A gyógyulásról új szemmel

Ajánlom mindenkinek Dr. Bruce Lipton filmjét, amelyben a gyógyulást új szemmel mutatja be - most készült el a magyar felirat. Ez idáig az első rész van kész. De folyt. köv.

Gyógyulás. Ugye milyen sok minden fonódik köré?
Ha nem történt meg veled, akkor...
Lehet, hogy csak nem jó helyen kerested a megoldást?

És hogy kellő hangsúlyt kapjon az a rész, amikor a dogmáról beszél, ide ki is írom:

DOGMA: vallásos meggyőződésen és nem tudományos tényen alapuló igazság.

Tehát, ha kapsz például egy "halálos ítéletet" az orvosodtól, jobb, ha így értelmezed: ez egy dogma. Ebben a pillanatban az orvosod nem hisz a gyógyulásodban, és elképzelhető, hogy nem lát neked megfelelő megoldást. Ez még nem jelenti azt, hogy nincs is.





Ez a picike film pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy ne becsüljük le a természet adta gyógyulási képességünket. És ne is feledkezzünk el róla!!!


Dr Bruce Lipton könyve  most már magyar fordításban is olvasható. Érdemes.

És mi legyen a kamerafrásszal?

Az apró lépések technikája nem mindig működik. Például akkor sem, amikor az ember előjön a videokamera mögül és kiáll ország-világ elé. Nem lehet csak egy lépést ide egy lépést oda, mert akkor se itt, se ott nem vagyok.

A videózás tanulsága?

Ez a két korábbi videó arra tanított, hogy ne sokat tököljünk, ugrás az ismeretlenbe.

Annyira fel voltam spannolva, hogy elfelejtettem a kamerafrászt és minden mást is, elragadt a játék heve. Igen, ám de amikor komoly munkáról van szó, akkor nem olyan egyszerű az.

Beállítottunk egy "stúdiót". Világítás, állvány, szép virág és a háttérből a csúnya konnektort is kitakartuk. És? És... felvétel indul...

És nagy csend.

Nekifutunk még egyszer... kétszer... háromszor... semmi. Semmi nem működik belőle. Aki a kamera előtt van, mintha csirkecsontot nyelt volna... keresztbe.

És átmentünk a kis lazulós helyiségembe, mondjuk így: műhelyembe. Nyikorgós szék, nulla világítás, a nap is rossz felől süt. Üres képkeret a háttérben. Semmi sem jó.

Inkább választottuk ezt a tökéletesen hibás filmet, ami kikerült a kezeink közül. Altair innen is megköszönöm a szakmai és jogos kritikát.

Nekünk mégis minden jó lett, mert természetessé vált a hang és a történet. És több mint 20 perből vágtuk össze a végleges változatot. Filmként nem lenne díjnyertes. Semmi sem elég profi benne.

De tudod mit, aggódjon emiatt más. :-) Én letettem az aggódást.

Ajánlom mindenkinek -terápának is-, aki csak a családi ebédek kényszer-házivideóit élte meg eddig, vagy hihetetlen helyeken kellett pózolnia, hogy leszakadt a dereka benne, és a videón halálosan úúú...tálta a kényszeredett és karótnyelt beszélgetéseket.

Lehet ezt is, kérem szépen, új szemmel nézni.
A videózás jó móka!!!
Azóta is azon töröm a fejem, hogyan legyen ennek a mókának folytatása.

Mert lesz, az biztos!

Belső utazás és aggódás

Igen a videózás. Bizony van a videózásnak komoly eredménye is, mégpedig itt láthatod alább.

Aki nem ismerné őt, fogadja szeretettel Makay György belső utazás terapeuta kis filmjét.

Terveink szerint van még téma bőven, amit szeretnénk feldolgozni.

Minden esetre az első darab itt látható, az aggódásról.

Azt hiszem, hogy manapság, amikor a gazdasági válság már mindennapos szitokszóként épült az életünkbe, nagyon is aktuális ez a téma: az aggódás.

Miután a filmkészítés erősen a komfortzónából való kilépés mindkettőnknek, nagyon örülnék neki, ha véleményekkel bombáznátok minket a filmmel kapcsolatban - miután megnéztétek, hogy például átment-e a mondanivaló, milyen a tartalom, lehet-e hallani a zenét a végén... nem túl rövid, nem túl hosszú, stb.

És ha érdekel bárkit, akkor majd elmesélem, hogy hogy kell berendezni egy stúdiót, és nem használni fel belőle semmit...

És a NYERTES...

Megvan a nyertes. Nagy szélben, de sikerült.

A vízállás is nagyon magas volt, és tocsogtunk a patak szélén a sárban.

Annyira izgultam, mert egy videót készítettünk a sorsolásról. V I D E Ó T!!

Az első videóm. Segítséggel. Akkor is... szóval megvan. Zenés is... majdnem táncos is. Szerintem egy játék sorsolásához illő vidámsággal. Mindenki, aki részt vett a játékban és belinkelte magát ide, a sorszámával játszott.

A sorsolás? Legyen verseny!

Fel van töltve már a YouTube-ra, a címe is élő, csak még a YouTube rendszere gondolkodik, hogy mikortól lesz elérhető. Pár perctől pár óráig tarthat. Semmit nem tudok tenni azon túl, hogy a körmömet rágom le tövig. (Borzasztó...)

És ott van benne a nyertes neve. A végén. Hogy is árulhatnám el?

Nagyon örülök és köszönöm, hogy játszottatok velem. Olyan gyönyörűséges mozaikokat készítettetek, hogy minden eddigit felülmúlt. Sírtam és nevettem, és megérintette a szívemet mindegyik.

Dehogy volt itt zsűrizés! Esélytelen lett volna a zsűri. Mindegyik egyedi és különleges. Sokat dolgoztatok ám vele! Én is, köszönetképpen ezzel a filmmel.

Nagy ölelés mindenkinek!

És Gratulálok a NYERTESnek, megkereslek a blogodon is, amint elérhetővé válik a film.

Ki nyer ma?

Igen, igen. A játék lezárult.

Ha nem játszottál, nem nyerhetsz. :-(

Nagyon izgulok, mert igen nagy szél van odakint. A rádió szerint viharos.

És a sorsolás? Remélem, nem fújja el a szél.

Hogy miért?

Derüljön ki később, ugyanis most készülnek a képek róla. Csak azért jelentkeztem be, mert semmi sincs elfelejtve.:-))

21 versenyző.

Tényleg izgulok.

Versenyszellem és blogtalálkozó

Tudjátok miért nehéz kilépni a komfortzónából?

Mert azonnal ott találjuk a "való világban" a versenyt. Ahol el kell taposni a másikat. Földbe kell döngölni. Megszüntetni, mert elviszi előlem a vásárlót, a profitot, és én miből fogok élni.

A kreatív "való világban" sincs ez másképp. Aki vett már részt vásárokon, tele van indulatos történetekkel. Jogosakkal és jogtalanokkal. Fájdalmasakkal és keserűekkel.

És a virtuális blogvilág érdekes helyszín. Ott mindenki pontosan ugyanolyan kattintásnyira van a másiktól. Nem lehet kitakarni a kirakatot. Nincsen jobb hely, több helypénz. Összefogással, nyitottsággal többre megy itt bárki. Furcsa világ, mert itt van hely bőven. Nem számít, hogy egy olvasód van vagy ezer. Van elég. Mindenből.

Aki letette magáról a versenyszellem paráját, új világba csöppen. Emberi világba. Örülünk egymásnak. Micsoda megkönnyebbülés.

Észrevetted? Ez jön át a személyes találkozón is. Csak már annyira el vagyunk szokva tőle, hogy el se merjük hinni.

És éppen ezért csak óvatosan... kis lépésekkel merünk...

Észrevetted? Aki nem jött el, hiányoltuk.

Nem racionális a "való világ" versenyszellemében. Ott örülnünk kellett volna, dörzsölnünk a tenyerünkket... mégsem ez történt.

Mindenkit vártunk, mint a család tagját, amikor összegyűlünk az ünnepi asztalhoz.

Szívből kíváncsiak vagyunk például arra, hogy milyen az alkotásod élőben, mit gondolsz a világról élőben, és egyáltalán...

Kedves kreatív blogger és kreatív-blogger olvasó. Ha nem jöttél, mert csak 3 napja van blogod, vagy csak 5 olvasód van, vagy te csak havonta egy bejegyzést írsz, vagy... vagy... vagy valami miatt azt hitted, hogy itt is meg kell felelni valaminek, akkor tudd, hogy vártunk. Őszintén. Szeretettel.

Nem azért írom, hogy szabadkozz, vagy rossz érzést keltsek benned. Csak azért, hogy tudd, ez

egy új világ.

Ki tudja hová visz?

Hiszen még egyikünk sem próbálta.

Csak azt tudjuk, hogy ez jó.

Kreatív-blogger lélek

Furcsa szerzet a kreatív blogger. Gyöngyös, varrós, állatos, virágos, festős, hímzős, üveges... hadd ne soroljam végig. Kívülről.

Kíváncsi is és félénk is, és örömteli is, és "jajmitszólnak" belülről.

Kíváncsiság és félelem. Kettősség. Melyik oldódik hamarabb?

Aki kreatívkodásra adta a fejét valaha is, tudja, hogy milyen könnyű kritikát kapni.

"Ó, de ronda. Nem elég jó, nem elég ügyes, nem elég ötletes. Jaj, pont úgy néz ki, mint az xy-é"

Jószándékú, ám semmi jót nem hozó kritikák. Megkapta már családtagtól, baráttól, vásárlótól. Megtanulta, hogy jobb csendben lenni, visszatérni az alkotáshoz. Az anyag jó barát.

Az sosem kritizál.

A blog pedig egy kedves lehetőség, hogy a csigaházból előbújva megmutatkozzék az alkotó és alkotása. Biztonságos terület. Csendes táptalaja az alkotó kibontakozásnak.

Tényleg tetszik?

Tényleg megveszik?

Lassú önbizalomépülés. Olvasók, kommentek, új lehetőségek. Új megvalósítás, új üzleti ideák. Valami működik piciben, kicsiben, nagyobban, nagyban. Folyamatos inspiráció.

És a "kritikus tömeget" elhagyva szárnyalás.

És itt egy személyes találkozó. Találkozó hasonszőrűekkel. Alkotókkal, blogokkal piciben, kicsiben, nagyobban, nagyban.

Kilépés a komfortzónából. Személyes találkozás.

"Mit szólnak? Merjem-e bemutatni magamat? És a munkáimat?

Á, inkább csak eljövök. Megnézem mi van itt. Ott hátul a sarokban megbújok.

Kritizálnak vajon? Elfogadnak? Ellopják az ötletemet? Kíváncsiak rám? Vagy nem?

Megoszthatók-e a tapasztalatok, a sikerek, a kudarcok?"

És persze ott vannak a mindenre nyitottak, a gyakorlottak, az üzleti gondolkodók és profik is. Stabilan, határozottan, erőnek teljében.

És a két véglet között ott van minden hang.

Óvatos lépegetés.

Első találkozó.

80 ember, akiben a kíváncsiság erősebb a félelemnél.

Szép találkozó. Lélekgyógyító.

Szárnypróbálgató.

Több hasonlóság van bennünk, mint gondolnád. Gyöngyös, varrós, állatos, virágos, festős, hímzős, üveges... kívülről.

Csuda érzékeny lélek mindahány ... belülről.

•••

És hozott nekem csere-berét ez a nap. Nézd csak meg, nagyon büszke vagyok rá.

Finom munka, ó nagyon! Ha tehetném, meg is illatoltatnám veled, ugyanis levendula van beletöltve. Lehet irigykedni, de ezt bizony én kaptam. :-) Évi műhelyéből. Köszönet érte.

I. Kreatív Blogtalálkozó

Szeretettel várunk:

Holnap találkozhatunk személyesen is, ha te is ott leszel- mert én igen.

Látod, készülök nagyon.

Helyszín Budapest XVIII. kerület Városház u. 1-3
Rózsa Művelődési Ház

8.30-tól... ameddig ott vagyunk

Belépő 500.- Forint.

Lélektorzulás?

Agyból Buddha blogbejegyzésén merengtem. A személyiségtorzításról ír a maga... háát mondjuk... direkt módján. Én pedig tovább vittem a témát, a lélek torzításáról szeretnék beszélgetni veled. Szerinted hogyan ismerhető fel, ha valakinek torz a lelke?

Mondjuk úgy, hogy örömét leli a gyilkolásban, véres jelenetekben? Vagy abban, hogy ezeket végignézi? Ez? Mondjuk ez torznak számít?

Photo Credit: Network.hu

Emlékszel arra, hogy Kínában hogyan torzították el a lábat? Tudod, amikor nem hagyták megnőni. Gyereklábat akartak felnőtt embereknek. Kerestem neked képet róla.

Szörnyű, igaz?

És tudod hogy ment?
Mindig egy kicsit szorítottak. Egyszerűen nem volt rá tér és idő, hogy egészségesen fejlődjön. Egy idő után már sem a láb, sem a láb tulajdonosa nem is emlékezett rá, hogy milyen a természetes járás. Fájdalmas. Még nézni is.
Ugye, az a kérdés, hogy ki az a hülye, aki ilyet tesz magával, vagy a másikkal?

Szerintem így vagyunk mi is a tévézéssel.
A statisztikák szerint egy magyar ember átlagosan 4,5 órát néz tévét- naponta.
Ennek jó része: gyilkolós, tudatosan feltupírozott konfliktusos, bugyuta, félelemkeltő.

Ha megnézel egy ilyen műsort, rossz érzések kerítenek hatalmukba. Egy kicsit szorít. Emlékszel?

Ahogy növekszik a gyerek/a felnőtt, egyre többet és többet kap belőle. Mindig egy kicsit jobban szorít. Egy idő után már észre sem veszi, milyen torzzá vált -nem a teste, hanem- a lelke. A brutalitás napi szinten elfogadott. Halottak, megcsonkolt emberek, balesetek, üldözések, átverések, erőszak, szexuális visszaélések. Először csak napi 1 órában. Aztán az adag felkúszik napi x-re.
Egy idő után ki emlékszik már rá, hogy milyen nyugodtan aludni?


Ha szeretnéd, hogy egy eldeformált láb egészséges lehessen, mit teszel?
Első lépés: megszünteted a szorítást. Kidobod a cipőt. És megtanítod a lábadat egészségessé válni. Elkezded használni. Jársz vele. Igen, időbe telik, el van szokva tőle.

És ha szeretenéd, hogy a lelked egészséges legyen?
Kidobod a tévét? Megtanul a lelked egészségessé lenni. Elkezded használni. Igen, beletelik egy kis időbe. El van szokva tőle.

A felszabaduló időben:
-együtt lehetsz a gyerekeddel
-megtanulhatsz egy nyelvet
-verset írhatsz
-megjavíthatod a leszakadt függönyt
-kifestheted a szobádat
-megtanulhatsz egy új szakmát
-meditálhatsz
-helyreállíthatod az egészséged
-sportolhatsz
-beszélgethetsz élő emberekkel
-...

soroljam?


Persze, tudom. Te nem nézel ilyen filmeket. Te csak a Natural Geografic-os meg a kutyás családi mozikat nézed. És egy-két halott egy héten, meg egy kis izgalmas üldözés, az nem fáj...

Vagy mégis?
Én nem tudhatom.
Helyetted.

•••

Nem, nem gondolom, hogy a tévé ördögtől való.

A férjem szerint a téma, és az ahogyan feldolgoztam nem olyan, hogy megjegyzésekkel bombáznának majd az olvasóim.

Én nem tudom. Kíváncsi vagyok.

Játék, még beszállhatsz!

Ha most jöttél haza a nyaralásból és éppen elborítana az a százezer blogbejegyzés, amivel elmaradásban vagy, akkor itt egy kedves emlékeztető:

Nem késtél le semmiről, itt aug. 30-ig tart a játék.

A nyeremény egy szíved választása szerinti selyemsál.
Nézz körül az eddigi összeállítások között.
Érdemes, mert csodálatosak.
Mert megérintenek.

Fantasztikusak a játékostársaid összeállításai. Jó társaságba kerülsz. :-)
Csatlakozz te is!