2009. jún. 15.

Ide nekem az igazi-ságot!

Szóval hazugság: egy olyan téma, amit nagyon könnyű lesöpörni azzal, hogy én őszinte ember vagyok. Beszélgettem ennek kapcsán jópár emberrel, és egy pillanat alatt kényelmetlenné vált a téma.
Tényleg az vagy? Mindig azt mondod, amit gondolsz?
Vagy vannak helyzetek, ahol politikusnak kell lenni? Vagy vannak emberek, akiknek nem lehet/nem célszerű megmondani? Inkább fönntartasz egy látszatkapcsolatot, csak azért, hogy ne boruljon rád valami?

Tudom, hogy nem népszerű téma. Inkább beszélnénk másról... mondják. Nem kérünk az élveboncolásból...
Az igazat mondótól legtöbbször félnek az emberek. Gyakran elteszik őt láb alól. Értsd ezt kiközösítésként, büntetésként, megbélyegzésként vagy akár szó szerint...
Csak néha tisztelik. És sokkal-sokkal ritkábban meglátnak benne valami különlegeset- elkezdik a titkát "fejtegetni". Ritka kincs.

Akkor én most itt miért is ragaszkodom ehhez a népszerűtlen témához?

-Mert előbb-utóbb belefárad az ember a hazugságokba. A kicsikbe is. Meg a nagyokba is.
-Mert az igazság szabaddá tesz.
-Mert az igazság által meggyógyul a lelkünk, gyakran a testünk is.
-Mert amikor tudod az igazságot, elmúlik minden kétely.
-Mert amikor igazi önvalódra rátalálsz (persze, persze sosem veszett el...), akkor igazi, mély békére találsz.

És az igazság elkezdi fölborítani a hazug világot.

Vagy inkább depresszióba, közönybe süllyedsz?
Netán egy súlyos betegségbe, egészségtelen kapcsolatba menekülsz?
Vagy próbálsz reménytelenül megfelelni kimondott vagy ki nem mondott elvárásoknak?


***
Provokállak? Dehogy is. Igazat beszélek. :-)
És szívesen veszem a hozzászólásodat. Ha választhatok, akkor inkább az igazit, mint a hamisat.
:-)

3 megjegyzés:

Barbi írta...

Az igazi: hogy nagyon szeretem, ahogy a dolgokhoz közelítesz. Anyukámnak is ajánlani fogom az oldalad, hogy minél több jóval töltekezzen, mert ő sokszor süllyed borús hangulatba.

Unknown írta...

Én most járok itt először, de szerintem nem utoljára. Az én őszinteségemhez még egy szókimondó természet is járul, úgyhogy tényleg azt érzem, az ilyen embert kevesen szeretik.

Makay Anikó írta...

Szeretettel üdvözöllek benneteket, Barbi, Barbi-anyuka, Bea. Gyertek máskor is, hiszen én is kíváncsi vagyok a véleménytekre. :-)