2016. júl. 27.

A személyes sértés

Valamelyik nap egy valaki elkunyerálta tőlem a bevásárló kocsi százasát. Biztosan találkoztál már az élménnyel... "Visszatolhatom a kocsit?" Vagy igen,vagy nem, rövid találkozás, már megyünk is tovább... mindenki a maga világába belefeledkezve folytatja tovább az életét.
Ez alkalommal valami miatt kikívánkozott belőlem, amit mélyen hiszek. Belenéztem az illető szemébe, és el is mondtam neki, úgy, ahogy valóban gondolom: " Maga többet érdemel annál, minthogy százasokat kunyeráljon!" Nem kellett hozzá nagy hatásszünet, hogy reagáljon. A következő levegővétellel olyan dühös kirohanást kaptam, hogy mennyire nincsen igazam, és nem tudom, hogy a körülmények meg a múlt, meg a lehetetlenség, és ez már csak így lesz továbbra is... El is tartott a kirohanás jó darabig. Még arra is rávette a düh ezt az embert, hogy sértődötten elrohanjon, kihallatszott belőle, hogy mi mindent gondol rólam. 

Személyes sértésnek vette, hogy értékesebbnek tartom annál, mint aminek ő maga tartja magát. A kettő közötti feszültség akkora, hogy dühben nyilvánul meg. 

Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy esik az eső, vagy azt, hogy nyáron meleg van.
Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy be van zárva egy üzlet, amikor ő odamegy.
Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy mások is közlekednek az úton.
Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy a gyerekének van véleménye valamiről.
Van, aki személyes sértésnek veszi, ha a másik nem veszi fel a telefont. 
Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy a másik nem hiszi azt az istent, amit ő. 

Feszültség, düh, frusztráció, harag... háborúskodás. Először belül kezdődik, aztán megjelenik szóban és tettben. 
Sokan vagyunk így. Minden egyes emberre igaz ez. A személyes sértés oka változatos lehet, a folyamat ugyanaz... csak az nem mindegy, hogy mit kezdünk vele. 

Körbenézünk a világban, bekapcsoljuk a tévét, azonnal találkozunk a feszültség, a frusztráció, a harag, a háborúskodás különböző fejezeteivel. Személyes sértések ezek is. Csak vannak kisebbek és vannak nagyobbak. Ezért a reakciók is változatosak.
Addig megy ez a háborúskodás ( a külső és a belső is), amíg azt nem mondjuk, hogy elég a szenvedésből. Megszületik a szándék valami másra, valami jobbra. Belülről. 

Békét akarsz a világban? 
Oldd meg a te részedet! 
A személyes sértéseidet te tudod kioldani. 
A személyes feszültségeidet te tudod kioldani.  
A személyes düheidet te tudod  feloldani. 
Ha megteszed, akkor eggyel kevesebb frusztrált ember lesz. És nem termelsz "űrszemetet", nem teremtesz agressziót. Tisztább lesz a gondolkodásod, amellett, hogy békésebb és megértőbb leszel. És a testi egészséged is meg fogja hálálni, mert feszültség mentesen könnyebb dolga van a testednek. Még az is lehet, hogy meg tudod tanítani a gyerekednek, azáltal hogy ezt  éled. Új világot teremtesz. 

Békét akarsz a világban? A belső háborúdat felszámolhatod. Persze csak akkor, ha már belefáradtál a szenvedésbe. 
Ha nem tudod, hogyan kell, kérj segítséget! Vannak sokan, akik tudnak rá módszereket! Segítenek neked felébredni. 
Önmagadra ébredni. 

2016. júl. 8.

Van- e tere a segítségnek?

Nemet mondani a segítségkérésre nem egyszerű dolog. Ha vannak eszközeid a segítségre és alapvetően is segítőkész az alapállásod, akkor még nehezebb. De vannak helyzetek, amikor ez a nemet mondás "kötelező". Kötelező?

Vegyünk csak egy példát a vak ember esetét, akit mindenki át akar kísérni az utca másik oldalára. Már vicces kategória, igaz? Talán először meg kellene kérdezni, hogy mi az ő szándéka, egyáltalán át akar-e menni...
De mi van akkor, ha a vak ember határozott kívánsággal fordul hozzád. Ő bizony arra akar menni, és rámutat az irányra, ahová igyekszik. Igen ám, de ahová menni készül, ott lápos, mocsaras a terület, dagonya van, sártenger, még némi krokodilra is van esély - látod. Elmondod neki, hogy amit te látsz, az a mocsár, tényleg oda igyekszik? Igen, igen, válaszolja neked, mert meg van győződve róla, hogy jó felé halad, az az ő lelkének az irányítása. Megpróbálod meggyőzni. Nem megy. Akkor másként. Nem megy. M E G Y Ő Z H E T E T L E N. Ő tudja, hogy mi a jó neki.
Akkor mi legyen?

a) kívánsága szerint belevezeted a mocsárba, hadd legyen sáros, hadd süllyedjen el, elvégre
szabad akarata van
b) visszautasítod a segítséget, és vállalod, hogy gonoszságot és szívtelenséget kiabál rád és rólad
c) ?
    vagy mit teszel? Segítesz neki vagy nem?

Haladóknak érdemes eljátszani a történettel úgy is, ha az a "vak ember"  egy hozzád közel álló valaki, egy felnőtt családtag, és te érzelmileg érintett vagy. Netán az a családtag nap mint nap elmondja neked, hogy hová akar menni, és ha te nem segítesz, legalább keress valaki mást, aki igen... Mit teszel? Segítesz?

Mi a segítség szerinted?