2011. márc. 30.

Életcél

Amikor sikertelennek és/vagy boldogtalannak és/vagy anyagilag elégedetlennek érzed magadat, akkor érdemes elmerengened ezen:

Az aspektusod, aki vagy, nem véletlenül van itt. Nem véletlenül tölti ki ezt a tested, amivel most többé-kevésbé azonosítod magadat. Valamit kívánna itt megvalósítani, megtapasztalni. Népszerűbb kifejezéssel élve: van valami életcélja. 
Amikor az, amit csinálsz, mélyen belül harmóniában van azzal, aki te vagy-,  akkor jól érzed magad, boldog vagy tőle. 

Ha nem így van, akkor érdemes megvizsgálnod, hogy vajon az, amivel foglalkozol, amihez az idődet energiádat adod, harmóniában van-e veled.  Vagy pedig azért teszed azt a dolgot, hogy azzal a valamivel majd gyűjthess magadnak elegendő pénzt vagy időt, hogy végre azt tehesd, amit szeretnél? 
Tehát majd a jövőben egyszer azt tehetednéd, ami jó neked, ami az életcélod szerinti és boldoggá tenne, addig pedig az egész lényed senyved.
Igen senyved. Mint a kókadozó virág a cserépben, amit nem locsoltak meg. Hogy is lehetne boldog. Hogy is növekedhetne. 

Szerintem ... 
szerintem kezdd el azt tenni, ami örömöt okoz neked. Vezessen a lelked! És ha a lelked vezet, nem hibázhatod el az életcélodat sem. 

2011. márc. 22.

Változás, avagy a Mantra ereje

Ahogyan a Mantra hatása elér... 
Nem is gondoltam rá. 
Nemcsak a mantrára, hanem a hatására sem.
Csak tettem a dolgaimat, napról napra, és a mantám valahogy itt maradt... velem. Nem  "akartam" én rá koncentrálni. Mégis figyelmet kívánt. Eszembe jutott. Ízlelgettem. 
Felhívta a figyelmemet.
Arra késztetett, hogy változtassak dolgokat az életemben. 
Furcsa.
Igazán az.
Furcsa. 

De tényleg. Egyre jobban körvonalazódik. Egyre tisztábbá válik. 
Örülök neki, mert olyan, mintha rég nem látott kincsekre leltem volna. Láthatatlanul érkezik a változás, mint amikor az életerő felkúszik a fa ágain. Aztán egyszer majd csak megmutatkozik.  Kézzel foghatóvá válik.
Hogy ez milyen egyszerű! És könnyed. És hogy én ezt, mennyire elfelejtettem...  pedig csak az történt, hogy magamra erőltettem némi külső véleményt... 

2011. márc. 19.

Az ajándék

Tehát az ajándék. Szégyellem, hogy csak most. Az előre programozott bejegyzésekkel vannak még kihívásaim... hogy finoman fogalmazzak...
Nézd el nekem, kérlek!

De remélem, hogy érdemes volt kivárni, és érdemes csatlakoznod is a játékhoz, mert az a ajándék ez a virágtanulmány, amelyet magam festettem.  Gyönyörű akvarellpapíron, profi festékkel, ahogy az illik is. A/4-es méretben. Erdeti.

Kell-e még ettől több reklám? Remélem, hogy legalább annyira megdobogtatja a szívedet, mint amennyire az enyémet, amikor készítettem. Ebben a hideg, esős időben, amikor alig várjuk, hogy virágba boruljon a természet..
Szeretném, hogy aki majd a sorsoláson megnyeri, tényleg jó szívvel emlékezzen majd erre a játékra. És talán a Mantra erejét sem felejti el.

Na? 
Játszol?

Szeretettel várlak a Mantra-játékban.

2011. márc. 15.

Mantra-Játék



Bátorság, "mersz"
Merészelni, kiállni azért, amit mélyen belül igaznak találok.
Merni e szerint élni.

Ez az én mantrám.
És a tiéd?

Régi és Új olvasók, ide gyűljetek! Jó mókát indítok!
Úgy hívják a játékot, hogy Mantra.
Hát az meg micsoda?

Eredetileg egy olyan szó, vagy mondat, vagy egy szent írásból való idézet, ami arra való, hogy felemelje az energiát. Arra való,  hogy aki ismételgeti, és teljes  figyelmével teszi mindezt, odakapcsolódhasson annak a szónak, az idézetnek az energiájához. És az az energia elkezdhessen működni az illető életében.
Vannak általános érvényű mantrák. Bárki által használhatók. No, és a keleti mesterek a tanítványoknak is adnak mantrát (hogy elősegítsék a fejlődésüket), ezek a személyes mantrák. Személyes gyógyszerek. Egészséghez, jólléthez, boldogsághoz, megvilágosodáshoz. A mester ezekben az "iskolákban" tudja, hogy mire van szükséged.

De én visszakérdezek. Te nem tudod?
És ha téged kérdeznélek, NEKED mire volna szükséged? (Testileg, lelkileg, szellemileg?)
És a hozzá vezető mantra vajon mi lenne?

Ez  a játék lényege. Találd meg a mantrádat! Legyen az egy szó, egy mondat, egy idézet. Ismételgetheted, leírhatod, ízlelgetheted az energiáját.
Készíts belőle egy kollázst (igazit vagy digitálisat), az igazit fotózd le, vagy a digitálisat linkeld be ide.

Ezzel a programmal elkészítheted a saját válogatásodat (természetesen, ha másik programmal dolgozol, az is tökéletes). Mentsd el a válogatást a blogodba vagy a Flickr-be.
Írd ide alább
-a nevedet és a 
blogbejegyzésed (nem a teljes blog) elérhetőségét
-vagy ha blog nélküli vagy, akkor tedd közzé  mondjuk a Flickr-en a mozaikodat, és úgy írd ide be alább a
nevedet és a mozaikod elérhetőségét.
Vagyis belinkeled magad ide ebbe a blogba. :-)
(Sajnos Mr Linky még mindig nem tud magyarul)
Mister Linky's Magical Widgets -- Auto-Linky widget will appear right here!
This preview will disappear when the widget is displayed on your site.
For best results, use HTML mode to edit this section of the post.



Kérlek, jelezd a blogbejegyzésedben azt is, hogy a többiek válogatásai itt találhatók összegyűjtve.

És hogy a szokásos jótékony hatásokon túl még izgalmasabb legyen a játék: legyen határideje,
április 15. és a végén a résztvevők között kisorsolt ajándék... is, de ez derüljön ki holnap.

(Aki már játszott velem, emlékezhet rá, hogy jó móka, ahogy  a múltkori sorsolás... is mutatta :-)

2011. márc. 14.

A remény lélektana

Nem tudom, hogy te hogy vagy vele... én sok energiát fektettem korábban a reménykedésbe. 

Reménykedik az ember, hogy megváltoznak a dolgok, hogy jobbá válnak, megszűnnek, elmúlnak, stb.
Különös abban reménykedni, hogy valaki megváltozik. Mondjuk a főnökünk vagy egy családtagunk...
Vagy a gyógyulásban: nem baj, nem baj... attól még reménykedni lehet. Sőt kell.

Én is annyi mindenben tudtam reménykedni...
Kis dolgokban és nagyokban.
Sokáig, tényleg sokáig annyi energiát fektettem bele, hiszen pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz, nem?
Mert a Remény hal meg utoljára... és különben is ha még a remény sem marad, akkor... akkor mi marad egyáltalán?

És mi a baj ezzel a reménykedéssel?

Az, hogy belül éreztem, hogy valami nem stimmel.  Mintha áltatnám magam. Mintha a reménykedés egy takaródzó lenne, hogy szembenézzek a valósággal...

És a Létezés aspektusai ezt a megvilágítást adták a dilemmámhoz:
-A remény azt jelenti, hogy valami benned nem hiszi el, hogy lehetséges - és ez maga megakadályozza, hogy elérjen téged/hozzád az a valami, amiben reménykedsz. Valahol nem hiszed el, hogy lehetséges, hogy képes vagy rá.
-Tulajdonképpen  ilyenkor én magam vagyok az akadálya annak a bekövetkezésének, amiben reménykedek?
-Így is lehet mondani.
-Jó. És akkor ebben a konkrét ügyemben, mi akadályoz engem?
-Ezt te tudod feltárni.
Nagyon "kényelmes" lenne, ha kívülről megmondaná neked valaki, ugye?
Bármit mondanánk, az beszűkít, az korlátoz.
Csak fedezd fel, hogy van-e olyan részed, amelyik
    ellenáll
    feltételeket támaszt
    fél.
Megvizsgálhatod, hogy honnan jön ez az ellenállás, ez a félelem, és ezek a feltételek.
Megvizsgálhatod, hogy vajon ezek a lényeddel harmóniában állnak-e.

Ha valamit helyesnek és jónak érzel, akkor saját magaddal vagy harmóniában, a saját aspektusod üzenetét érzed.
(Ami nem jelenti azt, hogy az abszolút helyes vagyis mindenkinek és minden körülmények között az.)

2011. márc. 9.

Hogyan válnak az apróságok értékessé?

Megszokások. Mennyire a megszokások mentén éljük az életet, ez akkor derül ki, amikor az embernek van lehetősége jó szántából kipróbálni egy másik kultúrát. Csak pár nap vagy pár hét erejéig.

Minél messzebbről érkezem haza, annál nagyobb a kontraszt. Annál értékesebbé válik egy kis -3 fok reggel, és a verebek csiripelése az ereszcsatornáról, és hogy az autók egy sávon csak egy irányba közlekednek,  és hogy amúgy pedig nincsen katonai ellenőrzés az úton, nem kell fegyverek látványához szoktatni a szemet...  
Apróságok? 
Megszokás?

Nem is tudom. Amikor csak úgy éljük az életünket, egyik nap a másik után... akkor talán észre sem vesszük őket. Furcsa módon ott is, ahol katonai ellenőrzés a megszokott... már észre sem veszik őket.
És amikor elmúlik, csak lassan lélegznek fel.

Baráti beszélgetések "felméréseiből" tudom, hogy a 40+ -os korosztály, még gyakran ma is érzi a gyomorszorítást Hegyeshalomnál, amikor határátlépésre kerül a sor. Pedig legtöbbször már meg sem kell állni a határnál. Nincs miért izgulniuk. Ezek az emberek nem bűnözők, nem csempészek. A beidegződés mégis akár 10 év múltán is működik. Persze a gyerekeik már nagy kerek szemmel értetlenkednek... Miért is izgulnánk a határon? -kérdezik.

Apróságok. 
Vagy mégsem?