Férfi ügyek

"Nem sírtam már 40 éve"

Ez volt az a mondat, ami kibukott az egyik kliensemből, amikor elengedte mélyen eltemetett lelki problémáját.
És bárcsak át tudnám adni neked azt a megkönnyebbülést, és gyermeki ártatlanságot, amellyel ezt mondta. Üzletember. Rengeteg döntéssel, felelősséggel, családdal. Az működteti, hogy mindent jól csináljon, helyt álljon. Egy-egy őszinte és igaz pillanat- ami ebben az utazásban is megtörtént-, amikor erre rálátunk, megváltoztatja az élethez való hozzáállást. Bárcsak belenézhetnél a szemébe, hogy megláthasd azt a valódi erőt, amit megtalált. Igazi változás veszi kezdetét. Belülről jövő.

Mennyi ki nem sírt, el nem mondott teher.
Ezek a férfi ügyek.

Férfi ügyek, amelyek erőről, küzdelemről, védelemről, megfelelésről, felelősségről, terhekről szólnak. És az érzésekről is. Arról, hogy vajon szabad-e kifejezni, és hogyan... Vajon nem leszek-e ettől sebezhető?
És akkor hogyan védjem meg a családomat?
És tulajdonképpen hol van az én helyem ebben a világban?
És arról is szólnak ezek a férfi ügyek, hogy ezek a kételyek, erőtlenségek, bizonytalanságok bizony megjelennek testi tünetek formájában is. Kinek így, kinek úgy. Attól függően, ki hová "pakolja" a megoldatlanságokat.

Az apropót , hogy írjak erről, ez a csodálatos utazás adta.
Igen, van megoldás.
Beszéljünk róla.
Van megoldás.
Több információ itt.

A kreativitás forrása

A kreativitás forrása? Annyit merengtem már rajta, hogy honnan jön az a sok kép, és ötlet, ami megvalósul a művészek keze által. Felfoghatatlanul sok kép születik akár egy nap is az egész világon. Én csak parányi-pici szeletét próbálom követni néhány blogon keresztül, mégis ámulatba ejt.

-Van aki, mint egy vízvezeték, rá van kötve a kreativitás forrására, csak meg kell nyitnia a csapot.

-Van akinek széles sugárban ömlenek az ötletek, -van aki időnként vízhiányban szenved.

-És ott vannak azok is, akik mintha lekapcsolódtak volna az áramlásról, kiszáradva köhécsel a csapjuk, mikor megnyitják. Aztán, mikor visszakapcsolódnak, az első rozsdás csöppek után minden a helyére áll.

Milyen érdekes világ ez. Mennyi kép.

Vajon honnan jönnek?

Emlékszel az előző bejegyzésre?

Ha a hullámnak az óceán, a sugárnak a nap

vajon a képeknek... mi?

Az illúzió természete

"A hullámok nem különülnek el az óceántól
A sugarak nem különülnek el a Naptól.
Te nem különülsz el a Létezés-Tudatosság-Örömétől."

részlet Narayana: Az illúzió teremtése c. verséből

A hullámok minden problémája abból származik, ha a hullámok elhiszik, és úgy hiszik, hogy önállóan léteznek,

és a sugaraké abból, ha a úgy hiszik, és elhiszik, hogy nap nélkül is sugároznak.

És a tiéd abból, amikor úgy hiszed, és elhiszed, hogy el vagy szigetelve a Létezés-Tudatosság-Örömétől, a Forrásodtól.

A hullámok problémamentesek,

a sugarak problémamentesek.

És te?

Új blogger, szervusz!

Photo Credit: Agyból Buddha

Amikor elindítottam a Lélek.Fényesítőt, nagyon nem voltam tisztában azzal, hogy mi is az a blogvilág. Csak azt tudtam, hogy van itt bennem valami, aminek a megosztásához felületet keresek.
Lassan építkező műfaj lett ez a számomra. És jól meglepődtem, amikor a "csigatempóm" egy két lépéssel gyorsabb lett. Új barátokra leltem, kedves lelkes olvasókra, és egyszer-egyszer bekkukantó látogatókra is.
Ma már tudom, hogy milyen jól jön egy kezdő bloggernek minden segítség. Sőt, ma már azt is, hogy a nem kezdőnek is jól jön. :-)

Fogadjátok és olvassátok szeretettel: Agyból Buddha -t! Jó mulatást hozzá!

Na, játszol? A játék nyereménye

Olyan nyereménnyel szeretném meglepni a szerencsést a résztvevők közül, aminek én magam is örülnék.

Én pedig a selymek nagy rajongója vagyok. Talán nézegettél is már az általam festettekből itt.

Készítettem egy pár 'hétköznapokra-mindennapokra' szánt sálat finom színösszeállításokkal.

Azért szeretem ezeket a gyűrt fazonokat, mert a mindennapos rohanásban begyűrhető és újra fölvehető bármikor, vasalni nem kell. Hurrá, ugye?

Tehát a nyertes, akit aug 31-én sorsolok ki- ezekből a sálakból választhat egyet. Na, játszol már? :-) Ha több mozaikkal indulsz, többszöröződik az esélyed.

Ha nem vagy ismerős a kézzel festett sálak között, hadd "fényezzem" őket egy picit. Bár nem szorulnak rá, mert pont a fényük, amire ki szeretnék térni:

Ezek a sálak nem 'vasalós hobbifestékkel készültek', hanem azzal, amit a profik is használnak. Kicsit bonyolultabb a fixálás technológiája, ezért kevesebben ismerik, még kevesebben használják. Ezzel a festékkel megmarad az anyag esése, fénye, és a színek gyönyörűen kijönnek, "élnek". Talán a fotókon is átjön, hogy nem sznobságból érdemes ezt a festéket alkalmazni.

Itt alább egy sál kibontva...

Neked melyik szín jönne jól?

Legyen ez kedvcsináló, nyár ide és szabadság oda...

Szeretettel üdvözöllek.

A művész keze- játék

Az egyszerűtől a bonyolultig...

1. nowhere to run, 2. Amber - Original Mixed Media Art Abstract Collage Tree Painting by Sascalia, 3. Work with silk paper..old., 4. Cityscape III

Azon merengtem a minap, hogy milyen csodálatos is, ahogyan formálódik, változik a kézben, a kéz által az anyag. Természetesen a színesség bűvölt el most is. Valószínűleg nem is csodálkozol rajta, ha olvastad a korábbi bejegyzésemet a színekkel való viszonyomról... Na igen. Vannak dolgok, amelyek nem változnak.
Vagy mégis. Attól, hogy kézbe vesszük őket. Megfaragjuk, átszínezzük, belelátunk formát, képet. Összeépítjük, ráragasztjuk, felvarrjuk. Mennyi-mennyi lehetőség a művészi kifejezésre. Izgalmas, érdekes, csodálatos.

Most ebben a játékban arra hívlak- és nagy öröm, ha csatlakozol-, hogy olyan mozaikot állíts össze, amelyben a művész keze nyomán formálódó anyagot mutatod meg. Kérlek, azt is írd meg, hogy mi az, ami megfogott benne. Lehetsz ez a művész te magad, vagy valaki más, akinek a munkája megfogott.

Ezzel a programmal elkészítheted a saját válogatásodat (természetesen, ha másik programmal dolgozol, az is tökéletes). Mentsd el a válogatást a blogodba vagy a Flickr-be.
Írd ide alább
-a nevedet és a blogbejegyzésed (nem a teljes blog) elérhetőségét
-vagy ha blog nélküli vagy, akkor tedd közzé a Flickr-en a mozaikodat, és úgy írd ide be alább a
nevedet és a mozaikod elérhetőségét.
Vagyis belinkeled magad ide ebbe a blogba. :-)

(Sajnos Mr Linky még mindig nem tud magyarul)

Mister Linky's Magical Widgets -- Auto-Linky widget will appear right here!
This preview will disappear when the widget is displayed on your site.
For best results, use HTML mode to edit this section of the post.

Kérlek, jelezd a blogbejegyzésedben azt is, hogy a többiek válogatásai itt találhatók összegyűjtve.

És hogy a szokásos jótékony hatásokon túl még izgalmasabb legyen a játék: legyen határideje,
aug. 30 és a végén a résztvevők között kisorsolt ajándék... is, de ez derüljön ki holnap.

Az alkotóhéten készült...

Hölgyeim és uraim!

Colette kívánságára bemutatkozik egy mixed media alkotás.

Papír alapon, akril, olaj pasztell és tinta felhasználásával készült.

A mű különlegessége a Hokata tudományával készült papírdomborítás, ami olyannyira elbűvölte a művészt, hogy több helyen is "muszáj" volt felhasználnia.

Felhívom a figyelmet, hogy két arcot is fel lehet fedezni a képen.

Judit szerint a "Lélek feketéi" címet kellene kapnia.

A művész még hezitál.

Ezidáig a kép cím nélkül.
A domborítás azóta is bűvöl.

:-)

Ízelítő a többiek alkotásaiból itt és itt is.

"Te blogot írsz?!"

Kéretik ezt a mondatot úgy hangsúlyozni, mint amikor arra derül fény, hogy egy nagy késsel meggyilkoltam az anyámat.

Szóval ezt kaptam - a mellé járó szörnyülködő arckifejezés kíséretében -egy kedves rég nem látott ismerőstől a "hogyvagyjólvagynaésagyerekek" mellé. "A blog az olyan ráérő 'körömreszelgetősöknek' való."

És ez még mind semmi! Mert nemcsak blogot írok, olvasok is, és vannak eddig még sosem látott blogbarátaim a világ minden szegletében... és vannak közöttük most már személyesen is megismertek, akikkel nagy öröm találkozni...

és miután bennem szorult a blogírók "védőbeszéde", pár gondolatot ebből itt osztanék meg veled:

A blogolás egy nagyon modern műfaj. A számomra a minőségi magazinokat, szakkönyveket, napilapokat, verses köteteket, néha még az egyetemi előadásokat is egyesítő műfaj. Szerintem manapság minden magára adó újságírónak kötelező műfajának kellene lennie. Egy új világ indult útjára a blogokkal. Foglalkozásilag blogger-nek hívják, aki műveli.

Szerintem átalakítja a médiafogyasztási szokásainkat, az üzleti életet. Közvetlen kapcsolat az olvasókkal. Személyes és oda- vissza kapcsolat. Nem látjuk előre, hogy hová vezet majd, ahogyan 10-15 évvel ezelőtt az internetről se tudtuk, hogy mekkora szerepe lesz az életünkben.

És minthogy igen keveset tudunk még róla, a kezdeti lépésekben vagyunk, elég rövidlátó vélemény az a 'körömreszelgetős'.

És nagy szeretettel bemutatnám például ennek a blognak az olvasóit is, akik nyitottak és elfogadóak, akik közül sokakat a saját blogjaikon keresztül ismerek: értékes, izgalmas gondolatokkal, élettel, sok-sok gyerekkel és kevés szabadon felhasználható idővel.

Ó, dehogy szorulok én/szorulunk mi védőbeszédre! Mi csak éljük tovább az életünket, itt a virtuális térben is, időnként összefutva, találkozva, örülve egymásnak. És kívánjuk neked "Te blogot írsz?!"-ismerős, hogy legyen egy körömreszelésnyi időd beleolvasni bármelyikünk blogjába.

Szerintem meg fogsz lepődni.

Előítélet, utóítélet...kifogás...

Nagy a baj. Nagy a baj akkor, ha az előítéleteken múlik valami - utólag is. Vagy nevezzük utóítéletnek? Vagy inkább kifogásnak? Nyafogásnak?

Nem a kifogással van a baj, hanem azzal, hogy megoszt minket. Megoszt minket 'ilyenekre' és 'olyanokra'.

Az édesapám szerint nem jó az a munka, amihez farral állnak hozzá. A kifogás is valami hasonló. Elmennék én, megcsinálnám, jó lenne, DE...

Hogy mennyi ilyen "DE..."-t kaptam az elmúlt napokban alkotóhéttel, munkával és mással kapcsolatban is... Komolyan felmerült bennem, hogy ezt a szót, hogy "DE..." kitépem a szótár lapjaiból. Vajon milyen élet lenne, lehetne a "DE..." nélkül?

Elmennék én... Jó, akkor hogyan is tud megvalósulni?

Megcsinálnám... Jó, akkor mit tegyek hozzá?

Jó lenne... Akkor, merre is induljak tovább, hogy bekövetkezzen?

Akkor nem kellene annyit magyarázkodni. Se magunknak, se a többieknek. Kevesebb ellentmondás lenne a nyelvtan szerint... és a gyakorlatban is.

Akkor simán meg lehetne mondani, ha valamit nem akarunk megcsinálni, valahová nem akarunk elmenni. Nem azzal foglalkoznánk, hogy a másikat ne bántsuk meg, és milyen kegyes hazugságot agyaljunk ki, hanem azzal, hogy magunkhoz legyünk őszinték. És ha magunkhoz őszinték vagyunk...

hű, az egy új világ kapuja...

Egy sokkal egyszerűbb, ésszerűbb, igazabb világ kapuja.

Mennyi energia szabadulna föl! Amit használhatnánk az örömünkre...

Tényleg. Tényleg, csak ennyin múlna?

Alkotóhét örömökkel 2.

Kép-

telenség leírni, milyen öröm csak úgy szabadon alkotni! Anélkül, hogy azt kellene lesni, hogy mit szól hozzá bárki is... csak úgy. Nem kell, hogy jó helyen legyen az árnyék, pontos legyen az arány, színhelyesre fesd a formát... összekuszálhatsz és rendet tarthatsz kedved szerint.

Nincs senki, aki kritikával illetné. Szabadon kísérletezhetsz.

Viszont ami van: bátorítás, tovább gondolni való ötlet, lélekben való erősödés. Kiderül, hogy mi működik, mi nem.

Hogy kidobható, ami végképp elromlott. Vagy feldarabolható?

És mennyi mentő ötlet van egy elromlott "paca" kompozícióba építésére. És milyen értékessé válik minden elkészült mű.

Annyi... de annyi ötlet és megoldás. Bőség. Gazdagság. Áramlás. Flow.

Fél százalék... mármint ami látható abból a sok-sok változásból, ami történt velünk és bennünk.

Láthatsz belőle ízelítőt Colette, Hokata és Andi bejegyzéseiben is.

Fél százalék...

abból a sok mindenből, ami le-kép-eződött bennem és általam.

Festett kísérletek.

Más téma, más technika, más kidolgozás.

Örömteli kísérletek.