Megfürödni a Gangeszban minden indiai álma. Aki teheti, ide zarándokol. Igen nagy szerencse, ha valaki, akár naponta is megteheti. A Gangesz mindennek az eredete. Az Anya, aki befogad. Nem is folyó, hanem maga a szentség szentsége. Ez is valami olyasmi, ami európai ésszel fel nem fogható. Itt erednek az istenek történetei.
Jó, jó, fel nem fogom, de hát mégiscsak kíváncsi vagyok a titokra. Mit tud ez a Gangesz? Mitől szent? Szent tehenek isznak belőle, megszentülve...
Kiderül mindjárt, mert nagy dologra készülünk. "Holy dip" vagyis szent mártózás. Odaadhatunk mindent a Gangesznak, felajánlhatunk bármit, lemoshatunk bűnt és bánatot, hogy tisztán és megújulva fogadjuk be India csodáit.
Nem olyan egyszerű ez nekem. Tél van itt is. Habár a napsütésben lekívánkozik a kabát rólunk, de a jéghideg vízbe nem vágyom. Minden híresztelésnek ellentmondóan a víz itt ragyogóan tiszta, talán a hegyekben olvadó hó miatt, a sziklák között pedig csillogó a homok. Varázslatos. Tehenek csatlakoznak hozzánk, minden kilógó zsinór megzabálható. Hogy kerüljük el, hogy szent cipőfűzőt csináljanak a zsinórjainkból? Csapkodunk, mintha legyek lennének. Nem működik, nem azok. Hangos bőgéssel adják tudtunkra, hogy nem tetszik a viselkedésünk...
Megvan a rituáléja a mártózásnak: készülök csendben, nincs idő gondolkozni, megyek. Az utolsó pillanatban ugyan ott motoszkál, vajon a Gangesz tényleg elmos-e mindent... a mártózás pillanata nem kétséges, hogy megállítja az agyamat. Hadd vigye, hadd vigye. Nagy itt a sodrás. Tisztelet az ÉLŐnek.
Elég csak ránéznem a társaim arcára, és nem kérdés tovább, hogy tényleg elhagytunk egy adag terhet. Nincs ember, aki ki tudná vonni magát a hatása alól.
De hogy mi a titok? Ki tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése