És a NYERTES...

Megvan a nyertes. Nagy szélben, de sikerült.

A vízállás is nagyon magas volt, és tocsogtunk a patak szélén a sárban.

Annyira izgultam, mert egy videót készítettünk a sorsolásról. V I D E Ó T!!

Az első videóm. Segítséggel. Akkor is... szóval megvan. Zenés is... majdnem táncos is. Szerintem egy játék sorsolásához illő vidámsággal. Mindenki, aki részt vett a játékban és belinkelte magát ide, a sorszámával játszott.

A sorsolás? Legyen verseny!

Fel van töltve már a YouTube-ra, a címe is élő, csak még a YouTube rendszere gondolkodik, hogy mikortól lesz elérhető. Pár perctől pár óráig tarthat. Semmit nem tudok tenni azon túl, hogy a körmömet rágom le tövig. (Borzasztó...)

És ott van benne a nyertes neve. A végén. Hogy is árulhatnám el?

Nagyon örülök és köszönöm, hogy játszottatok velem. Olyan gyönyörűséges mozaikokat készítettetek, hogy minden eddigit felülmúlt. Sírtam és nevettem, és megérintette a szívemet mindegyik.

Dehogy volt itt zsűrizés! Esélytelen lett volna a zsűri. Mindegyik egyedi és különleges. Sokat dolgoztatok ám vele! Én is, köszönetképpen ezzel a filmmel.

Nagy ölelés mindenkinek!

És Gratulálok a NYERTESnek, megkereslek a blogodon is, amint elérhetővé válik a film.

Ki nyer ma?

Igen, igen. A játék lezárult.

Ha nem játszottál, nem nyerhetsz. :-(

Nagyon izgulok, mert igen nagy szél van odakint. A rádió szerint viharos.

És a sorsolás? Remélem, nem fújja el a szél.

Hogy miért?

Derüljön ki később, ugyanis most készülnek a képek róla. Csak azért jelentkeztem be, mert semmi sincs elfelejtve.:-))

21 versenyző.

Tényleg izgulok.

Versenyszellem és blogtalálkozó

Tudjátok miért nehéz kilépni a komfortzónából?

Mert azonnal ott találjuk a "való világban" a versenyt. Ahol el kell taposni a másikat. Földbe kell döngölni. Megszüntetni, mert elviszi előlem a vásárlót, a profitot, és én miből fogok élni.

A kreatív "való világban" sincs ez másképp. Aki vett már részt vásárokon, tele van indulatos történetekkel. Jogosakkal és jogtalanokkal. Fájdalmasakkal és keserűekkel.

És a virtuális blogvilág érdekes helyszín. Ott mindenki pontosan ugyanolyan kattintásnyira van a másiktól. Nem lehet kitakarni a kirakatot. Nincsen jobb hely, több helypénz. Összefogással, nyitottsággal többre megy itt bárki. Furcsa világ, mert itt van hely bőven. Nem számít, hogy egy olvasód van vagy ezer. Van elég. Mindenből.

Aki letette magáról a versenyszellem paráját, új világba csöppen. Emberi világba. Örülünk egymásnak. Micsoda megkönnyebbülés.

Észrevetted? Ez jön át a személyes találkozón is. Csak már annyira el vagyunk szokva tőle, hogy el se merjük hinni.

És éppen ezért csak óvatosan... kis lépésekkel merünk...

Észrevetted? Aki nem jött el, hiányoltuk.

Nem racionális a "való világ" versenyszellemében. Ott örülnünk kellett volna, dörzsölnünk a tenyerünkket... mégsem ez történt.

Mindenkit vártunk, mint a család tagját, amikor összegyűlünk az ünnepi asztalhoz.

Szívből kíváncsiak vagyunk például arra, hogy milyen az alkotásod élőben, mit gondolsz a világról élőben, és egyáltalán...

Kedves kreatív blogger és kreatív-blogger olvasó. Ha nem jöttél, mert csak 3 napja van blogod, vagy csak 5 olvasód van, vagy te csak havonta egy bejegyzést írsz, vagy... vagy... vagy valami miatt azt hitted, hogy itt is meg kell felelni valaminek, akkor tudd, hogy vártunk. Őszintén. Szeretettel.

Nem azért írom, hogy szabadkozz, vagy rossz érzést keltsek benned. Csak azért, hogy tudd, ez

egy új világ.

Ki tudja hová visz?

Hiszen még egyikünk sem próbálta.

Csak azt tudjuk, hogy ez jó.

Kreatív-blogger lélek

Furcsa szerzet a kreatív blogger. Gyöngyös, varrós, állatos, virágos, festős, hímzős, üveges... hadd ne soroljam végig. Kívülről.

Kíváncsi is és félénk is, és örömteli is, és "jajmitszólnak" belülről.

Kíváncsiság és félelem. Kettősség. Melyik oldódik hamarabb?

Aki kreatívkodásra adta a fejét valaha is, tudja, hogy milyen könnyű kritikát kapni.

"Ó, de ronda. Nem elég jó, nem elég ügyes, nem elég ötletes. Jaj, pont úgy néz ki, mint az xy-é"

Jószándékú, ám semmi jót nem hozó kritikák. Megkapta már családtagtól, baráttól, vásárlótól. Megtanulta, hogy jobb csendben lenni, visszatérni az alkotáshoz. Az anyag jó barát.

Az sosem kritizál.

A blog pedig egy kedves lehetőség, hogy a csigaházból előbújva megmutatkozzék az alkotó és alkotása. Biztonságos terület. Csendes táptalaja az alkotó kibontakozásnak.

Tényleg tetszik?

Tényleg megveszik?

Lassú önbizalomépülés. Olvasók, kommentek, új lehetőségek. Új megvalósítás, új üzleti ideák. Valami működik piciben, kicsiben, nagyobban, nagyban. Folyamatos inspiráció.

És a "kritikus tömeget" elhagyva szárnyalás.

És itt egy személyes találkozó. Találkozó hasonszőrűekkel. Alkotókkal, blogokkal piciben, kicsiben, nagyobban, nagyban.

Kilépés a komfortzónából. Személyes találkozás.

"Mit szólnak? Merjem-e bemutatni magamat? És a munkáimat?

Á, inkább csak eljövök. Megnézem mi van itt. Ott hátul a sarokban megbújok.

Kritizálnak vajon? Elfogadnak? Ellopják az ötletemet? Kíváncsiak rám? Vagy nem?

Megoszthatók-e a tapasztalatok, a sikerek, a kudarcok?"

És persze ott vannak a mindenre nyitottak, a gyakorlottak, az üzleti gondolkodók és profik is. Stabilan, határozottan, erőnek teljében.

És a két véglet között ott van minden hang.

Óvatos lépegetés.

Első találkozó.

80 ember, akiben a kíváncsiság erősebb a félelemnél.

Szép találkozó. Lélekgyógyító.

Szárnypróbálgató.

Több hasonlóság van bennünk, mint gondolnád. Gyöngyös, varrós, állatos, virágos, festős, hímzős, üveges... kívülről.

Csuda érzékeny lélek mindahány ... belülről.

•••

És hozott nekem csere-berét ez a nap. Nézd csak meg, nagyon büszke vagyok rá.

Finom munka, ó nagyon! Ha tehetném, meg is illatoltatnám veled, ugyanis levendula van beletöltve. Lehet irigykedni, de ezt bizony én kaptam. :-) Évi műhelyéből. Köszönet érte.

I. Kreatív Blogtalálkozó

Szeretettel várunk:

Holnap találkozhatunk személyesen is, ha te is ott leszel- mert én igen.

Látod, készülök nagyon.

Helyszín Budapest XVIII. kerület Városház u. 1-3
Rózsa Művelődési Ház

8.30-tól... ameddig ott vagyunk

Belépő 500.- Forint.

Lélektorzulás?

Agyból Buddha blogbejegyzésén merengtem. A személyiségtorzításról ír a maga... háát mondjuk... direkt módján. Én pedig tovább vittem a témát, a lélek torzításáról szeretnék beszélgetni veled. Szerinted hogyan ismerhető fel, ha valakinek torz a lelke?

Mondjuk úgy, hogy örömét leli a gyilkolásban, véres jelenetekben? Vagy abban, hogy ezeket végignézi? Ez? Mondjuk ez torznak számít?

Photo Credit: Network.hu

Emlékszel arra, hogy Kínában hogyan torzították el a lábat? Tudod, amikor nem hagyták megnőni. Gyereklábat akartak felnőtt embereknek. Kerestem neked képet róla.

Szörnyű, igaz?

És tudod hogy ment?
Mindig egy kicsit szorítottak. Egyszerűen nem volt rá tér és idő, hogy egészségesen fejlődjön. Egy idő után már sem a láb, sem a láb tulajdonosa nem is emlékezett rá, hogy milyen a természetes járás. Fájdalmas. Még nézni is.
Ugye, az a kérdés, hogy ki az a hülye, aki ilyet tesz magával, vagy a másikkal?

Szerintem így vagyunk mi is a tévézéssel.
A statisztikák szerint egy magyar ember átlagosan 4,5 órát néz tévét- naponta.
Ennek jó része: gyilkolós, tudatosan feltupírozott konfliktusos, bugyuta, félelemkeltő.

Ha megnézel egy ilyen műsort, rossz érzések kerítenek hatalmukba. Egy kicsit szorít. Emlékszel?

Ahogy növekszik a gyerek/a felnőtt, egyre többet és többet kap belőle. Mindig egy kicsit jobban szorít. Egy idő után már észre sem veszi, milyen torzzá vált -nem a teste, hanem- a lelke. A brutalitás napi szinten elfogadott. Halottak, megcsonkolt emberek, balesetek, üldözések, átverések, erőszak, szexuális visszaélések. Először csak napi 1 órában. Aztán az adag felkúszik napi x-re.
Egy idő után ki emlékszik már rá, hogy milyen nyugodtan aludni?


Ha szeretnéd, hogy egy eldeformált láb egészséges lehessen, mit teszel?
Első lépés: megszünteted a szorítást. Kidobod a cipőt. És megtanítod a lábadat egészségessé válni. Elkezded használni. Jársz vele. Igen, időbe telik, el van szokva tőle.

És ha szeretenéd, hogy a lelked egészséges legyen?
Kidobod a tévét? Megtanul a lelked egészségessé lenni. Elkezded használni. Igen, beletelik egy kis időbe. El van szokva tőle.

A felszabaduló időben:
-együtt lehetsz a gyerekeddel
-megtanulhatsz egy nyelvet
-verset írhatsz
-megjavíthatod a leszakadt függönyt
-kifestheted a szobádat
-megtanulhatsz egy új szakmát
-meditálhatsz
-helyreállíthatod az egészséged
-sportolhatsz
-beszélgethetsz élő emberekkel
-...

soroljam?


Persze, tudom. Te nem nézel ilyen filmeket. Te csak a Natural Geografic-os meg a kutyás családi mozikat nézed. És egy-két halott egy héten, meg egy kis izgalmas üldözés, az nem fáj...

Vagy mégis?
Én nem tudhatom.
Helyetted.

•••

Nem, nem gondolom, hogy a tévé ördögtől való.

A férjem szerint a téma, és az ahogyan feldolgoztam nem olyan, hogy megjegyzésekkel bombáznának majd az olvasóim.

Én nem tudom. Kíváncsi vagyok.

Játék, még beszállhatsz!

Ha most jöttél haza a nyaralásból és éppen elborítana az a százezer blogbejegyzés, amivel elmaradásban vagy, akkor itt egy kedves emlékeztető:

Nem késtél le semmiről, itt aug. 30-ig tart a játék.

A nyeremény egy szíved választása szerinti selyemsál.
Nézz körül az eddigi összeállítások között.
Érdemes, mert csodálatosak.
Mert megérintenek.

Fantasztikusak a játékostársaid összeállításai. Jó társaságba kerülsz. :-)
Csatlakozz te is!

Férfi ügyek

"Nem sírtam már 40 éve"

Ez volt az a mondat, ami kibukott az egyik kliensemből, amikor elengedte mélyen eltemetett lelki problémáját.
És bárcsak át tudnám adni neked azt a megkönnyebbülést, és gyermeki ártatlanságot, amellyel ezt mondta. Üzletember. Rengeteg döntéssel, felelősséggel, családdal. Az működteti, hogy mindent jól csináljon, helyt álljon. Egy-egy őszinte és igaz pillanat- ami ebben az utazásban is megtörtént-, amikor erre rálátunk, megváltoztatja az élethez való hozzáállást. Bárcsak belenézhetnél a szemébe, hogy megláthasd azt a valódi erőt, amit megtalált. Igazi változás veszi kezdetét. Belülről jövő.

Mennyi ki nem sírt, el nem mondott teher.
Ezek a férfi ügyek.

Férfi ügyek, amelyek erőről, küzdelemről, védelemről, megfelelésről, felelősségről, terhekről szólnak. És az érzésekről is. Arról, hogy vajon szabad-e kifejezni, és hogyan... Vajon nem leszek-e ettől sebezhető?
És akkor hogyan védjem meg a családomat?
És tulajdonképpen hol van az én helyem ebben a világban?
És arról is szólnak ezek a férfi ügyek, hogy ezek a kételyek, erőtlenségek, bizonytalanságok bizony megjelennek testi tünetek formájában is. Kinek így, kinek úgy. Attól függően, ki hová "pakolja" a megoldatlanságokat.

Az apropót , hogy írjak erről, ez a csodálatos utazás adta.
Igen, van megoldás.
Beszéljünk róla.
Van megoldás.
Több információ itt.

A kreativitás forrása

A kreativitás forrása? Annyit merengtem már rajta, hogy honnan jön az a sok kép, és ötlet, ami megvalósul a művészek keze által. Felfoghatatlanul sok kép születik akár egy nap is az egész világon. Én csak parányi-pici szeletét próbálom követni néhány blogon keresztül, mégis ámulatba ejt.

-Van aki, mint egy vízvezeték, rá van kötve a kreativitás forrására, csak meg kell nyitnia a csapot.

-Van akinek széles sugárban ömlenek az ötletek, -van aki időnként vízhiányban szenved.

-És ott vannak azok is, akik mintha lekapcsolódtak volna az áramlásról, kiszáradva köhécsel a csapjuk, mikor megnyitják. Aztán, mikor visszakapcsolódnak, az első rozsdás csöppek után minden a helyére áll.

Milyen érdekes világ ez. Mennyi kép.

Vajon honnan jönnek?

Emlékszel az előző bejegyzésre?

Ha a hullámnak az óceán, a sugárnak a nap

vajon a képeknek... mi?

Az illúzió természete

"A hullámok nem különülnek el az óceántól
A sugarak nem különülnek el a Naptól.
Te nem különülsz el a Létezés-Tudatosság-Örömétől."

részlet Narayana: Az illúzió teremtése c. verséből

A hullámok minden problémája abból származik, ha a hullámok elhiszik, és úgy hiszik, hogy önállóan léteznek,

és a sugaraké abból, ha a úgy hiszik, és elhiszik, hogy nap nélkül is sugároznak.

És a tiéd abból, amikor úgy hiszed, és elhiszed, hogy el vagy szigetelve a Létezés-Tudatosság-Örömétől, a Forrásodtól.

A hullámok problémamentesek,

a sugarak problémamentesek.

És te?

Új blogger, szervusz!

Photo Credit: Agyból Buddha

Amikor elindítottam a Lélek.Fényesítőt, nagyon nem voltam tisztában azzal, hogy mi is az a blogvilág. Csak azt tudtam, hogy van itt bennem valami, aminek a megosztásához felületet keresek.
Lassan építkező műfaj lett ez a számomra. És jól meglepődtem, amikor a "csigatempóm" egy két lépéssel gyorsabb lett. Új barátokra leltem, kedves lelkes olvasókra, és egyszer-egyszer bekkukantó látogatókra is.
Ma már tudom, hogy milyen jól jön egy kezdő bloggernek minden segítség. Sőt, ma már azt is, hogy a nem kezdőnek is jól jön. :-)

Fogadjátok és olvassátok szeretettel: Agyból Buddha -t! Jó mulatást hozzá!

Na, játszol? A játék nyereménye

Olyan nyereménnyel szeretném meglepni a szerencsést a résztvevők közül, aminek én magam is örülnék.

Én pedig a selymek nagy rajongója vagyok. Talán nézegettél is már az általam festettekből itt.

Készítettem egy pár 'hétköznapokra-mindennapokra' szánt sálat finom színösszeállításokkal.

Azért szeretem ezeket a gyűrt fazonokat, mert a mindennapos rohanásban begyűrhető és újra fölvehető bármikor, vasalni nem kell. Hurrá, ugye?

Tehát a nyertes, akit aug 31-én sorsolok ki- ezekből a sálakból választhat egyet. Na, játszol már? :-) Ha több mozaikkal indulsz, többszöröződik az esélyed.

Ha nem vagy ismerős a kézzel festett sálak között, hadd "fényezzem" őket egy picit. Bár nem szorulnak rá, mert pont a fényük, amire ki szeretnék térni:

Ezek a sálak nem 'vasalós hobbifestékkel készültek', hanem azzal, amit a profik is használnak. Kicsit bonyolultabb a fixálás technológiája, ezért kevesebben ismerik, még kevesebben használják. Ezzel a festékkel megmarad az anyag esése, fénye, és a színek gyönyörűen kijönnek, "élnek". Talán a fotókon is átjön, hogy nem sznobságból érdemes ezt a festéket alkalmazni.

Itt alább egy sál kibontva...

Neked melyik szín jönne jól?

Legyen ez kedvcsináló, nyár ide és szabadság oda...

Szeretettel üdvözöllek.

A művész keze- játék

Az egyszerűtől a bonyolultig...

1. nowhere to run, 2. Amber - Original Mixed Media Art Abstract Collage Tree Painting by Sascalia, 3. Work with silk paper..old., 4. Cityscape III

Azon merengtem a minap, hogy milyen csodálatos is, ahogyan formálódik, változik a kézben, a kéz által az anyag. Természetesen a színesség bűvölt el most is. Valószínűleg nem is csodálkozol rajta, ha olvastad a korábbi bejegyzésemet a színekkel való viszonyomról... Na igen. Vannak dolgok, amelyek nem változnak.
Vagy mégis. Attól, hogy kézbe vesszük őket. Megfaragjuk, átszínezzük, belelátunk formát, képet. Összeépítjük, ráragasztjuk, felvarrjuk. Mennyi-mennyi lehetőség a művészi kifejezésre. Izgalmas, érdekes, csodálatos.

Most ebben a játékban arra hívlak- és nagy öröm, ha csatlakozol-, hogy olyan mozaikot állíts össze, amelyben a művész keze nyomán formálódó anyagot mutatod meg. Kérlek, azt is írd meg, hogy mi az, ami megfogott benne. Lehetsz ez a művész te magad, vagy valaki más, akinek a munkája megfogott.

Ezzel a programmal elkészítheted a saját válogatásodat (természetesen, ha másik programmal dolgozol, az is tökéletes). Mentsd el a válogatást a blogodba vagy a Flickr-be.
Írd ide alább
-a nevedet és a blogbejegyzésed (nem a teljes blog) elérhetőségét
-vagy ha blog nélküli vagy, akkor tedd közzé a Flickr-en a mozaikodat, és úgy írd ide be alább a
nevedet és a mozaikod elérhetőségét.
Vagyis belinkeled magad ide ebbe a blogba. :-)

(Sajnos Mr Linky még mindig nem tud magyarul)

Mister Linky's Magical Widgets -- Auto-Linky widget will appear right here!
This preview will disappear when the widget is displayed on your site.
For best results, use HTML mode to edit this section of the post.

Kérlek, jelezd a blogbejegyzésedben azt is, hogy a többiek válogatásai itt találhatók összegyűjtve.

És hogy a szokásos jótékony hatásokon túl még izgalmasabb legyen a játék: legyen határideje,
aug. 30 és a végén a résztvevők között kisorsolt ajándék... is, de ez derüljön ki holnap.

Az alkotóhéten készült...

Hölgyeim és uraim!

Colette kívánságára bemutatkozik egy mixed media alkotás.

Papír alapon, akril, olaj pasztell és tinta felhasználásával készült.

A mű különlegessége a Hokata tudományával készült papírdomborítás, ami olyannyira elbűvölte a művészt, hogy több helyen is "muszáj" volt felhasználnia.

Felhívom a figyelmet, hogy két arcot is fel lehet fedezni a képen.

Judit szerint a "Lélek feketéi" címet kellene kapnia.

A művész még hezitál.

Ezidáig a kép cím nélkül.
A domborítás azóta is bűvöl.

:-)

Ízelítő a többiek alkotásaiból itt és itt is.

"Te blogot írsz?!"

Kéretik ezt a mondatot úgy hangsúlyozni, mint amikor arra derül fény, hogy egy nagy késsel meggyilkoltam az anyámat.

Szóval ezt kaptam - a mellé járó szörnyülködő arckifejezés kíséretében -egy kedves rég nem látott ismerőstől a "hogyvagyjólvagynaésagyerekek" mellé. "A blog az olyan ráérő 'körömreszelgetősöknek' való."

És ez még mind semmi! Mert nemcsak blogot írok, olvasok is, és vannak eddig még sosem látott blogbarátaim a világ minden szegletében... és vannak közöttük most már személyesen is megismertek, akikkel nagy öröm találkozni...

és miután bennem szorult a blogírók "védőbeszéde", pár gondolatot ebből itt osztanék meg veled:

A blogolás egy nagyon modern műfaj. A számomra a minőségi magazinokat, szakkönyveket, napilapokat, verses köteteket, néha még az egyetemi előadásokat is egyesítő műfaj. Szerintem manapság minden magára adó újságírónak kötelező műfajának kellene lennie. Egy új világ indult útjára a blogokkal. Foglalkozásilag blogger-nek hívják, aki műveli.

Szerintem átalakítja a médiafogyasztási szokásainkat, az üzleti életet. Közvetlen kapcsolat az olvasókkal. Személyes és oda- vissza kapcsolat. Nem látjuk előre, hogy hová vezet majd, ahogyan 10-15 évvel ezelőtt az internetről se tudtuk, hogy mekkora szerepe lesz az életünkben.

És minthogy igen keveset tudunk még róla, a kezdeti lépésekben vagyunk, elég rövidlátó vélemény az a 'körömreszelgetős'.

És nagy szeretettel bemutatnám például ennek a blognak az olvasóit is, akik nyitottak és elfogadóak, akik közül sokakat a saját blogjaikon keresztül ismerek: értékes, izgalmas gondolatokkal, élettel, sok-sok gyerekkel és kevés szabadon felhasználható idővel.

Ó, dehogy szorulok én/szorulunk mi védőbeszédre! Mi csak éljük tovább az életünket, itt a virtuális térben is, időnként összefutva, találkozva, örülve egymásnak. És kívánjuk neked "Te blogot írsz?!"-ismerős, hogy legyen egy körömreszelésnyi időd beleolvasni bármelyikünk blogjába.

Szerintem meg fogsz lepődni.

Előítélet, utóítélet...kifogás...

Nagy a baj. Nagy a baj akkor, ha az előítéleteken múlik valami - utólag is. Vagy nevezzük utóítéletnek? Vagy inkább kifogásnak? Nyafogásnak?

Nem a kifogással van a baj, hanem azzal, hogy megoszt minket. Megoszt minket 'ilyenekre' és 'olyanokra'.

Az édesapám szerint nem jó az a munka, amihez farral állnak hozzá. A kifogás is valami hasonló. Elmennék én, megcsinálnám, jó lenne, DE...

Hogy mennyi ilyen "DE..."-t kaptam az elmúlt napokban alkotóhéttel, munkával és mással kapcsolatban is... Komolyan felmerült bennem, hogy ezt a szót, hogy "DE..." kitépem a szótár lapjaiból. Vajon milyen élet lenne, lehetne a "DE..." nélkül?

Elmennék én... Jó, akkor hogyan is tud megvalósulni?

Megcsinálnám... Jó, akkor mit tegyek hozzá?

Jó lenne... Akkor, merre is induljak tovább, hogy bekövetkezzen?

Akkor nem kellene annyit magyarázkodni. Se magunknak, se a többieknek. Kevesebb ellentmondás lenne a nyelvtan szerint... és a gyakorlatban is.

Akkor simán meg lehetne mondani, ha valamit nem akarunk megcsinálni, valahová nem akarunk elmenni. Nem azzal foglalkoznánk, hogy a másikat ne bántsuk meg, és milyen kegyes hazugságot agyaljunk ki, hanem azzal, hogy magunkhoz legyünk őszinték. És ha magunkhoz őszinték vagyunk...

hű, az egy új világ kapuja...

Egy sokkal egyszerűbb, ésszerűbb, igazabb világ kapuja.

Mennyi energia szabadulna föl! Amit használhatnánk az örömünkre...

Tényleg. Tényleg, csak ennyin múlna?

Alkotóhét örömökkel 2.

Kép-

telenség leírni, milyen öröm csak úgy szabadon alkotni! Anélkül, hogy azt kellene lesni, hogy mit szól hozzá bárki is... csak úgy. Nem kell, hogy jó helyen legyen az árnyék, pontos legyen az arány, színhelyesre fesd a formát... összekuszálhatsz és rendet tarthatsz kedved szerint.

Nincs senki, aki kritikával illetné. Szabadon kísérletezhetsz.

Viszont ami van: bátorítás, tovább gondolni való ötlet, lélekben való erősödés. Kiderül, hogy mi működik, mi nem.

Hogy kidobható, ami végképp elromlott. Vagy feldarabolható?

És mennyi mentő ötlet van egy elromlott "paca" kompozícióba építésére. És milyen értékessé válik minden elkészült mű.

Annyi... de annyi ötlet és megoldás. Bőség. Gazdagság. Áramlás. Flow.

Fél százalék... mármint ami látható abból a sok-sok változásból, ami történt velünk és bennünk.

Láthatsz belőle ízelítőt Colette, Hokata és Andi bejegyzéseiben is.

Fél százalék...

abból a sok mindenből, ami le-kép-eződött bennem és általam.

Festett kísérletek.

Más téma, más technika, más kidolgozás.

Örömteli kísérletek.

Alkotóhét örömökkel 1.

A keresztnél balra, végig a napraforgótábla mellett... ott túl a térképen, ahol egyszer csak kinyílik a tér, megáll az idő, és mintha egy másik bolygón landoltál volna.

Na, ez a tökéletes hely a Colette és Hokata blogján hirdetett alkotóhétnek.
És ha nem voltál ott: sajnálhatod. De tényleg. Írom is, hogy miért.

Mert lemaradtál arról, hogy személyesen megismerhesd a blogos és blog nélküli leendő barátaidat, akikkel egy nagyon vidám, feltöltő és átalakító hetet tölthettél volna együtt.
Ugye, hogy sajnálod?
Akkor folytatom. Nem azért, hogy irigykedj, hanem azért, hogy átléphessük azokat a képzeletbeli korlátokat, amelyek akadályoznak bennünket. Nekem is volt átlépnivalóm bőven.

Szokatlan hét.

Modom, hogy más bolygó...
Ahol a konkurencia szóba áll egymással. Ahol megosztják a tapasztalataikat, a tudásukat. Nem érdekből. Szívből. Ahol kiderül, hogy együtt többek vagyunk, mint egyedül. És mennyi öröm származik ebből. Észrevétlenül oldódnak meg és fel korábbi korlátok és terhek, és csak azt vesszük észre, hogy együtt rakunk össze ötleteket, és kipróbálunk, kísérletezünk. Együtt nevetünk. Annyira, hogy kicsordul a könnyünk. És könnyűvé válik az energia, szabaddá a szív és színesebbé a világ.
Új, új, új. Új technika, új emberek, új barátságok, új megoldások. És valahol mélyen belül nagyon természetes:"Hiszen ezt belül mindig is tudtam. Mindig is erre vágytam." A változások 99,5%-a láthatatlan. És abban a fél százalékban, ami láthatóvá válik, gyönyörű alkotások születnek. Újabb örömök, és újabb inspiráció.
Új magok hajtanak ki.
Már nem azok vagyunk, akik egy héttel korábban.
Mennyi gazdagság, mennyi bőség, milyen csodálatos emberek...


Mondom, hogy sajnálhatod.

És tudod, hogy mi az, ami visszatart attól, hogy ilyen csodában vegyél részt?
Ilyenek mint
nekem nincs is festékem, nincsen ötletem, jaj senkit sem ismerek, különben is mit vegyek fel, nem tudok varrni, ááá mindegy, inkább mégis az unalmasjózsibácsi bulijára megyek, vagy ha ott leszek, mit szólnak majd hozzám... és ehhez hasonló dolgok....
amelyeket inkább így fogalmazunk meg a felszínen: szeretnék én, DE....

DE tudod mit? Túl rövid az élet ahhoz, hogy a DE korlátaiban éljünk...

meg is mutatom neked azon a fél %-on keresztül... mondjuk holnap.