2010. okt. 1.

Most kombinálsz

Nem szeretem, ha rajtakapnak valami olyasmin, ami nem hoz különösebb jót az életembe. Ilyen a kombinálás.
A történet a következő: Könyv készül. Segítséggel. Akik segítenek nekem, a Teljesség megnyilvánulásai. És érdekes/egyszerű módját választottam annak, hogy minél precízebb legyen a segítség, amit kapok tőlük -felveszem a hangjukat. Igen ám, csak a technika tréfás ügy. Ugyanis hiába teszem a mikrofont a lehető legközelebb, érdekes módon a felvételen alig hallható valami- emberfüllel... Azzal együtt, hogy  a mikrofon 3 méterről még az óra ketyegését is felveszi, és más emberi hangot pedig tökéletesen és hangosan felvesz...  Érdekes.

Bosszantó. Frusztráló. Mert nem akarom elveszíteni az értékes segítség szavait.... 
És emberi aggyal mit teszek? Kombinálok.
Biztosan zavarja valaki az adást. Sőt még arra is vetemedek, hogy feltételezzem a beszélgetőpartnereim szándékosságát... 
Erre szelíden csak annyit mondanak: Most kombinálsz.

Rajtakaptak. 

Ha igaz kívánok maradni, akkor bevallom. 

És ebben a beismerésben lehetőségem van rá, hogy új nézőpontból értsek meg valamit.
Azzal kezdődik az új nézőpont, hogy hajlandó vagyok otthagyni a régit... vagy azt mondom, lehet, hogy van más... Hadd derüljön ki...

Tudod mi a kombinálás?
Az elme tevékenysége arra, hogy kitöltse a réseket. Mindazt amit nem ért, nem ismer, vagy fel nem tud fogni. A részletekből (néhány rendelkezésre álló információból) nagy fantáziával kialakít egy történetet. Feltételezésekből legyárt egy komplett "mozit". 
 Igaz, hogy ennek semmi köze a valósághoz, de sok esetben nincs senki, aki rászólna, hogy most kombinálsz.

***

Vagy ha mégis volna, akkor az/ő megtorlásban részesül.
Ugyan nem szorulnak védelemre a lények, akik szembesítenek vele, hogy kombinálsz... mégis szeretném megvédeni és megbecsülésben részesíteni őket: lehetőséget hoznak, hogy egy tévedésből felébredj. Nekem jó volt. (még akkor is, ha nem tetszettem magamnak...)

Anélkül, hogy feltételezésből indulnék ki, talán neked is jó lenne...


9 megjegyzés:

Tímel írta...

De még milyen jó lenne...

Carrie írta...

Köszönöm, ez kellett most! Tiszta kombinatorika vagyok, az írásod vissaterel majd időnként a valóság talajára :-)

Zazálea írta...

Kombinálásban (is) verhetetlen vagyok. :o((

Colette írta...

:-)...most erősen kombinálok...

Makay Anikó írta...

Ha tele vagytok kombinálással, akkor úgy saccolom, hogy feszültséggel is...
Kombinálás helyett inkább kérdezd meg!

Colette írta...

Ez a kombinálás nem keltett bennem feszültséget, vagy csak pozitív értelműt... nem feltétlen szeretnék perpillanat tudni mindent:-)
Az álmodozás is kombinálás? Az is kitaláció, csak csupa pozitív töltet... a negatívval szemben.

Makay Anikó írta...

Az álmodozás?
Attól függ.
Nagyon tiszta formájában a vágyaiddal foglalkozol, és "kiprógálgatod", hogy melyik változat lenne neked megfelelő. Segít tisztázni a vágyaidat.

Furcsa, mert vannak olyan vágyak, amelyek olyan világosak és egyértelműek, mint a nap. Ugye? Azon nincs mit álmodozni tovább. Mélyen belül tudod: na ez az!

Viszont van olyan álmodozás is, ami arról szól, hogy legyen egy menekülési utad az itteni világodból, mert az pont nem tetszik...

Colette írta...

Mindkettőt gyakorlom... az első talán látszik is... a második nélkül meg nekem a "körülmények" nehezen élhetők meg egészségesen... s gondolom még mindig jobb ebbe menekülni, mint alkohol, drog, stb...
Csak onnét jutott az eszembe, mert úgy éreztem, hogy a kombinálás-nak nevezett akárminek csak a negatív, ártó oldalát mutattad meg... a kérdést úgy is feltehettem volna, hogy pozitív kombinatorika nem létezhet, s ha igen, az hogy működik???

Makay Anikó írta...

Colette, alkudozol velem, ugye? :-) Csak viccelek...

Viszont én még nem találkoztam pozitív kombinatorikával. Megmondom miért: mert amikor a valóságból döntesz, teremtesz, élsz, az annyival JOBB ÉRZÉS. Megkönnyebbülés. Szabadságot ad. Örömmel jár. Harmóniában van a valódi lényegeddel, azzal, aki te vagy valójában.

Érdekes, hogy még akkor is, hogy ha az éppen a fizikai tapasztalatodban egy súlyos üggyel kapcsolatos. Például elválni valakitől, megtudni egy súlyos betegséget, eldönteni, hogy inkább meghalsz, minthogy kemoterápiát kapjál, stb.
Mert az a döntés, ami nem a kombinálásból származik, az mélyen igaz a számodra. Harmóniában van a lényeddel. Nem kell bizniszelni magaddal. Nem kell kitölteni a réseket. Egyértelmű. Igaz.

A kombinálás mindig feszültséggel jár. Csak éppen további kombinálással felül tudjuk írni, hogy megmagyarázzuk, miért is maradjunk vele, vagy miért is nincs más választás...

Szigorú vagyok? Nem.
Tapasztalom. Én még nem találtam pozitívumot a kombinálásban. Eddig minden esetben jót hozott nekem, amikor abbahagytam. :-))