2010. jún. 28.

Megtudni a jövőt

Nem mindannyian arra vágyunk, hogy tudjuk mi következik?
Mennyi kínlódás, döntésképtelenség és egyéb nyafogás adódik belőle, hogy nem tudjuk.

Habár mindent megteszünk érte, hogy tudjuk, minél biztosabbak legyünk a jövőben, egyszercsak mégis be kellene látni, hogy nem megy: valószínűségekkel dolgozunk, adatokat gyűjtünk, a múltból következtetéseket vonunk le, trendvonalakat húzgálunk, jóslásokba bocsátkozunk, kívánatos vagy 'nem kívánatos energiaformák' mondják meg, hogy legyen.
Egész iparágak élnek meg belőle - és belőlünk. Mert kémleljük a jövőt.

Tudni akarjuk az időjárást, a pénzügyi piacok mozgását, a divatokat, az összes égitestek mozgását, a tömegek befolyásolását, hogy elváljunk-e mert megjelent a tökéletes lélektársunk, és egyszerűen azt is, hogy minek örülne a gyerekünk a születésnapjára...

Jósok: a kicsi és büdös, függönyös varázsgömbös lukakban... és a nagy fényes, csillogó, számítógépes irodákban. Átható tekintetűek, delejesek, álmodozók vagy tekintet nélküliek, gép mögött kuksolók.

Mennyi ismeretlen. Gyűjtjük az adatokat. És ha a világ leggyorsabb számítógépei is állanak a rendelkezésünkre, akkor is csak azt a következtetést tudjuk levonni biztosan -habár mindenki másnál több adatból és gyorsabban-, hogy nem tudjuk az összes változót befogni. Ott az ismeretlen faktor.
Elég drámai.
Minél közelebbről vizsgáljuk meg, annál inkább kiderül, hogy sokkal többet nem tudunk, mint amiről hittük, hogy igen. Oda az emberiség hatalmas tudása...

Mégis mennyire vágyunk rá, hogy tudjuk a jövőt.

Jól van, játsszunk el egy kicsit a gondolattal: 'én vagyok az, aki meg tudom mondani a halálod pontos időpontját.' Érdekel? Megmondjam?

Érdekes, a legtöbb ember nem akarja tudni- a saját felmérésem szerint...
Naháát?! Ha megmondanám, úgyis
-azonnal kételkedni kezdene... ki vagy, te, hogy ilyen biztos vagy benne... mi van, ha mégsem tudod... és ha ez csak egy önmagát beteljesítő jóslat?... mit képzelsz, hogy így megmondod...

Érdekes, a legtöbb ember, azt mondja, az élet addig tart, amíg tart. Mit számít, hogy tudom-e a végét... Sőt, talán így sokkal érdekesebb.
Jó ez a hozzáállás? Megengedi, hogy minden napunk meglepetés legyen?
Talán a többi jóslással is bánhatnánk így. Akkor talán többet foglalkoznánk a jelennel, többet lennénk a jelenben. És örömmel fogadnánk minden nap meglepetését, még ha olyat is hoz, amit soha el nem tudtunk volna képzelni.
Az milyen élet lenne?



3 megjegyzés:

csarab írta...

Úgy gondolom játszani a játékért érdemes! Mindennek mindig ott és akkor van helye amikor megtörténik. Ha valamit, tudunk, megérzünk, látunk előre, az már nem ugyanaz, az már egy befolyásolt, alternatív változat, amire előre készülünk már csak azzal is amikor gondolkodunk rajta...tehát ugyanaz nem lesz, nem lehet. A megoldást pedig úgyis helyzetben kell megadnunk, megtapasztalnunk. Az más kérdés, mit mennyire tudunk befolyásolni, azt mikor és hogy kell majd egy másik helyzetben megélnünk.

csarab írta...

Az utolsó kérdésedre a válasz: Csodákkal teli, mert nem aggódnánk, küzdenénk, manipulálnánk...

Makay Anikó írta...

Ez milyen igaz... nem manipulálnánk... és nem aggódnánk!