2010. szept. 29.

Önbizalomépítő

Én nem tudom, hogy te mennyi időt és energiát feccölsz bele, hogy megfelelj másoknak. 
A múltban elég sokat tettem. Elfoglaltság. Stratégia, túlélés.
Mindaddig, amíg ki nem derítettem, hogy miről is szól ez a játék:
Arról, hogy ÉN NEM HISZEK MAGAMBAN, ezért mindenfélét kitalálok, hogy legalább mások higgyenek bennem. Elég drámai, de jó belőle kiszabadulni. 
Akkor a legdrámaibb, amikor van EGY ember ebből a majd 7 milliárdból, akinek különösen meg kell felelni. Az összes többi mondhat amit akar, de az az egy... Ha ő egyszer azt mondaná, hogy elég jó vagyok, vagy hogy szeretetreméltó...

Most őszintén?
Ha az az egy ember azt mondaná, akkor elhinnéd?

***
Ez jut eszembe, amikor valaki 10 éve csinál profi szinten valamit és még mindig szabadkozik, hogy ő nem ért hozzá...
Mert ha bevallaná, hogy tudja, szereti, élvezi, még azt is kockáztatná, hogy nagyképűnek fogják tartani. Ez pedig Magyarországon büntetendő, meg- és el- kell ítélni: "Az a nagyarcú, aztán mire vág föl?"
És ezt elkerülvén, inkább alulbecsüli magát az ember, vagy nem mutatja meg, amit tudna, vagy inkább oda sem dugja az orrát, ahol megmutathatná. Sőt még egy betegséget is lehet köríteni az egész köré: úgy hívják, depresszió. Takarózónak borzasztó... újabb lenyomásnak azonban megteszi.
Mert nem hagyja kibontakozni az emberből azt a dolgot, ami kikívánkozna. Kikívánkozna pedig... és  visszafogja. Lenyomja. Ez rengeteg energiát igényel. Mármint visszafogni azt, ami amúgy kikívánkozna... Csoda, hogy veszettül vacakul érzi magát tőle?

Ilyen indokkal a szülő nem dicséri meg a gyerekét.... nehogy elbízza magát.
Vagy túldicséri, mert még emlékszik, hogy gyerekként őt nem dicsérték... és most be kell pótolni...
Ilyen indíttatásból a szerelmesek nem mondják ki egymásnak, "szeretlek"... mert a másik majd jól visszaél vele. Vagy a testvérek nem beszélnek egymással... mert a másik két szóval több dicséretet kapott...
és igen, patikamérlegen kell mérni, mert nem jut ám belőle csak úgy bármennyi...
Ezért bizniszelni kell a dicsérettel, igaz szóval... nehogy nagyobbnak, különlegesnek, beképzeltnek nézzenek a többiek. 
És ha mégis megtörténne, hogy meglátják a nagyságot -mert egy pillanatra mégiscsak meglátták az igaz valót-, akkor gyorsan szégyenkezni kell miatta.

És így lesz az önbizalom-probléma gyorsan terjedő vírus. 
Pedig ahogy a szóban benne is van, önmagadban kellene keresni a bizalmat.
Te tudsz bízni magadban? 
Először is.
Mert ha nem, akkor érdemes lenne kibékülnöd MAGADDAL.

Mert egy pillanatra amikor kilátszott az álarcok alól az igazi valód...
hát az gyönyörű, ragyogó, különleges és nagy... igen nagy... nem is látom a határát. Azt szeretném látni benned és belőled "cserébe"  én is az igazi valómat mutatom neked.

8 megjegyzés:

Hunszil írta...

Köszönöm..... most átgondolom, át folyik, megérlelődik bennem, még jövök :)))de nagyon igaz....

juppa írta...

Szia!
Már ücsörgök fölötte egy ideje. Olyan, mintha nyakamba zúdult volna egy lavór víz, de most jó szárítkozni. Húúú.
Köszönöm.

Makay Anikó írta...

Nincs sok minden, ami veszíthető... Pár illúzióval megkönnyebbül az ember :-)) és ez jó.
Hunszil, juppa és a többiek is, akik nem írtak: a valóság gyönyörű, ebben te is...
merd megmutatni magad!

LARION írta...

Anikó...megint benéztem Hozzád nagy örömömre.....
Tudod mennyit gondolkozom arról, hogy az oktatás során mennyi mindent lehetne másképp csinálni ??? Mennyire büntető és idomító jellegű még mindig egy fontos időszakban a gyermekeink nevelése....
Mennyire nem fontos még mindig, hogy boldog, kreatív és életrefelkészítős programokat is átadjanak a gyermekeinknek......
Az önbizalom építés ott a legfontosabb......, mert én hiába nevelem szabad szellemmel a gyermekem, ha az iskolában ez még mindig egy fura dolog...... és sokan azon vannak, hogy behatárolható-megcímkézhető legyen bármelyik gyermek........
Kevés még mindig az olyan pedagógusi közösség, ahol egységesen ez lenne a cél............hiába van egy-két jó szándékú és valóban elhivatott...kevéske...
És milyen felnőttek lesznek ezekből a gyermekekből, akiknek nem hagyják megnőni a szárnyaikat..... ????
Sokan közülük a leendő depressziós és túl szerény , önmagát kellőképpen nem értékelő felnőtté válik... Miért jó ez Magyarországnak ???? Miért nem lehet ugyanazt az energiát másfelé irányítani??? Az építkezés felé ??? Az örömteli, sikeres és elégedett felnőtt emberek irányába......
Lehet, hogy sokan megköveznek, de én a Himnuszt is már rég leváltottam volna....., lefelé húz és depresszív hangulatú és önsajnálkozást eredményez, elgáncsol......
Jobban esne a füleimnek egy vidámabb és lelkesítős induló akármi....., mert ez is elavult....sok minden elavult.....
És ha az ember mer boldog és büszke és elégedett lenni magára , azok, akik nem mernek, vagy hozzá szoktak a a negatív támadáshoz máris negatív értelembe véve gúnyolják és illetik a kevéske boldogabb embert........ És egoistának is hívják...persze.......,ami pedig nem az....
Itt még nem lehet egészséges önbizalma az embernek..., ne de kinek is kellene megfelelni , az ártó és önnön boldogtalanságukból fakadó megjegyzéseiknek, vagy magunknak ????
Jobban szeretnék már olyan magyar felnőttek között élni, akik felmerik vállalni magukat, akik ki merik nyitni a szájukat, ha sérelem éri őket, akik összetudnak kapaszkodni, akik haladni akarnak előre és élvezik a saját bőrükbe bujtatott önmaguk társaságát is.............
Mosolyokat sokat....., önismereteket sokat.......békét sokat..... és persze egy jobb min őségű országot, ahol a politikusok nem olyan önző, kapzsi emberek, akik nemcsak kihasznélják az állampolgárokat, hanem egyszer Partnereknek is tekintenék........ Ajajjjj....azért van egy-két ország, ahol ez már működik ..... Erre vágyom, hisz túl rövid az élet, és ez az egy van belőle.....most akarom a mosolyokat...nem 70 évesen rozzantan............................

Makay György írta...

Eszembe jutott Gandhi mondása:
"Be the change you wish to see in the world!"
Légy Te az a változás, amit a világban látni kívánsz!

LARION írta...

Ez a kijelentés Gandhi-tól csodálatos, de vannak helyzetek, mikor sokkal több emberi energiára van szükség.....sok együttes szívdobogásra és közös akaratra...... Egy fecske sem csinál mindig nyarat.... a nagyobb változásokhoz meg kevéske lennék egyedül....

Makay Anikó írta...

Larion, alábecsülöd a hatásodat... :-)

Ugyanis sokszor a nem látható "tartományban" történik az a változás, amit vágyunk. És mi pedig itt és most, azonnal akarjuk látni az anyagi világ szintjén... MÁRIS. Az is meglesz.
Pedig az az ember a létezésed, a véleményed, a szavaid hatására már soha többet nem tud úgy csinálni, mint régen. Megváltozott.
Persze lehetséges, hogy ennek a gyümölcsét éppen nem te aratod le...
Háát... ez van. :-))

LARION írta...

:)))