2010. aug. 29.

Versenyszellem és blogtalálkozó

Tudjátok miért nehéz kilépni a komfortzónából?

Mert azonnal ott találjuk a "való világban" a versenyt. Ahol el kell taposni a másikat. Földbe kell döngölni. Megszüntetni, mert elviszi előlem a vásárlót, a profitot, és én miből fogok élni.
A kreatív "való világban" sincs ez másképp. Aki vett már részt vásárokon, tele van indulatos történetekkel. Jogosakkal és jogtalanokkal. Fájdalmasakkal és keserűekkel.

És a virtuális blogvilág érdekes helyszín. Ott mindenki pontosan ugyanolyan kattintásnyira van a másiktól. Nem lehet kitakarni a kirakatot. Nincsen jobb hely, több helypénz. Összefogással, nyitottsággal többre megy itt bárki. Furcsa világ, mert itt van hely bőven. Nem számít, hogy egy olvasód van vagy ezer. Van elég. Mindenből.
Aki letette magáról a versenyszellem paráját, új világba csöppen. Emberi világba. Örülünk egymásnak. Micsoda megkönnyebbülés.

Észrevetted? Ez jön át a személyes találkozón is. Csak már annyira el vagyunk szokva tőle, hogy el se merjük hinni.
És éppen ezért csak óvatosan... kis lépésekkel merünk...
Észrevetted? Aki nem jött el, hiányoltuk.
Nem racionális a "való világ" versenyszellemében. Ott örülnünk kellett volna, dörzsölnünk a tenyerünkket... mégsem ez történt.
Mindenkit vártunk, mint a család tagját, amikor összegyűlünk az ünnepi asztalhoz.
Szívből kíváncsiak vagyunk például arra, hogy milyen az alkotásod élőben, mit gondolsz a világról élőben, és egyáltalán...

Kedves kreatív blogger és kreatív-blogger olvasó. Ha nem jöttél, mert csak 3 napja van blogod, vagy csak 5 olvasód van, vagy te csak havonta egy bejegyzést írsz, vagy... vagy... vagy valami miatt azt hitted, hogy itt is meg kell felelni valaminek, akkor tudd, hogy vártunk. Őszintén. Szeretettel.

Nem azért írom, hogy szabadkozz, vagy rossz érzést keltsek benned. Csak azért, hogy tudd, ez
egy új világ.
Ki tudja hová visz?
Hiszen még egyikünk sem próbálta.
Csak azt tudjuk, hogy ez jó.

20 megjegyzés:

Aledi írta...

De szépen megfogalmaztad, és milyen jó, hogy leírtad :)
Igen, még mindig a hatása alatt vagyok, azon veszem észre magam, hogy mosolygok, csak úgy... Jó volt.

Hokata írta...

Bármikor olvaslak, mindig az a bizonyos „ igen, igen” érzés van bennem, köszönöm.

Kataca írta...

Az éjjel azt írtam igazad van :)
Most is :)

F.Gina írta...

Megint igazad van :)) Ez a hangulat nekem megszokott, hiszen a közös varrások is erről a "de jó, hogy itt vagy" érzésről szólnak. Mégis furcsa volt most nekem is, hogy ennyi technika ilyen jól elfér egymás mellett :))
Köszönöm, hogy ilyen szépen megfogalmaztad !

bemka írta...

Milyen jó lehetett.... Nem mehettem, messze vagunk egymástól. Lehet az is, hogy ha mehettem volna sem mertem volna menni.
Ilyenek vagyunk, tele szorongással, félelemmel, vágyakkal.
Szeretnénk megvalósítani magunkat, vagy legalább rátalálni magunkra.
Jó lehetett....jó lehetett, hogy a való világban is akkorák és azok voltatok,mint a blogvilágban.
Lehet ez nem vonatkozik rátok, de én a valóságban nagyon elfogyok,nagyon kicsi vagyok...talán nem is vagyok.
Úgy érzem,ezt itt, most kiírhatom magamból.Ha valakit bánt, nézze el nekem.

Kaoka írta...

Nekem nics egyáltalán magas népszerűségi indexem, de nem is vágyok rá. Az sem igazán érdekel, mennyi állandó olvasóm van. Nekem az a furcsa, ha valaki népszerűnek érzi magát, miért száll el magától az égig. Ezt abból gondolom, hogy igazán népszerű blogos, még nekem nem válaszolt a bejegyzésemere és nem is írt semmit a blogomba. :D Valószínű, hogy az intelligencia szint, nem nő együtt a népszerűséggel. :D Bocsánat ez most kikívánkozott belőlem. Nem is vágyok ilyen bloggerek barátságára. Amúgy nagyon jól éreztem magamat, nagyon sok kedves ismerősnek és ismeretlennek köszönhetően.:) Azt gondolom mindenki megtalálta a maga társaságát. :)

ekszerlada írta...

Igen,ez így van:)
Kakoka neked is igazad van.Valójában hozzád sem szolnak a népszerűbb alkotók pl.Csak néha talán,de ez pl engem nem zavar.Én is megtaláltam magamnak a kis társaságomat,akikkel jól megvagyunk és boldog vagyok,hogy nem érzem magam egyedűl így távol a hazámtól.A blog végre megszüntetett egy nagy hiányt,ami sokáig bennem volt,amikor kijöttem külföldre.Ennek a blogozásnak köszönhetően elmult,mert itt mindend megtalálok,ami csak érdekel és még kedves emberekkel is összebarátkoztunk,akikkel alig várjuk,hogy személyesen is találkozzunk és ez olyan izgi:)kellemes érzés:)

ekszerlada írta...

Örülök,hogy benéztél hozzám Anikó,és még annak örülök igazán,hogy rátaláltam a Te blogodra a Csuhéba zárt kis világon keresztül:)
Nagyon szeretem ezt a témakört,amit Te képviselsz és mindig várni fogom a bejegyzéseidet,mert nagyon életszagúak,őszinték,tanulságosak és megerősítő érzést adókak,ami alatt azt értem,vannak szituációk,amiket átéltem és ugyan olyan élményeket adtak,mint amikről Te is említést teszel és az ember kap egy visszaigazolást:)
Jó ez és tényleg nagyon örülök:)
Nahát valójában,milyen jó ez a blogozás:)Elvisz más érdekes világba is pillanatok alatt:)

Kökörcsin írta...

Nagyon tetszik a beszámolód (többekét olvastam már, és mindenki nagyon lelkesen ír róla). Szerettem volna elmenni és sajnálom, hogy nem voltam ott. Egyszer én is megyek.

hanga írta...

Nagyon mentem volna, szerettem volna, de most az éves nagycsaládi együtt töltős bográcsos hétvége volt, amit mindig hónapokkal előtte lefixálunk, mert ha már ennyi jut csak egymásból magunknak évente, akkor mindenkire számít mindenki.Egyébként közösen kézműveztünk is, a blogomon van pár kép :)

Makay Anikó írta...

Örülök, hogy megérintett benneteket a beszámolóm, hogy tudtok hozzá csatlakozni, akár ott voltatok, akár nem. Érdekes, mennyi nézőpont.
Mindenkinek köszönöm. Hadd ne soroljalak előrefelé vagy visszafelé benneteket, jó? :-)

A népszerűség pedig egy újabb bejegyzést kíván, arról több mondanivalóm is van.

Móni írta...

Örülök, hogy ilyen jól sikerült a blogtalálkozó, szívesen lettem volna én is veletek... Amikor ennyi csupaszív ember kerül egy helyre, az csak jó élmény lehet.

LARION írta...

..... Milyen elgondolkodtató az is, hogy a sors szálai nem mindig úgy vezetik az embert, ahogy mások elvárnák..... hanem az egyén saját útjaként működtetik a lépés arányait .......
Mindenki ott volt, ahol lennie kellett, és ahol dolga volt ......
Ahogy olvastam a bejegyzéseket ...... hát volt akin nem csodálkoztam....., de ilyenek vagyunk sokszínűek, sok rezgésűek......
Nincs ezzel baj......
Örülök, hogy sok jó energia vett körül sok mindenkit és ez a lényeg, hogy az életünket akár így is próbáljuk jól megélni.... rátalálni ezekre a lélek símogatós pillanatokra és ápolni a formáit.....
Az alkotó eleve jó energiákból indítja ki magából az ügyes kezeivel készített termékeit......, szeretetből és örömből születős fizikai megjelenési formák..........
Ez már egy pozitív töltetű történet.......
És milyen jó lenne, ha itt megállhatna a dolog varázsa.........

Colette írta...

Anikó,úgy látom sokunk nagyon tiszta és nyitott szívvel ment erre a helyre, így megtapasztalta a saját érzésein keresztül azt, amiről írsz, DEEEEEE...tudom nem vagyunk egyformán nyitottak és érzékenyek.

Miért van az, hogy minden szuper jó dologban megjelenik egy szálka, és nekem pedig meg is akad rajta a szemem, és mind egy ízetlen rágógumi forgatom a számban, de lenyelni nem merem, kiköpni meg nincs hova? Ragasszam a cipőm talpára?

LARION írta...

Colette, most Te voltál a bátrabb...... Ugyanezt éreztem Anikó belőled, hogy most más voltál...... pedig eddig az volt a jó Benned, hogy kívülre tudtad helyezni magad sok mindenben.......
Ne hagyd, hogy átgyúrjon egy más irány..... a saját utad melengetőbb.... ahol vagy: kedves és jó szándékú és segítő és hiteles............ Nehézkes rezgéseket vettél át......
Bízom benne, hogy visszatalálsz , mert szeretek a gondolataid között bóklászni.......
Ölellek... Erika

LARION írta...

........ Amúgy biztos az, hogy szoronganak és félnek az alkotótársak egymástól, vagy egymás kritikájától ... ???
Ha jó az amit csinálnak, ha helyén vannak a gondolataik, ha jól érzik magukat a bőrükben és tudják szeretni és tisztelni magukat, akkor miért lenne bennük bármiféle szorongás ....... ???
Ezen még agyalódtam az utóbbi fél órában...

Colette írta...

Nekem Anikó szilárd, más szálkán akadtam fenn, de ez tényleg legyen mára az én meditációm.

Makay Anikó írta...

Colette, nagyon igaz, amit írsz, még ha most jónak nem is minősítenéd :-) Formálódik bennem erről egy új bejegyzés... Szálkahúzó címmel

Larion: Colette és én közöttem nincs semmi szálka. (Tudtommal.)

Segíts kérlek megérteni nekem, mit is szeretnél eljuttatni hozzám, azt hiszem kicsit elvesztettem a fonalat. Akár itt, akár mail-ben.
Én is ölellek.

LARION írta...

......Anikó........ ez már csak egy " úgy gondolat" nem Neked, a témához kapcsolva: .... a blogvilág is tud egy olyan hamis felület lenni bizonyos szempontból.....

És olyan sokszor lehull a hamis álarc sok emberkéről egy-egy helyzet kapcsán......
Lehet..... ezt nehéz elviselni ......
Senki nem tökéletes és az árnyoldalaink is a mieink...., miért félünk azzal szembesülni ?, amikor azon is lehet javítani és nem dől össze a világ, ha beismerjük tévedhetünk, ha rosszul döntöttünk.....

Ha megkaptuk ajándékként az ügyes kezeinket , akkor a lélek tisztaságához is el kell jutni , főleg ha érett rá a szellemünk.....

Itt azt tapasztalom, hogy nem mindig van meg minden feltétel mindehhez, és akkor történik egy fajta szennyeződés......
Remélem élhetek még életem során egy olyan országban, ahol több lesz a jó szándék, a tisztesség és kedvesség egymás irányába....... Mert ez most még nem az az ország, nem az a minőség, nem az az idő.........

.....Anikó azért ügyesen adagoljuk Neked az anyagot ahhoz, hogy rá láss minderre józanabbul békésebben, segítőbben......
Kíváncsian várom az új gondolataid......
Továbbra is kedvellek......

Makay Anikó írta...

Larion, köszönöm a válaszodat. Az elfogadásod jól esik. A válaszod többi részétől kicsit furcsán érzem magam, mert egyre kevésbé értem, amit írsz. Kérlek, segíts nekem megérteni és tisztázni.

1. azt feltételezem, hogy
azt feltételezed, hogy Colette és közöttem van valami megoldatlanság (szálka) -ami nincs
(Colette-nek csak segítséget ajánlottam, amit meg is fogok írni, hogy könnyebben megoldódjon az a problémája, ami nem velem van.)

2. és még azt is feltételezem, hogy
azt feltételezed, hogy nem akarok a szálkával/magammal/Colette-tel/valamivel szembe nézni

3. és leginkább azt feltételezem, hogy valamit itt nagyon félreértettem abból, amit írtál, és ennek következtében most teljesen el vagyok veszve, mert végképp nem értem.

4. vagy az is felmerül bennem, hogy a blogbejegyzésemmel megbántottalak - ami nem volt szándékom ugyan-,ha mégis megtörtént, akkor hadd egyenesítsem ki. Mert fontos számomra, hogy tiszta és átlátható legyen a kapcsolatom veled is.

Nincsen ellenemre, ha ezt a felületet használjuk a tisztázásra, csak éppen azt feltételezem, hogy másoknak ez nem annyira érdekes olvasnivaló. Éppen ezért javaslom az e-mail-ben és/vagy skype-on való folytatást.