2013. okt. 18.

Célkitűzés 0. lépés

Nagyon modern dolog a célkitűzés. Kigondolod és kész. Feldarabolod: kis cél, nagy  cél, még nagyobb, és haladsz a célod felé gőzerővel. A menedzserkönyvek és a hogyan-legyünk-sikeresek könyvek állandó és újra és újra visszatérő szlogenje. Remek, mondhatnánk. Milyen egyszerű is a megoldás. 
De jelentkezzen az, aki nem bukott bele! 
A hogyan-legyünk-sikeresek-könyvek nem beszélnek a 0. lépésről, hogy az vajon a te utad-e, te arra vagy rendeltetve, vagy csak elirigyelted valakinek a sikerét, és te is olyat akarsz magadnak? 

Csak kigondolod és kész, ugye?
Elirigyelhetsz valamit a világban. Például azért, mert nagy kereslet van rá. Vagy mert gazdaggá tesz. Vagy híressé. Netán befolyásossá. 
De ha valójában magadhoz engeded a gondolatot,  és kiderül, hogy a lelked, a lényed viszolyog tőle? Akkor mi van? 
Gondolkodhatsz, célkitűzhetsz... ameddig csak akarsz... eredménytelenül.
Tehát a gondolat nem elsődleges. 


Mert sokkal kevésbé a gondolatokkal teremtünk, hanem inkább az aspektusunk bír egyfajta vonzáskörrel. Ez az, ami meghatározza, hogy mivé válhat valaki - nem direkt módon - az által, hogy mihez van tehetsége. De lehet, hogy az illetőnek a testi érzékszervei közül valamelyik fejlettebb.  

Ott van például az abszolút hallás. A zenei tehetség velejárójaként tartják számon.
Akinek ez nincsen meg, kitalálhatja a felszínen, hogy zenét fog szerezni, 8 hangszeren fog játszani, de nem fog menni neki... nem arra rendeltetett - és ezt nem egy külső erő határozza meg, hogy mi  lehetséges vagy sem... 
Minden lehetsz, mindent tehetsz... és még sincs minden harmóniában a lényeddel. 
Ha felismerted az utadat, az életcélodat (nevezzük inkább az aspektusod vonzáskörének, ami sokkal tágabb fogalom), akkor megtetted a 0. lépést. 

Ha ezek után válogatod ki a gondolatok tengeréből, és használod a neked megfelelőeket, és ez a cselekvésedben is megjelenik, akkor "törsz a célod felé". 
Célkitűzés? Ebben az esetben már inkább kiválogatás. 
Egységben vagy. Vagyis összehangoltad az aspektusod célzóberendezését (intuíció, sugallat, megérzés)  az ego célzóberendezésével (gondolat), azok egyfelé  mutatnak: onnantól kezdve az erőd teljében vagy. 
Elkerülhetetlenül megvalósul. Amit úgy neveznek, hogy veled van a szerencse, a szingularitás, könnyen összejönnek a dolgok, mintha nem lenne akadály. A teljes önvalód és annak minden szintje egy irányba hat. 

2013. okt. 9.

Agyból fölülírod? Megoldás a zavarodottságra - avagy az ego-ról haladóknak

Mintha a lényedben két célzóberendezés lenne. 

Az aspektusoddal  (vagy nevezhetjük lelkednek is) egyfajta minőség érkezik a Földre. Egyfajta érzékelés, egyfajta szándék, egyfajta milyenség, ami meghatároz egyfajta megjelenést a Földön, egyfajta viselkedést. Felismerhető és valamilyen. Megkülönböztethető és nem egyforma semelyik más aspektussal sem. Az aspektusnak vannak választásai, mintha egyfajta célzóberendezés lenne.
Nagyon ritkán  adódik, hogy az aspektus akadálytalanul mutatkozik meg a testben. 
Mert ott van az ego - vagy nevezhetjük szerepnek is -, amire hat a környezet, az elvárás, ami épít magának valamit a jóról és rosszról. Tehát neki is megvan a célzóberendezése. 

Ha a két célzóberendezés egyfelé mutat, az adott döntés, vélemény önazonos és teljes (az aspektus szintjén). És jó érzésekkel érzékeled a testben.

Ha a két célzóberendezés nem egyfelé mutat, akkor feszültség keletkezik. A könnyű feszültségtől kezdve a félelemig, fájdalomig, direkt elutasításig érzékelheted, attól függően, mennyire tér el az ego célzóberendezése az aspektustól.
És persze az ego nem szereti rosszul érezni magát... éppen ezért igyekszik háttérbe szorítani a a gondolatokat, sejtéseket, véleményeket, amelyek nem az ő programja szerint valók. És sikeresen meg is tudja tenni, amíg a lény két része (aspektus és ego) "elszigetelt": vagyis a hitek által el van szeparálva a mélyebb szándék. Ilyenkor el van temetve az a lehetőség, hogy egyáltalán létezhet lélek, szellem. Ekkor az ego végtelen nagy erővel és könnyedséggel temeti el vagy ignorálja a feszültségeket.

De amikor a az "elszeparáltság" kezd feloldódni, mondhatjuk úgyis, hogy kiengedted a szellemet a palackból - nem lehet többet letagadni a a lélek, szellem létezését. Végérvényesen megváltozik tőle a világ. Ilyenkor a két célzóberendezés jelzései "összekeveredhetnek": vagyis  azt jelenti, hogy ugyanúgy megjelennek érzések formájában.
Ilyenkor jó technika kideríteni, hogy melyik a valós, melyik az igazi, melyik az élő. 
(Tedd fel a kérdést magadnak: melyik a valóságos?)
Az általunk aspektusnak nevezett rész az élő, az egyetlen valóság. 

Minél többször, és különböző körülmények között, és különböző helyzetekben tudod feltenni a kérdést - és tisztázni magadban -, annál kevesebb az ego és az aspektus közötti különbség,  annál kevesebb a feszültség. 
Ha a döntéseidet az aspektus célzóberendezései szerint hozod meg, önmagaddal vagy harmóniában, nincs feszültség vagy bármilyen probléma a testben. Jó érzéseket érzel. Maradéktalan jó érzéseket. Egylényegű vagy. Vagy mondhatnánk egy-ügyű :-) megszűnik a két-ség. 

***

És a végén fogadd Kutyu-Li mester üdvözletét, mert ő aztán tudja, hogy kell egy-ügyűnek lenni, és nem agyalni a dolgokon. Azt üzeni, hogy nem olyan bonyolult ez.