A zöld pizsamás rém könyvajánlója

Hát az úgy volt...

hogy a reggeli ásítozással kísérve, még azonmód pizsamában azon merengtem, hogy végül mégiscsak megírom azt a könyvajánlót, amire már hetek óta készülök. Egy meséről.

Ahogyan nyitva volt a teraszajtó és behallatszott a nagy vidám csiripelés, oda is sétáltam az ajtóhoz, hátha van szerencsém meglátni a vidámság forrását. Ott meresztgettem a szememet, és egyszer csak... szabadeséssel lezuhant egy madár.

Puff.

Megijedt.

Én is. Szerencsére haláleset nem történt.

Aztán lassan-lassan összeszedte a tollait, és halálra rémüléséből feltápászkodott.

Mögöttem csak nagy kacagás.
És innentől kezdve nem tudtam én már kidumálni magamat a családom előtt, hogy ... "napok óta esik, és csúszósak az ágak, vagy elszédült a tollászkodásban, hiszen mégiscsak reggel van. Vagy esetleg még nem reggelizett és a vércukor-szintje alacsonyabb a szokásosnál."

Hiába minden erőlködés. A zöld pizsamás rém, rémesen ijesztő. Még a madár is ledől a fáról...

Mesébe illő történet.
De ez nem fog vissza attól, hogy a könyvajánlót megírjam. Itt olvashatod.

A játék margójára- a terápia hatása

Terápia? Miféle terápia ez? Kérdezheted.

Csupa jó dolog. Öröm és szépség. Ezeket a visszajelzéseket kaptam a résztvevőktől.

-Örömöt okoz azzal foglalkozni, ami kedves nekünk.

-Öröm azt megosztani.

-És öröm megnézegetni, hogy kinek-kinek mi a kedves és örömöt okozó.

-Nagy öröm annak lenni, aki korlátoktól szabadon lehetsz, most ebben az esetben a színek világában.

És ha egyszer megtapasztaltad, milyen jó korlátoktól mentesen a színekben válogatni, és ez behuzalozódott az idegrendszeredbe (nyugi, ez anélkül történik, hogy oda kellene figyelned rá), akkor talán észreveszed azt is, hogy az élet egy másik területén is szívesebben és szabadabban választasz.

Szabadabban, mint korábban. És könnyebben is, mert az idegrendszeredbe be van huzalozva.

Üdvözlet a játékban. Akár résztvevőként, akár olvasóként.

Nincs büntetés, se sértődés, ha nem adod tovább.

És nincs rossz érzés, ha nem veszel részt benne.

Vendégek a blogon-a meditáció mesterei

1. AFTERNOON NAP, 2. nap, 3. lazy lion || Fauler Löwe, 4. nap #4 ZZZ

Terápia. Meditáció. Bizalom a Létezésben.

Annyi mindent lehet tanulni tőlük. Igazi mesterek. Gyakran kedvem lenne meghívni őket egy-egy terápiára, amikor valaki azt kérdezi tőlem tizedszer, hogy hogyan kell lazítani. Hogyan csináljam?!

Tessék itt a válasz. Így.

Emlékeztetőül: mi is tudunk ilyen "állatok" lenni,

ha úgy tűnik, hogy elfelejtődött, a test emlékszik rá.

Bízz benne.

És ha ennyi mester példája kevés lenne, akkor még találsz itt is továbbiakat.

Kedvencek-színek- játék

Flickr Favorites-Colorful
1.Lastexit 2. Tracy's Photography
3. Paula Maffei 4. jmnvoos in Paris

Lenyűgöző. Elbűvölő, gyönyörű színek.
Szeretném megosztani veled.

Ha van kedved játszani, akkor itt a lehetőség. Kíváncsi vagyok, hogy neked mi a kedvenced?
Kedvenc színek? Vagy inkább valami más szépség?

Ezzel a programmal elkészítheted a saját válogatásodat. (természetesen ha más programmal dolgozol, az is tökéletes)
Mentsd el a válogatást a blogodba vagy a Flickr-be.
Írd ide alább a nevedet és a blogbejegyzésed (nem a teljes blog, hanem a bejegyzés) elérhetőségét vagy ha blog-nélküli vagy, akkor a Flickr felületén közzétett képed címét.

És mehet. Itt szépen összegyűlnek a játékos kedvű résztvevők válogatásaihoz menő linkek.
Kérlek, jelezd a blogbejegyzésedben azt is, hogy a többiek válogatásai itt találhatók.

Hogy tetszik?

(A játék tanulságairól többet :-) itt olvashatsz.)

(Sajnos Mister Linky nem beszél magyarul...)

Mister Linky's Magical Widgets -- Auto-Linky widget will appear right here!
This preview will disappear when the widget is displayed on your site.
For best results, use HTML mode to edit this section of the post.

A defektológia vége...

Ha olvastad a tegnapi bejegyzésemet, képben vagy.
Ez apropót ad arra, hogy összegyűjtsem, mi is az, ami működik teljes "agyhalál" esetére.
Hiszem, hogy nem kell, hogy sokáig dagonyázzon az ember a "defektességében".

-zenehallgatás (ahogy Kriszta is írja, milyen igaz)
-fodrásztrükk
-masszázs, illóolaj, finom tea és egyéb kényeztetések, amelyek minden érzékre hatnak

Az előbbiek nem igényelnek különösebb magyarázatot.
Ami talán többet, egy új szempont: a monotónia.

-futás, gyaloglás, úszás, lapátolás
-légzés (igen-igen jól olvasod)
-monoton tevékenységek

A monoton tevékenységek érdekes módon simítják ki az idegrendszert. Nagyon egyszerű és kevés ingerrel járó dolgok ezek.
Valahogyan úgy definiálom a teljes "agyhalált", hogy az idegrendszer csúcsra jár és kiégnek kapcsolatok. Teljesen felforrósodik a vezeték, és kiveri a biztosítékot. Nyilvánvalóan érdemes leállítani a rendszert, és nagyon finoman újra mozgásba hozni. Engedni, hogy a természetes módon helyreálljon a rend. Erre pedig a monotónia tökéletes eszköz.
A monoton mozgás arra jó, hogy lendületbe hozzon. Minden megakadás oldódni kényszerül a finom mozgástól. A kevés inger pedig arra jó, hogy teret adjon, és a kiégés következményeit az idegrendszer elszállítja.

***

Nekem a horgolás vált most be. Ahogy az ujjaim között a fonal méterei-kilométerei csak haladtak és haladtak... egyforma rendbe állva... és láttam, ahogy a színek egymás mellé sorakoznak, ez a rend belül is renddé vált.

A családom egy másik tagjának terápiás homokdombja van. Csak úgy átlapátolni 2 köbméter homokot. Beletúrni a homokba... emelni a lapátot... arrébb dobni... a homok úgy oldja a feszültséget, kisimítja az idegeket.

És a légzés. Ahogyan a levegő lágyan ki és beáramlik... és eggyé válsz általa a Létezéssel. Lehetetlen nem észrevenni az oldódást. Nem véletlen, hogy olyan sok terápiának egyenesen alapja a légzés-munka.

Lazázás

Se kép. Se hang. Arra már inkább ne menj.

Amikor kifacsart citromnak érzed magad, te mivel töltődsz?

Nem, nem a fizikai fáradtságra gondolok, azt könnyű kialudni. Már ha van idő rá, ugye...

Hanem arra gondolok, amikor a szellemi fáradtság kicsavarja a kezedből a tollat, ecsetet, tűt, egeret. És nincs tovább. Elfogytak a megoldások. De nem is igazán érdekelnek. Már a kettő meg kettő is erőfeszítés.

Kiégés egy nap alatt. Még a szokásos mérgelődések sem izgalmasak, a családod meg is jegyzi, hogy megváltoztál. Egy nap alatt lemerültél. Jártál már így?

Ilyenkor jön a 'telefontöltő-üzemmód'. Neked mi az? Te hogy csinálod?

Az anyukám, aki szeret kötőgéppel dolgozni, azt mondja "ideges a gép". Ilyenkor abba kell hagyni. A régi családi fodrász szerint akkor le kell tenni az ollót. Mindenki jobban jár vele.

Szerinted?

Neked van trükköd?

Öncenzúra és pszichés nyomás

Környezeti nyomás és erős öncenzúra. Elrettentés magyar módra. Hallgattam egy beszélgetést Vajda Éva oknyomozó újságíróval, és annyira pontosan megfogalmazta azt a nyomást, ami visszatart minket a cselekvéstől - és kifejezetten magyar sajátosság-, mint aki évek óta terápiával foglalkozik. Vagy nem is a terápiás múlt számít, hanem elegendő csak nyitott szemmel élni?

Ha kiveszed belőle az újságírás szereplőit, a szereplőktől mentes váz nagyon könnyen ráilleszthető sokunk életére vagy életének egy darabjára. Nem zaklatni kívánlak ezzel, hanem ráébreszteni a magyar tudatosság egy speciális szürke-zónájára, és arra is, hogy láss túl rajta, ne aludj bele a szürkeségbe.

Az elrettentés pszichés formája: úgyse fogják lehozni (a cikket), ezért neki sem kezdek. Öncenzúra.
Ha mégis nekikezdek, és a főszerkesztő lehozná, akkor majd a kiadó nem hozza le. Mert mit fognak szólni a hirdetők, a politikusok, a haverok.
Erre az ember inkább neki sem kezd.
Ha nekikezd, akkor nem az a fogadtatás, amit szeretnénk, és akkor mindenki megsértődik.
Pszichés nyomás. Ráadásul ha van még az embernek egy-két korábbi rossz tapasztalata (büntetése ugye) beperelték, lehallgatták, követték, akkor még nagyobb a nyomás. A nyomás a szürke zónában mozog és mentális.

A külföldiek ezzel nem tudnak mit kezdeni: lehetne, de nincs, mert urambátyám módon össze van fonódva mindenki mindenkivel, és akkor inkább nem is csináljuk. Erre nekik nincs ötletük.
Az egész nagyon visszahúzó, eltompító és kiábrándító.
Nekünk kell kiszabadulni belőle.

Régi félelmek rétegei-pókháló

Régi kedves kliensem felismeréseit szeretném veled megosztani- természetesen a tudtával és engedélyével.:-)
Régi félelmekkel dolgoztunk. A munkának azt a részét szeretném megosztani itt, ami a 'hogyan tovább?' témájába vág.

nem számít, lényegtelen, nem fontos, hülyeség, felesleges, értelmetlen
Egy bizonyos pontnál ezeknek a szavaknak az energiája ömlött kifelé. Mintha még a pórusain is ez távozott volna. Nagyon erős energia volt... És ahogy elhagyta őt, ezt a felismerést hagyta maga után:
"Ezeket a szavakat folyamatosan figyelni kell. Mert ha még az eredeti félelmek ki is tisztultak, és a szóhasználatot nem változtatja meg az ember, akkor folyamatosan épül fel újra, mint egy pókháló.
Saját magát zárja bele az ember. Ha nagyon sűrűre szőtte, ki sem lát belőle. És belül megteremtheti a világát. (Alapvetően nem jó ez a világ. Lehet, hogy "kényelmes" vagy "elvan benne valaki", de nem az igazi, hiányzik belőle az ÉLET.)
De ha egyszer kidugta belőle a fejét, nincs mese, ki kell jönni. És akkor elveszíti a fészket, a saját kis világát. És addig a szárnyát nem tudja kibontani, amíg ki nem jött abból."

Hát, ez... Elbűvöl, ahogyan a bölcsesség megnyilvánul. Most is a hatása alatt vagyok.

Addig a szárnyát nem tudja kibontani, amíg ki nem jött a saját kis világából.

Máshol a lélek sötét éjszakájának nevezik.

Vagy lehet, hogy nincs rá megnevezés, csak azt érzi az ember, hogy a régi már nem, az új még nem... és most mi legyen, mert minden összedőlt.
Nincs visszaút.

Ki kell jönni a régiből.

És elönt a hála, amiért van rá mód és eszköz, hogy ez a folyamat minél kevesebb küzdelemmel és szenvedéssel járjon.

Hogyan tovább?

A tünetek felvázolása után, itt a hogyan tovább...

Nincsen minden esetben működő megoldás. Nincsen bombabiztos megoldókulcs. Az csak a filmekben van, ott mindig a pirosat kell elvágni. Az életben egyszerűen...

másképp mennek a dolgok.

Ha rabja vagyok egy életmintának, akkor elég korlátozottak a lehetőségek. A félelem motiválja minden lépésemet.

Ha kiszabadulok belőle, akkor kitárul a lehetőségek sora. A szabadság motiválja a lépéseimet.
És ebből a sokból melyik az enyém? Melyik az én utam?

A rossz hír az, hogy nem mondhatja meg nekem senki.
A jó hír az, hogy nem mondhatja meg nekem senki.
Rossz hír akkor, ha másra akarom bízni az életemet és a sorsomat, beleértve a problémáim megoldását is.
Jó hír akkor, ha hajlandó vagyok saját magam felfedezni, hogy nekem mi működik. És hajlandó vagyok részt venni az életem teremtésében.

Rossz hír másoknak is, mert tudomásul kell venniük, hogy nem segíthetnek a 'segítség' hagyományos értelmében (pontosabban nem oldhatnak meg semmit sem helyettem, sőt még jó tanáccsal se tudnak ellátni)
Jó hír másoknak is, mert a legnagyobb segítség, amit adhatnak, hogy meghagynak a szabadságomban, és abban segítenek, amit azért választottam, mert jó nekem.

Rossz hír mindenkinek, aki a befolyása alatt kíván engem tartani. Vagy még konkrétabban: azoknak, akik félelemben kívánnak engem tartani. Legyenek ők az élet bármely területéről valók.
Jó hír mindenkinek, aki annak örül és támogat benne, hogy megtaláljam az erőmet, hogy meggyógyuljak, hogy egésszé és szabaddá váljak.

Rossz hír, hogy nem hibázhatok. Rossz hír ez mindenkinek, aki a bűntudattal kívánt engem sakkban tartani.
Jó hír, hogy nem hibázhatok. Megkönnyebbülés. Mert nincs senkinél olyan mérce, amit meg kellene ugranom. Csak én tudhatom, hogy jó-e nekem vagy sem.

Jó hír, hogy ez a folyamat nem visszafordítható.
Ez jó hír mindenkinek, még annak is, aki most még nem látja annak. Jó hír, mert egy csodálatos öntudatra ébredési folyamat zajlik. Sosem volt ennyi lehetőség erre az ismert történelmünk során.
Sosem volt ennyi lehetőség arra, hogy letegyük azokat a régi, használhatatlan és/vagy félelem-mintákat. Sosem volt ennyi támogatás és eszköz minderre. Különleges korban élünk. Most van itt az ideje, hogy levegyük a lámpaernyőt a lényünkről. És felragyoghasson a valódi lényünk.

Azzal kezdődik, hogy letesszük a régi szerepeket. És hajlandók vagyunk 'nem tudni', hogy feltárulhasson minden lehetőség.
És azzal folytatódik, hogy megtanulunk másképp választani ebből a sokból.

Lendület- új világ születik

A tünetek: Sok helyen olvasom, sok helyen hallom azt a véleményt, hogy új világ születik. Egyre több ember kíván és képes felébredni a régi mintákból, a régi fájdalmakból és problémákból. Furcsa módon a problémák zömét már készen kaptuk. Ha te sem vagy még 120 talán 220 vagy 2200 évesnél idősebb, akkor te is beleszülettél egy háborús, versenyzős, szégyennel, bűntudattal teleszórt világba. Rendben, azért mi is tettünk hozzá bőségesen. Ugyanabból még többet csináltunk.
Most pedig mintha minden a tetőpontjára hágna... Így van ez? Vagy csak nem elég széles a látóhatárom?
A régi már nem működik, összeomlóban van, nézd csak meg a gazdasági rendszereket, a pénzügyi világot. Toldozgatás-foldozgatás. Itt is lyukas, meg ott is. A romok alól új élet születik.

Gyakran összeomlóban van az emberek magánélete is mert, már nem kívánják tovább hazugság, hamisság-alapon működtetni.
Gyakran nem kérdés, hogy meg kell állni, mert új és gyógyíthatatlan betegségek kerülnek a felszínre. Talán hangzatos latin nevet is kapnak, de az orvos széttárja a kezét. A tudomány mai állása szerint... és itt vérmérséklet szerinti a befejezés. 'Fingjuk sincs', ahogy kedves ismerősöm szokta tolmácsolni a sokkal szakszerűbb magyarázatokat arról, hogy meddig terjed a tudományos megértés.

Lendületben van az új világ születése-ha egyáltalán mondhatom ezt a nagyzolós kifejezést. Onnan látom- nagy meglepődéssel-, hogy tisztán materiális alapon álló ismerősöm szájából ezt hallom: a világ problémáit nem a politikusok fogják megoldani, itt tudatosság-váltásra van szükség.
Hűha. Lendületet kapott a változás. Már nem lehet pár föld fölött járó elszállt 'ezo-izére' mutogatni.
De hogy megy ez a tudatosság-váltás? Holnap, mikor kikelek az ágyból, már tudatosabb leszek? Bárcsak így lenne.

Sokkal gyakorlatiasabb ez annál:
Talán te is eljutottál arra a pontra az életed egyik-másik területén, hogy most már mindegy, ha omolni kell, omoljon... de hadd derüljön ki végre az igazság. És nem éred be kevesebbel.
Én is eljutottam. Omlott is. Ami igazságra épült, kibírta. A többi nem. Ami hazugságra/tévedésre, az bukott. Fájt. Elvesztek régi minták. Látom, hogy amúgy sem működött. Látom, hogy tévedésre épült. Ne sajnáljam, nem volt jó. Szabad lettem.

De akkor hogyan tovább? Mire való ez a nagy szabadság? Csupa lehetőség.
Most már nem érem be kevesebbel. De hogyan tovább?

Ez a kérdés, ami választ kíván. Jó, ez elveszett, tőle elváltam, innen meg kirúgtak. a tudomány szerint meg nem jutok sehova, de nincs időm kivárni, míg feltalálják. És akkor most hogyan tovább?
Vegyem kezembe az életem?
Szép. Szép gondolat. Olvastam már róla vagy száz önfejlesztő könyvet. Mindenkinek van hozzá kiváló ötlete, hogy mit kellene csinálnom. De nem értitek? Elég kreatív vagyok, hogy újabb mintákat gyártsak. Most nem akarom lecserélni a régieket ugyanolyan minőségű, csak csillogóbb vagy színesebb kivitelű -nem működőekre.

De akkor hogyan tovább?

Még egy sejt megújítása sem tőlem függ. Úgy tűnik elég hülye lehetek hozzá, mert ha rajtam múlik, egy darabot se tudok megújítani, kicserélni. Elvégre nem egy villanykörte kicseréléséről beszélünk.

És a világ többi dolgába, a 'nagyok dolgába' még bele sem szagoltam. A háborúk, meg a Föld megmentése és a többi.

Akkor, hogyan tovább?

Hogyan tovább?
(Nem szappanoperát írok, csak látom, hogy iszonyú hosszú lett így is, ki fogja ezt végigolvasni...,önmagában a tünetek is kitöltenének egy könyvet. Szóval a folytatás holnap.)