A tünetek felvázolása után, itt a hogyan tovább...
Nincsen minden esetben működő megoldás. Nincsen bombabiztos megoldókulcs. Az csak a filmekben van, ott mindig a pirosat kell elvágni. Az életben egyszerűen...
másképp mennek a dolgok.
Ha rabja vagyok egy életmintának, akkor elég korlátozottak a lehetőségek. A félelem motiválja minden lépésemet.
Ha kiszabadulok belőle, akkor kitárul a lehetőségek sora. A szabadság motiválja a lépéseimet.
És ebből a sokból melyik az enyém? Melyik az én utam?
A rossz hír az, hogy nem mondhatja meg nekem senki.
A jó hír az, hogy nem mondhatja meg nekem senki.
Rossz hír akkor, ha másra akarom bízni az életemet és a sorsomat, beleértve a problémáim megoldását is.
Jó hír akkor, ha hajlandó vagyok saját magam felfedezni, hogy nekem mi működik. És hajlandó vagyok részt venni az életem teremtésében.
Rossz hír másoknak is, mert tudomásul kell venniük, hogy nem segíthetnek a 'segítség' hagyományos értelmében (pontosabban nem oldhatnak meg semmit sem helyettem, sőt még jó tanáccsal se tudnak ellátni)
Jó hír másoknak is, mert a legnagyobb segítség, amit adhatnak, hogy meghagynak a szabadságomban, és abban segítenek, amit azért választottam, mert jó nekem.
Rossz hír mindenkinek, aki a befolyása alatt kíván engem tartani. Vagy még konkrétabban: azoknak, akik félelemben kívánnak engem tartani. Legyenek ők az élet bármely területéről valók.
Jó hír mindenkinek, aki annak örül és támogat benne, hogy megtaláljam az erőmet, hogy meggyógyuljak, hogy egésszé és szabaddá váljak.
Rossz hír, hogy nem hibázhatok. Rossz hír ez mindenkinek, aki a bűntudattal kívánt engem sakkban tartani.
Jó hír, hogy nem hibázhatok. Megkönnyebbülés. Mert nincs senkinél olyan mérce, amit meg kellene ugranom. Csak én tudhatom, hogy jó-e nekem vagy sem.
Jó hír, hogy ez a folyamat nem visszafordítható.
Ez jó hír mindenkinek, még annak is, aki most még nem látja annak. Jó hír, mert egy csodálatos öntudatra ébredési folyamat zajlik. Sosem volt ennyi lehetőség erre az ismert történelmünk során.
Sosem volt ennyi lehetőség arra, hogy letegyük azokat a régi, használhatatlan és/vagy félelem-mintákat. Sosem volt ennyi támogatás és eszköz minderre. Különleges korban élünk. Most van itt az ideje, hogy levegyük a lámpaernyőt a lényünkről. És felragyoghasson a valódi lényünk.
Azzal kezdődik, hogy letesszük a régi szerepeket. És hajlandók vagyunk 'nem tudni', hogy feltárulhasson minden lehetőség.
És azzal folytatódik, hogy megtanulunk másképp választani ebből a sokból.
És ebből a sokból melyik az enyém? Melyik az én utam?
A rossz hír az, hogy nem mondhatja meg nekem senki.
A jó hír az, hogy nem mondhatja meg nekem senki.
Rossz hír akkor, ha másra akarom bízni az életemet és a sorsomat, beleértve a problémáim megoldását is.
Jó hír akkor, ha hajlandó vagyok saját magam felfedezni, hogy nekem mi működik. És hajlandó vagyok részt venni az életem teremtésében.
Rossz hír másoknak is, mert tudomásul kell venniük, hogy nem segíthetnek a 'segítség' hagyományos értelmében (pontosabban nem oldhatnak meg semmit sem helyettem, sőt még jó tanáccsal se tudnak ellátni)
Jó hír másoknak is, mert a legnagyobb segítség, amit adhatnak, hogy meghagynak a szabadságomban, és abban segítenek, amit azért választottam, mert jó nekem.
Rossz hír mindenkinek, aki a befolyása alatt kíván engem tartani. Vagy még konkrétabban: azoknak, akik félelemben kívánnak engem tartani. Legyenek ők az élet bármely területéről valók.
Jó hír mindenkinek, aki annak örül és támogat benne, hogy megtaláljam az erőmet, hogy meggyógyuljak, hogy egésszé és szabaddá váljak.
Rossz hír, hogy nem hibázhatok. Rossz hír ez mindenkinek, aki a bűntudattal kívánt engem sakkban tartani.
Jó hír, hogy nem hibázhatok. Megkönnyebbülés. Mert nincs senkinél olyan mérce, amit meg kellene ugranom. Csak én tudhatom, hogy jó-e nekem vagy sem.
Jó hír, hogy ez a folyamat nem visszafordítható.
Ez jó hír mindenkinek, még annak is, aki most még nem látja annak. Jó hír, mert egy csodálatos öntudatra ébredési folyamat zajlik. Sosem volt ennyi lehetőség erre az ismert történelmünk során.
Sosem volt ennyi lehetőség arra, hogy letegyük azokat a régi, használhatatlan és/vagy félelem-mintákat. Sosem volt ennyi támogatás és eszköz minderre. Különleges korban élünk. Most van itt az ideje, hogy levegyük a lámpaernyőt a lényünkről. És felragyoghasson a valódi lényünk.
Azzal kezdődik, hogy letesszük a régi szerepeket. És hajlandók vagyunk 'nem tudni', hogy feltárulhasson minden lehetőség.
És azzal folytatódik, hogy megtanulunk másképp választani ebből a sokból.
2 megjegyzés:
...és ez így van....
és ez egy nagyon csodálatos dolog.
felszabadító, hogy minden elvárás elengedhető...ha a "nem tudni" van, akkor minden csak egy játék korlátok és szabályok nélkül...szívemhez szólsz...köszönöm
Megjegyzés küldése