2010. jún. 1.

(F)elodozás


Szerettem volna valakinek megmutatni a megbocsátás erejét.
Valakinek, aki azon vacillált, hogy 'jó-jó ez a módszer, de minek az a megbocsátás...'

Napokig merengtem rajta, vajon hogyan is értethetném meg vele, amíg ő maga át nem élte. Végül ez a megoldás született.

A megbocsátás az, amelyben feloldozást adsz magadnak, és annak is, aki azt a gombot rád varrta.
Akkor is, ha kiderül, hogy te voltál, aki odavarrta.
Akkor is, ha valaki más volt az.

Talán ott marad a nyoma, de már nem akad bele semmibe.

4 megjegyzés:

Shushanna írta...

Már megint egy pofonegyszerű magyarázat...Miért van, hogy minden írásod háromszor olvasom el...és később még sokszor...?
Nagyon jó illusztráció! Nagyon...:)

Makay Anikó írta...

Sushanna, Örülök, hogy így ráhangolódtál az írásaimra!
Valahol a lelkem mélyén arra vágyom, hogy legyen érdemes elolvasni még párszor mindazt, amit írok. Úgyhogy köszönöm. :-)

Glinda írta...

Hát ez az! Mennyivel könnyebb lehetne sok ember élete, ha ráeszmélne a lényegre, amiről írsz :) Az illusztráció meg igazán szemléletesre sikerült - szeretem olvasni a soraidat.

Görgei-Reiner Rita írta...

Igen, ...de nem akad bele semmibe.
Nagyon találó, köszönöm!
Már én is olvaslak!