Mire jó a kombinálás és mire nem...

A kombinálást arra találja ki az elme, hogy kitöltse a réseket. 

Valahol mélyen belül van bennünk valami egészre, teljességre törekvő vágy. Nem véletlenül szeretnénk egész-ségesek lenni, megérteni a világot, az emberek működését.  ez egy nagyon tiszta, mondhatnánk egyszerű vágy. 

Hogy nem mindenkiből látszik ki? 

Hát igen. 

Ezt a tiszta vágyat elég rendesen eltorzítja a világ hatása. Nevezzük így összefoglalóan: a világ hatása. Más lelkekkel, lényekkel kommunikálunk, elme szinten. Rengeteg ötlet és lehetőség merül fel. Ez hatással van ránk. (Cserébe mi is hatással vagyunk ám.)  Hitrendszereket osztanak meg velünk, tanítanak, ítélkeznek felettünk és mások felett. (Cserébe mi is velük és felettük.) 

És mindez összeadódva a mi eredeti tiszta vágyunkkal érdekes mixtúrát hoz létre.

A kombinálásunkkal az ismeretlen faktorokat próbáljuk kitölteni. Azért, mert akkor végre megnyugodhatnánk, lenne egy elfogadható magyarázat az éppen aktuális problémánkra.

Igen ám,  a kombinálás minden esetben kitaláció.

Minden esetben. Különben nem lenne rá szükség.

És éppen ezért távol esik a valóságtól. Minél több benne a kitalált elem, annál inkább. És valahol mélyen érezzük ennek a tévedését, hazugságát. És ez feszültséget okoz. Azért csinálnánk, hogy nyugalomra találjunk... erre mi történik... még több feszültség keletkezik.

Szóval erre jó a kombinálás. 

Nyerhetünk vele 

-színes, szélesvásznú történeteket- a fejünkben,

-újabb feszültséget, stresszt, szorongást

-időtöltést

-hosszabb távon például gyengülő immunrendszert, betegségek sorát

És elveszíthetjük

-a valóság alapját

-a nyugalmunkat, a békét

-a tiszta gondolkodást

-a valódi életet

Szólj, ha kihagytam valamit :-)

A kombinálás választható. Nem kimért büntetés. És nem kell depresszióba esni tőle, csak azért mert folyton feszültség van bennünk... A megoldás sokkal egyszerűbb...