A mai 'dafke' pont a múltkori ellentéte: a "csakazértse" helyett "csakazértis". Ez is egy egész életet átívelő folyamat. "A merre tovább?"-ra válasz. Az eredménye megkérdőjelezhetetlen. A boldogságtartalma? Hát erről nem vagyok annyira meggyőződve.
A mai történet szereplője Markó Iván. Nincs az országban ember, aki ne ismerné legalább a nevét.
Egy interjúban hallottam a saját szájából a történetet, azonnal fel is jegyeztem. Ki van hegyezve a fülem az efféle dolgokra, de most nem kellett sokat hegyezni rajta, hogy meghalljam:
Markó Iván a pályája kezdeteiről beszélt. Egy jóindulatú idősebb hölgy a Balettintézetben a következőket mondta Iván édesanyjának: "Asszonyom, az ön fia alkalmatlan a táncművészetre".
Csak gondolj bele egy pillanatra, akkor nem látott bele senki a jövőbe. Nem lehetett előre tudni, hogy hová fog vinni annak a kisfiúnak az élete.
Ez olyan energiát szabadított rá Ivánra, hogy eldöntötte, 'csakazértis'. "Innentől kezdve én leszek a saját magam mestere, és mindenkinél többet fogok dolgozni."
Ennyi év távlatából megkérdőjelezhetetlen az eredmény.
Emlékszel még a 'popperpéteres' bejegyzésre? Őneki 48 évébe került ledolgozni egy meghatározó véleményt.
A férjem szerint nem választok valami könnyű témákat...
Azért, mert a tapasztalatom szerint szinte mindenki találkozott az életében hasonló, korlátozó véleménnyel. Némelyiket könnyű megkerülni, átugrani, vagy simán lehülyézni a vélemény formálóját. És ott vannak a mélyen beült "titkos szabotőrök", amelyek egyszerűen visszafognak attól, hogy valami nagyszerűt csinálhass. Lehet, hogy az életed egyik-másik területén csodálatos sikereid vannak, és ezzel együtt ott lehet az... az a bizonyos, terület amire titokban vágynál. Csak éppen alkalmatlannak tartod magadat.
Igen, azért választom ezeket a témákat, hogy talán ezzel is egy újabb teher gördülhessen le rólad. Hogy a "nemtudatos" részedből a tudatosba kerülhessen egy-egy ilyen korlát, és ha egyszer kiderült, elengedheted, nem kell, hogy tovább szabotáljon téged. Szabad lehetsz.
A mai történet szereplője Markó Iván. Nincs az országban ember, aki ne ismerné legalább a nevét.
Egy interjúban hallottam a saját szájából a történetet, azonnal fel is jegyeztem. Ki van hegyezve a fülem az efféle dolgokra, de most nem kellett sokat hegyezni rajta, hogy meghalljam:
Markó Iván a pályája kezdeteiről beszélt. Egy jóindulatú idősebb hölgy a Balettintézetben a következőket mondta Iván édesanyjának: "Asszonyom, az ön fia alkalmatlan a táncművészetre".
Csak gondolj bele egy pillanatra, akkor nem látott bele senki a jövőbe. Nem lehetett előre tudni, hogy hová fog vinni annak a kisfiúnak az élete.
Ez olyan energiát szabadított rá Ivánra, hogy eldöntötte, 'csakazértis'. "Innentől kezdve én leszek a saját magam mestere, és mindenkinél többet fogok dolgozni."
Ennyi év távlatából megkérdőjelezhetetlen az eredmény.
Emlékszel még a 'popperpéteres' bejegyzésre? Őneki 48 évébe került ledolgozni egy meghatározó véleményt.
***
Miért is írom le mindezeket?A férjem szerint nem választok valami könnyű témákat...
Azért, mert a tapasztalatom szerint szinte mindenki találkozott az életében hasonló, korlátozó véleménnyel. Némelyiket könnyű megkerülni, átugrani, vagy simán lehülyézni a vélemény formálóját. És ott vannak a mélyen beült "titkos szabotőrök", amelyek egyszerűen visszafognak attól, hogy valami nagyszerűt csinálhass. Lehet, hogy az életed egyik-másik területén csodálatos sikereid vannak, és ezzel együtt ott lehet az... az a bizonyos, terület amire titokban vágynál. Csak éppen alkalmatlannak tartod magadat.
Igen, azért választom ezeket a témákat, hogy talán ezzel is egy újabb teher gördülhessen le rólad. Hogy a "nemtudatos" részedből a tudatosba kerülhessen egy-egy ilyen korlát, és ha egyszer kiderült, elengedheted, nem kell, hogy tovább szabotáljon téged. Szabad lehetsz.
5 megjegyzés:
...és, hogy ez milyen felszabadító tud lenni :)))
Sziasztok!
Anno én sem mentem rajzot tanulni, pedig nagyon szerettem volna, mert a körülöttem élők meg akarták nekem mondani és mutatni, h mi a jó és mi a szép. Amit, és ahogy én csináltam, az szerintük nem volt tökéletes...és ez nagyon mélyen belém gyökerezett.
38 év...ennyi kellett ahhoz, hogy mégis megpróbáljam...sikerült...IMÁDOM CSINÁLNI, amit csinálok!
Viszont nem volt bennem csakazértis...
Csakazértissel férjhez mentem...de már el is váltam :)))
Szterintem meg lehet találni a csakazértse, és a csakazértis között az egyensúlyt...
A "csakazértis" állapotba nem mindig olyan egyszerű eljutni......, főleg ha az ember saját szülei a legdurvább akadályozói annak, hogy a már gyermekkorban megmutatkozó belső színeket megfelelően ápolják és örüljenek is mindennek...... és egyáltalán elfogadják valaha......
Mennyi lépéshátrány, mennyi fájdalom alapozodik le a nem megfelelő szülők között, akit nem biztos, hogy feltétlenül akarna az emberlánya, ha választhatna.......
Nálam is túl sokáig tartott az önmagam elgáncsolása, a nem megfelelős gondolataim üzenete.....
Igazából a 42. évemtől sokalltam be és elegem lett..... csak annak vagyok hajlandó megfelelni a továbbiakban , akinek úgy vagyok elfogadhatós, ahogy vagyok és ahol a valós, őszinte jószándék lakozik ....
Valóban egyre szabadabbá válhatunk, akármit is kell magunk mögött hagyni.......nem kell megfelelnünk bármi áron-bármilyen minőségnek.....és már nekem az sem fontos, hogy mindenki szeressen....... vannak elegen, akik támogatnak és már az is elég lett.... :))))
Én a "csakazértis" állapotban tanultam meg horgolni, teljesen egyedül, idegen nyelvű könyvből :)
Köszönöm az írásod! Az én blogom ebből a "dafke" állapotból született.
Megmutatni, hogy élni kell és nem mindegy hogyan!
Szóval, benne vagyunk itt a közepében... Erős energia ez a 'dafke'. :-) Sok jót is tud hozni!!!
Megjegyzés küldése