2010. máj. 7.

Régi félelmek rétegei-pókháló

Régi kedves kliensem felismeréseit szeretném veled megosztani- természetesen a tudtával és engedélyével.:-)
Régi félelmekkel dolgoztunk. A munkának azt a részét szeretném megosztani itt, ami a 'hogyan tovább?' témájába vág.

nem számít, lényegtelen, nem fontos, hülyeség, felesleges, értelmetlen
Egy bizonyos pontnál ezeknek a szavaknak az energiája ömlött kifelé. Mintha még a pórusain is ez távozott volna. Nagyon erős energia volt... És ahogy elhagyta őt, ezt a felismerést hagyta maga után:
"Ezeket a szavakat folyamatosan figyelni kell. Mert ha még az eredeti félelmek ki is tisztultak, és a szóhasználatot nem változtatja meg az ember, akkor folyamatosan épül fel újra, mint egy pókháló.
Saját magát zárja bele az ember. Ha nagyon sűrűre szőtte, ki sem lát belőle. És belül megteremtheti a világát. (Alapvetően nem jó ez a világ. Lehet, hogy "kényelmes" vagy "elvan benne valaki", de nem az igazi, hiányzik belőle az ÉLET.)
De ha egyszer kidugta belőle a fejét, nincs mese, ki kell jönni. És akkor elveszíti a fészket, a saját kis világát. És addig a szárnyát nem tudja kibontani, amíg ki nem jött abból."

Hát, ez... Elbűvöl, ahogyan a bölcsesség megnyilvánul. Most is a hatása alatt vagyok.

Addig a szárnyát nem tudja kibontani, amíg ki nem jött a saját kis világából.

Máshol a lélek sötét éjszakájának nevezik.
Vagy lehet, hogy nincs rá megnevezés, csak azt érzi az ember, hogy a régi már nem, az új még nem... és most mi legyen, mert minden összedőlt.
Nincs visszaút.
Ki kell jönni a régiből.

És elönt a hála, amiért van rá mód és eszköz, hogy ez a folyamat minél kevesebb küzdelemmel és szenvedéssel járjon.

1 megjegyzés:

Shushanna írta...

A kommentem nálam...:)