2010. ápr. 1.

Sértődős- ha akarod, legyél szabad

Te is szoktál sértődős lenni a világra?

Én leginkább akkor, amikor van valami elképzelésem róla, hogy milyen legyen a világ körülöttem... az pedig nem olyan. Amikor szeretném, hogy így vagy úgy bánjanak velem. Ezt vagy azt mondjanak nekem. Így vagy úgy fejezzék ki a szeretetet. És nem úgy van. És nem tehetek semmit sem ellene. A fejem tetejére is állhatok, nem vehetem rá a másikat, hogy szeressen. Vagy jól bánjon velem.
Jobb híján megsértődőm. Fáj. Addig, amíg rá nem jövök, hogy a saját életemet nehezítem- magamnak. Ekkor pedig még dühös is vagyok, mert megengedtem, hogy ez az egész megtörténjen... Egy okkal több a sértődésre. Még jobban fáj. Ördögi kör.

Emlékszel? Arra, hogy hogyan toporzékol az ember gyereke, 2-3- 4 évesen mert nem teheti, amit kigondolt, mert akadályba ütközik, mert 'ő tudja', és segítség kéne, de nem úgy, és nem akkor, mert... mert... mert... Csupa akadály, akadály. A világ összeesküdött ellene. És különösen az az egy ember.

Úgy látom magamon is és a környezetemben is, hogy ez nem változik. Már mint a sértődés. Ami változhat, hogy minél hamarabb fülön csípjük, ne kelljen 2 hétig, 2 hónapig, 20 évig (?)hurcolni. Nem kell messzire mennem a példáért, a családtagjaim között vannak, akik nem állnak szóba egymással. Pár éve. Én pedig messziről nézhetem. Így is fáj. Mégsem használ sem szép szó, sem jó példa, míg mindketten sértődőset játszanak. Tudom, nem az én dolgom. Nem kértek meg az elboronálásra.

Marad a saját házam táján való söprögetés.
Szóval sértődés. Úgy látom, ahogy növekszik az ember, a toporzékolás úgy marad el. Inkább valami közönybe, unalomba tompul. De a sértődés marad. Elkísér. Gyakran a folyamatos társunkká válik. Annyira hozzászokunk, mint az árnyékunkhoz. Haragszunk a világra. Mert az a világ, ami megbántott, az megbízhatatlan. És soha többet nem engedjük, hogy beleszóljon az életünkbe...
De a világ erről mit sem tud.
Mindig elér. Így vagy úgy újabb és újabb lehetőséget nyújtva a sértődésre. Van akinek, már a puszta jelenléte, a létezése is bánt minket. Legtöbbször nem is kell messzire vetni a tekintetünket, az a bizonyos családtag... és nem lehet tőle megszabadulni. Az élet összekötött vele... Van amikor kínunkban már csak cinikus megjegyzésekre futja. (Mások előveszik a baltát és jól fejbe vágják az illetőt... De rossz hírem van nekik is. A sértődés marad. Arról nem is beszélve, hogy a szabadságot fizikai szinten elintézi az illető vagy 20 évre...)

Ismerős? (Jó, tudom, hogy nem te vagy a baltás gyilkos. De a többi. Ismerős?) A boldogtalanság receptjét írtam ide neked.

Tehát én inkább minél hamarabb fülön csípem a sértődéseimet, például így:
-Nem tagadom le. A testem érzékeli, az egyszer biztos, akár tetszik nekem, akár nem.
-A világ olyan, amilyen. (Hiába az idealista elképzelésem róla, a benne lakók is csak azt tudják, ami tőlik telik.)
-Vicces módon a többiek közül is sokan pont olyan sértődöttek mint én. (Mint az óvodások, csak toporzékolás helyett kissé kifinomultabbak az eszközeik.) Furcsa módon ők is pont arra vágynak, amire én. Például boldogságra.
-És ha ezt belátom, akkor már csak egy lépés, hogy azt is lássam, hogy valakinek abba kéne hagyni a sértődősdit. Én vagyok az, aki megtehetem.
Jó, erre hajlandó vagyok. Már csak azért is mert ezzel MAGAMNAK teszek jót.
Annyi a dolgom, hogy megálljak. Érezzem, ami fáj, kimondjam, ami a fájdalomhoz hozzá ragadt ítélet.
Érdekes módon, amikor ez megtörténik, akkor szabaddá válok. Akkor képes vagyok látni a történetem -addigi tragédiám- abszurditását. Visszakapom a valódi ragyogásomat. Elengedhetővé válik, ami fogva tartott. Új élet nyílik ki a számomra. És... és...egyszer csak azt veszem észre, hogy a világ nem ellenségem többé.
Meglátom a többi sértődöttségbe beleragadt embert, és kiáltok nekik is, "hahó, te is legyél szabad! Rajtad múlik. Hát nem fájt még eleget? Ha akarod segítek neked."

Néha furcsán néznek rám. Ezt mondják, 'könnyű neked.'.. vagy pedig azt, 'persze, te milyen szerencsés vagy'.
Rendben. Szerencsés! És te? Te nem akarnál szerencsés lenni?

2 megjegyzés:

bemka írta...

Tökéletesen igaz minden szavad,csak az a baj, hogy borzasztóan nehéz követni az elméletet. Nekem legalábbis .De már az is valami ha legalább tudjuk, hogy hatalmunkban áll változtatni .

csutkailda írta...

Külső-belső napsütéses, Áldott Húsvétot kívánok Nektek!!!
Nagy szeretettel: Ilda