Áldás 2.

Nemrégiben írtam az áldásról, és most ismét ezzel folytatom, mert újabb szelete tárult fel előttem. Pappá avattak, és megkaptam a lehetőséget, hogy én magam is áldást adhassak. Megvan ennek a folyamata, ez önmagában csoda... meg kell élni... mégsem ezt szeretném megosztani veled.

Hanem azt, hogy milyen mélyen ül a nyelvünkben az áldás-áldátlanság. Ma is használjuk őket, még ha sokszor nem is gondolunk bele, mit is jelent:

- Ez egy áldatlan állapot.
- Nincs áldás a munkáján.
- Mivel áldott engem az ég?
- Áldás ez az ember.
- Áldásos a tevékenysége.
- Áldott állapot. (mint babavárás)

Tehát, az áldatlan állapotot, értelemszerűen egy áldás tud helyrehozni. Érdekes módon fel tud oldani olyasmit, amitől valami nem működött, vagy nem volt termékeny. És ha valamin áldás van, akkor az jót hoz, örömöt, segítséget, harmóniát. Helyreállít. Az áldás visszaadja az Egésznek, a Teljesnek azt, ami hiányos vagy megfosztott volt -vagy azt hitte, hogy az-, ezért nem is működhetett megfelelően- tehát tényleg lerövidíti a nehéz sorsot.

Ha nem élem meg, azt hiszem (és korábban azt is hittem), hogy az áldás egyszerűen jókívánság. Kész, passz. Mint a boldog születésnapot... fújd el a gyertyát, kívánj valamit, és mehetünk tovább.
Most, amikor megéltem, tudom milyen "munka" van mögötte, és tudom, milyen ereje van.
Áldást adni nem 3 másodperc... és elhiheted a hatása sem annyi.

Áldást kérni és kapni lehet magadra a gyermekedre, egy kapcsolatra, az életre, egy vállalkozásra, házra, térre, állatra, növényre, utazásra... a választék bőséges. Hát nem lenne értelmes, hogy ezek itt mind harmóniában legyenek?