Amikor már 2 napja is van, hogy a vadonatúj szúnyoghálót felszereltem a konyhaablakomra - megelégelvén az állatkertet, amely a repülő objektumokból keletkezett...- és gyönyörűségesen fényesre és átlátszóra törölgettem az üveget, kitakarítva a konyhát is... és még mindig létezik, hogy zümmögnek, nyalogatják a lábaikat, gusztustalanul ráülnek mindenre... sőt ott vannak azok a vérszívó fenevadak is.
Fujjj.
Akkor most sírjak vagy nevessek?
Ér ez a téma egy blogbejegyzést?
Amikor a világ megmentésével is foglalkozhatnánk?
1. Úgy tűnik, hogy szeretnek nálam lenni ezek a repülő dögök. Pedig én nem vagyok vendégszerető velük. Szerintem. Néha létszámban még le is hagynak minket állandó lakókat.
Ez aggasztó.
2. Honnan jönnek?
A föld alól is előbújnak. Vagy az ajtó mellett leselkednek, hogy mikor nyílik már ki végre.
Az ajtó mellé őrségbe kitett kutya pedig csak álmosan pislog. Nem is érti.
Mi van itt, invázió? Túl sok katasztrófafilmet néztünk?
3. Az állatvédő elmélettel sem vagyok már annyira elfogadó: EGY eltévedt, a többi pedig jön a megmentésére...
3. Brrrr...rrrr.
4. Na, az okosabbja már kifelé igyekezne... de a háló megfogja... bi..bi..bííí.
Szóval ilyen 'küzdelmek' közepette találtam rá egyik blogbarátom nevetésterápiájára.
Eldőlt a dilemma. Inkább a nevetés.
Ha megnézed a 3 perces filmet, érteni fogod, miért is illik ide, csak scroll-ozz a bejegyzése aljáig, ott a film.
Jó mulatást! Nevess te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése