Áldás

A hétvégét a Belső utazás tanfolyamon töltöttem -segítőként. Most először tartotta a hétvégi tanfolyamot Andrási Éva. Személyesen nekem, ez a hétvége olyan volt, mintha egy friss forrás ömlene bele egy megállapodott tóba. Új, friss energia: olyan jól esett. Annyi minden gyógyult meg bennem (is) ez alatt a hétvége alatt.

Egyszerűen az a szó jutott eszembe -amikor részese lettem a hétvégének-, hogy áldás.

Ezt a szót már ízlelgetem egy ideje. Először 2 éve találkoztam vele, amikor egy Transzformáció játékban begyűjtöttem rengeteg áldás lapocskát. A játékban - érdekes módon megkönnyíti, lerövidíti a saját és/vagy mások nehéz sorsát egy-egy ilyen lapocska. Utána még sokat gondolkoztam rajta, hogy az életben mit is jelent az áldás. Valahogy nem nagyon értettem. Azt láttam, hogy ez valami jó dolog, mégsem értettem belőle sokat.

És most, amikor -sok idő után újra, így a tanfolyamon is -részese lettem annak a folyamatnak, hogy mások nehéz sorsából egy rövidebb, kivezető utat mutassak... hát, egyrészt repesett a szívem, másrészt ez a szó zakatolt újra és újra: áldás. Azt tenni, amire az ember született, az áldás. Nagy szavak? Dehogy is, meg sem közelítik az élményt...

Az egész hétvége arról szólt, hogy kinyíljon a résztvevők szíve, mint itt ez a rózsa. Észrevétlenül. Finoman. Ahogyan a napsütés megcsiklandozza a virágszirmokat, azok pedig csak bomlanak kifelé. És ahogyan ez történik a szívünkkel is... az maga a csoda. Ebben pedig segítséget nyújtani- hát ez valóban áldás. Ez a szó, most számomra új tartalommal töltődött fel.

Szeretettel üdvözöllek, ha részt vettél a tanfolyamon, és találkoztunk, mert akkor tudod, miről beszélek... :-)