Nagy a baj. Nagy a baj akkor, ha az előítéleteken múlik valami - utólag is. Vagy nevezzük utóítéletnek? Vagy inkább kifogásnak? Nyafogásnak?
Nem a kifogással van a baj, hanem azzal, hogy megoszt minket. Megoszt minket 'ilyenekre' és 'olyanokra'.
Az édesapám szerint nem jó az a munka, amihez farral állnak hozzá. A kifogás is valami hasonló. Elmennék én, megcsinálnám, jó lenne, DE...
Hogy mennyi ilyen "DE..."-t kaptam az elmúlt napokban alkotóhéttel, munkával és mással kapcsolatban is... Komolyan felmerült bennem, hogy ezt a szót, hogy "DE..." kitépem a szótár lapjaiból. Vajon milyen élet lenne, lehetne a "DE..." nélkül?
Elmennék én... Jó, akkor hogyan is tud megvalósulni?
Megcsinálnám... Jó, akkor mit tegyek hozzá?
Jó lenne... Akkor, merre is induljak tovább, hogy bekövetkezzen?
Akkor nem kellene annyit magyarázkodni. Se magunknak, se a többieknek. Kevesebb ellentmondás lenne a nyelvtan szerint... és a gyakorlatban is.
Akkor simán meg lehetne mondani, ha valamit nem akarunk megcsinálni, valahová nem akarunk elmenni. Nem azzal foglalkoznánk, hogy a másikat ne bántsuk meg, és milyen kegyes hazugságot agyaljunk ki, hanem azzal, hogy magunkhoz legyünk őszinték. És ha magunkhoz őszinték vagyunk...
hű, az egy új világ kapuja...
Egy sokkal egyszerűbb, ésszerűbb, igazabb világ kapuja.
Mennyi energia szabadulna föl! Amit használhatnánk az örömünkre...
Tényleg. Tényleg, csak ennyin múlna?
