2009. jún. 25.

Nem várt gyerek

A hazugságos dolgot folytatva... most erős inspirációt kaptam arra, mivel is folytassuk a témát: ugyanis mostanában a klienseim sorozatban tárták fel (bizosan összebeszéltek!), hogy
1. nem várt gyerekek voltak
2. de ha igen, akkor pedig fiúnak várták őket, és ők merészeltek lánnyá lenni
ez azóta sem változott. Viszont az azóta eltelt 20-30-50-x év sok szenvedése bizony ide vezethető vissza.
Többek között a folytonos megfelelési kényszer, a tökéletességi mánia-és állandó elégedetlenség, és az anyasággal kapcsolatos problémáknak is lehet ez az oka. Saját magadat nehezen fogadod el, önbecsülési problémáid vannak? Vagy azt sem tudod, hogy milyen elfogadni magad, mert sosem próbáltad? Folyton harcban vagy magaddal?
Nagy-nagy tévedésben vagy.


És az igazság? Úgy vagy jó, ahogy vagy. Ha abbahagyod a harcot magaddal, fel is fedezheted. Az egyedi és különleges tulajdonságoknak az összességével együtt, amit te választottál, így vagy tökéletes. Nincs még egy olyan mint te. Ez adja az értékedet. 7 milliárd közül egyedi és megismételhetetlen vagy.

A gyermek, furcsa módon már a fogantatás pillanatától kezdve pontosan tisztában van vele, hogy mi történik a szüleivel. Sokan azt hiszik, hogy csak az anyával szoros a viszonya, pedig az apának is minden gondolatát ismeri. Fogja minden rezdülésüket, tudja minden örömüket és bánatukat. Azt is tudja, ha nem várják, ha nem örülnek neki. Azt is tudja, ha fiúnak várják.


Valami súlyos kulturális örökségként cipeljük még mindig magunkkal azt, hogy a fiú értékesebb. És ezt az értékesség dolgot még meg is díszitjük ilyen-olyan mintákkal: az erővel, bátorsággal, érzelmek kifejezésével kapcsolatban. Ismét tévedés.
Sok problémánk -ez is- könnyen orvosolható, ha a természet részévé gondoljuk magunkat. (A betondzsungelből nem mindig látszik, de tényleg a természet része vagyunk.) A természetben pedig nincs preferencia. Férfi-nő, fiú-lány. Mindegy. Egyszerűen: ha van egyik, akkor van másik is. Vannak olyan fajok, ahol annyira mindegy, hogy szükség szerint átalakulhat egyik a másikká. És a kan kutya pedig ugyanúgy sír, ahogy a szuka, nem azon gondolkozik, hogy egy erős férfi márpedig nem sír...

***

Ha veled esett meg ez a dolog- mármint nem vártak, vagy másneműnek vártak-, akkor használd ezt arra, hogy megértsd az életed. Ez a te problémád, neked fáj most -ne vetítsd a szülőkre. Az ő részüket oldják meg ők... Használd arra, hogy megértsd, az életedben mi működik és mi nem. Mit adott neked ez a hátrányos indulás? Miben erősített? Miben gyengített? Milyen egyediséget adott neked?
És ha sikerült megérteni, akkor pedig itt az alkalom, hogy meg is bocsásd, amit ellened vétettek. A sorrend nem felcserélhető, a tanulság szükséges...

Ha pedig veled, mint szülővel esett meg, akkor nem késő azt mondani 1-2-5-20-30-50-x év után sem a gyerekednek, persze csak ha igaz-, hogy "örülök neki, hogy te vagy a gyerekem. Tényleg nem vártalak, tényleg másnak vártalak. Nem tudtam, hogy ez fáj neked. Bocsáss meg. Szeretlek."

És mindenki élhet boldogan, amíg meg nem hal.

Nincsenek megjegyzések: