem tudom... de kábé három hónap múlva...
- Akkor gyere el másképp. Busszal, vonattal? Esetleg valaki más elhoz?
- Hát azt nem! Én csak autóval közlekedem.

***

Nem panaszkodásból gyűjtöttem őket ide.
Akkor miért?
Azért, hogy felhívjam a figyelmet rá. Mindannyian találkozunk vele az életünkben. Az emberek rutinszerűen csinálják. Kifogás. Hazugság. Egyfajta stratégia arra, hogy elkerüljék, tompítsák a fájdalmat, hogy ne kelljen a nyers igazságot kimondani. Vagy egyfajta stratégia arra, hogy igazolják maguk előtt, miért nem kell az ígéretüket betartani.

Mert ha kimondanák az igazságot, akkor kiderülne, hogy tarthatatlan, fenntarthatatlan tovább az a dolog. Megoldást kíván, változtatást. Nincs tovább takargatnivaló.
Új irányba lehet tovább menni. Vége a kifogásnak.

Én pedig csak bátorítani tudlak. Igen, az igazsághoz bátorság kell.
Ismered a mondást? Az igazság szabaddá tesz.