2010. jún. 10.

A kemény szívek világa

Döntéseket hozni nem mindig egyszerű. Különösen ebben a minket körülvevő nyugati világban, ahol
-egyrészt egyre több az információ
-másrészt bárkit is kérdezel meg, mindenkinek van egy kiváló ötlete arra, hogy mi lenne neked a jó. Így van ez egyénileg is, és így van ez sokkal tágabb szinten is.
Hogy minél kisebb legyen a tévedés lehetősége (a logikus világban) egy idő óta szakmai szabályokban, protokoll-okban, credit-ekben, minőségbiztosításban gondolkodunk. Sok szakmában már elég csak felmérni a bemenetet, és a rendszernek megfelelően előre tudható, hogy mi jön ki végeredményként. Rákerült a sínre az illető. Vagy mégsem?

Látom ezt a fajta fejlődést- és hihetetlen hatékonyságra képes, szinte gépesíti a folyamatokat. Lenyűgöző. Ragyogó és csodálatos.
Igen ám, csak gyakran a bemenet egy érző lény (ember), és nehezen viseli a szakmai szabályozást. Mindkét oldalon. A bemenő oldalon is, és a "gép" oldalon is.
Valami mintha elveszne ezekben a rendszerekben. Az "érző lénység". Az emberség.
De hiszen pont ez a lényeg- mondhatod. Pont erre van kitalálva. Vegyük ki a rendszerből az érzések eltorzító hatását. Vegyük ki a kontrollálhatatlant.

Ezért fog érzelem nélkül "kivégezni" az ellenőr. Érzelem nélkül vág át a szélhámos. Az orvos szakmai szabályok páncélja mögül hosszabbítja meg a 90 éves ember életét... még 5 órával. Megtanultuk, hogy érzések nélkül nézzük végig az erőszakot, gyilkosságot, naponta többször is akár... igen, a filmekről beszélek.
Szív nélkül döntenek emberek százainak, ezreinek, sorsáról, ha úgy hozza az élet .. mondjuk egy gomb megnyomásával.
Ezért köt házasságot bizniszből két ember, és ez a számítás működteti az életüket. Így vállalnak gyereket, mert az is a biznisz része. Csoda-e, hogy amikor válásra kerül sor, egyszerű matek alapján kiforgatják egymást az értékekből.

Jól van ez így?


Csak nézd meg a statisztikákat.
Népbetegség a depresszió.
Legfőbb halálok? Szívbetegség.
Emberek félnek egymástól. A félelem működteti a cselekedeteiket.
Emberek nem bíznak meg egymásban, ezért minden eshetőségre készen újabb és újabb szabályokat és szerződéseket hoznak.

Így megy ez már vagy 2000 év óta.
A különbség?
Hogy manapság mindent felülmúló hatékonysággal ás precizitással csap le az, aki fel van rá hatalmazva. Szakmai szabály. Minőségbiztosítás.


Jól van ez így?
Valahol mindig lyukas a rendszer. Valahol, sírva fakadunk. És dühösek, kétségbeesettek vagyunk. Valahol mélyen belül érezzük, hogy jobbat érdemlünk.
Az okosabbja azért hajt, hogy ne a kiszolgáltatott oldalon álljon...
Okosság ide vagy oda, kerülhetünk... a másik oldalra.

Jól van ez így?
Ott, ahol lyukas, ott marad egy kis remény.
Ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.
Az én reményem, hogy ez a luk egyre nagyobb lesz.
A kemény szívek világa sem tart örökké.

7 megjegyzés:

Tímel írta...

Nem tarthat. Nem lehet. Megöli a LÉT-et. Az ÉLET-et. Azt pedig eredeténél fogva nem lehet :) Ez paradoxon :) Múlnia kell, mert múlásra van ítélve, ha megtanított minket magunkra figyelni...sőt, hallgatni, és szívünk szerint cselekedni. Szeretném ha ebben az életemben megélhetném.Egyre Többen rázzák meg magukat, és eszmélnek rá,hogy azt követelik tőlük a társadalom, mint erő forma, hogy dobják el mindazt amitől élnek és éreznek.Hogy ne legyenek önmaguk, tegyenek magukon erőszakot,mert kell és kész.Pénz,pénz,pénz...hajtjuk, mert azt hisszük kell. Kell? biztos? Kell. Biztos. De csak annyira,mint energia megnyilvánulás. A pénz egy formája az energiának.Nem több,nem kevesebb...Létrehoztuk, használjuk hát, de csak ésszel és szívvel :)

A kollektív tudatban ott van mindenki valódi ébredő énje. A meleg szívek énjei,hiszem, hogy követelik a helyet,ami az övéké volt,minden jogalappal ellátva :)Volt ilyen kor, és lesz ilyen kor :) Mert ez az ÉLET és LÉT :)

Köszönöm a bejegyzést, a kérdés feltevést,a kissé lehangoló szavakat.A fény az árnyékból jobban látszik :)

LARION írta...

Szerintem arra tartunk........hiába szeretnek hazugságokban élni az emberek, ha egy tükröt tartanánk eléjük és megkérdeznénk tőlük, hogy ha nagyon őszinték tudnának lenni önmagukhoz bemernék-e vállalni, hogy : egyáltalán nem jó érzés nekik a védőpáncél, az álarcok sokasága és a látszólagos keménység.......???
Szerencsére elég sok ember zökken ki egyre inkább a többség diktálta kényszerítős hatások alól...... és sokan nem értik mi történik körülöttük és sokan félnek, mert ahhoz vannak szokva, hogy kényelmesebb a szőnyeg alá söpörni a problémákat és valóban nem mernek akárkikkel őszintének sem lenni..... ( Hisz egyenlőre, ha őszinte vagy, akkor úgy tűnik kevesebb is a Barátod.....és ez is arra utal, hogy hová torzult el az emberi világ.........mikor pont fordítva kellene működnie..... )......
Majd csak megtanulunk újra közösebb nyelven beszélni egymáshoz és több lesz a szeretet és jó szándék egymás felé...., mert különben mi értelme van a létezésünknek, az érzelmeinknek, az intelligenciáinknak.......... annyira bízom abban, hogy előbb utóbb eljutunk többen idáig , persze nem vagyunk egyforma érettségi szinteken..., de nem is lehetetlen vállalkozás !!!!
Kicsiben én napi szinten átélem a virtuális közösség jótékony hatásait, a kedvességeken, jó indulatokon keresztül, melyek valóban őszinték és nagyon is emberiek......
Ahogy nem tudok más lenni én sem , mert folyton bevállalom önmagam, együtt az árnyoldalaimmal, nyitott könyv vagyok sok ember számára....., mert valamiért így jó nekem .....és azt veszem észre folyton, hogy segítek sok embernek, mert elkezdenek bátrabbak lenni és a bizalmatlanságuk csökken...... olyan jó lelkesíteni bárkit, olyan jó együtt rezegni, együtt repülni, együtt élvezni , jól beleharapdálni ebbe a fura kis emberi létünkbe.........és igenis jó élni .........

Kökörcsin írta...

Hasonlókról beszélgettem ma valakivel, egy baráttal, akivel még nem is találkoztunk. Igen, lyukas, és egyre több helyen, és beszélgetnünk kell, mert sokan gondoljuk így, nem vagyunk egyedül.
Köszönöm:)

Altair írta...

Az írás végével egyetértek - hogy nagyon tud hiányozni, ami emberi.

De az ellenkező oldalról megközelítve: Ismerek olyan tanárnénit, aki azért csesztette a gyerekemet, mert a férjem a saját volt férjére emlékeztette. Ő maradt az iskolában, a gyerek meg új osztályba került. :o(

Vagy mi lenne, ha én - mint ex-dietetikus - megtagadtam volna a foglalkozást az alkoholista májbetegekkel, mert apámra emlékeztetnek. Nem is mondanám neki, hogy ne igyon, mert apámnak is hiába mondtam. :o/

Vagy ha a minőségbiztosítást nem vennénk figyelembe és visszadobnánk a lehullott húsdarabot a pörköltbe, mert otthon is úgy szoktuk; nem fertőtlenítenénk a tojás héját, mert otthon se szoktuk.

Szóval vannak olyan esetek, amikor az érzelmek tényleg okozhatnak kárt és nyilván nem a pozitív érzelmeket akarják ezek a rendszerek kiküszöbölni.

Ja, és még valami: Ezeket a rendszereket emberek hozzák létre, nem maguktól születnek.

Colette írta...

...minden sorod megérint... és az benne még a jó, hogy úgy tudod ezt megfogalmazni és leírni, hogy abból árad az elfogadás-szeretet.
Köszönöm Neked:-)))

Makay Anikó írta...

Tímel, Larion, Kökörcsin, annyi mindent felvetettetek- köszönöm-, ezek újabb és újabb bejegyzéseket érdemelnek meg.
Altair, ahogyan olvasom a szavaidat, átjön belőlük, hogy te magad is átélted, amiről írok. Mindkét oldalon.
Kívánom magunknak, hogy egyre többen és többet követhessük a szívünk hangját. És talán akkor a 'minőség'-biztosítása is új tartalommal töltődne fel.

Makay Anikó írta...

Colette, köszönöm.