2009. júl. 1.

Ateista tanítás

Jó kiindulás. Viszonylag rikán találkozom a terápiák során ateistákkal. Legtöbb embernek van valamilyen elképzelése és hite Istenről.
Aki ateistának vallja magát, nem igazán ad esélyt magának belső utazásra... mert nem összeegyeztethető a hitrendszerével. Azért is ritkán derül ki az ateizmus, mert nem is firtatjuk amúgy a hit vagy nem hit kérdéseit.

A tegnapi utazóm nyíltan ateistának vallotta magát. Ez se jó, se rossz, csak éppen EZ VAN.
Ez az utazás szempontjából nem hátrány, sem nem előny.
Amiért ezt a bejegyzést írom, az a saját rácsodálkozásom, mennyire igazi ez a kiindulás.
"Tudom, hogy vannak sötét foltok, amelyekre nincs magyarázat. Viszont én ezt nem akartam kitölteni semmivel. Istennel sem."-mondta ő.

Nekem ez tetszik. Végre itt egy ember, aki meri azt mondani, hogy addig nem hiszem el, amíg nincs róla tapasztalatom.
És ez a kiindulás megengedi azt, hogy az Isten megtapasztalását ne szennyezze majd be sem másoknak a hite, sem régi családi történetek, sem maga a történelem. És így nem is kell felülírni a mások történeteiből táplálkozó torzításokat sem. Hát nem egyszerű?

Szerintem érdemes lenne ilyen ateista-hozzáállással kezelni a gyerekeinket, a párunkat, a szüleinket, és az összes kapcsolatunkat: "Tudom, hogy vannak sötét foltok, amelyekre most nem tudom a választ. Viszont nem akarom kitölteni se feltételezésekkel, se általánosságokkal, se hülyeségekkel."

***

Szerinted kevesebbet háborúznánk egymással?

5 megjegyzés:

Hokata írta...

A hit, az nagyon nehéz téma.
Sokan azt mondják, mert hinni kell valamiben.
S nem elég, ha magadban és a természet erejében hiszel?
Kérdem én.
A vallással nekem csak egy bajom van, nagyon sok háború, harc, vér tapad hozzá, pedig pont az ellenkezőjéről kellene, hogy szóljon.
Hagyni kellene, hogy mindenki ott és úgy találja meg a hitét a világban, ahogy az Ő lelke diktálja. Egy templomban, egy mecsetben, egy kolostorban, vagy egy erdőben egy fát ölelve.
Mert a hit működik, az eszköz mindegy, csak Te bízz benne.

Bea írta...

Az idézetről nekem az jut eszembe, hogy a keresztény teológia nem ad mindenre megnyugtató választ. Teológusok ennél a pontnál az Istennel való kapcsolatot kezdik firtatni...
Kérdésedre válaszolva pedig: szerintem az ember természetét kéne megváltoztatni ahhoz, hogy kevesebbet háborúzzunk egymással.
persze, sokszor segít a jó kommunikáció.
Hokata:
Igen, az egyház valóban hatalmi eszközként használta hitet, s ez még abból az időből ered, amikor a jónép még nem tudott olvasni, a liturgiák nyelvét sem értette- na azt ma sem értené, ha ma is latinul folyna...
Ma már azért lehet találni olyan közösségeket, ahol nem erről van szó.
Bár én spec. nem igénylem, hogy vezessenek, én szabad szeretek lenni. Meg is szoktam "szívni". :P

Kriszta írta...

Ez nagyon jó cikk volt... köszönöm, hogy olvashattam, nagyon tetszett és elgondolkodtató volt. Igen, szerintem kevesebbet háborúznánk, ha több ember állna így a dolgokhoz...

Makay Anikó írta...

Olyan jókat írtok, egyből föltolul még 100 téma, hogy mivel folytassuk ezt a beszélgetést... :-)
Kezdem sejteni, hogy itt csak valaminek a felszínét érintettük. Azt is csak egy pilanatra. Folyt. köv.

Szera írta...

Ha nem lenne Isten, akkor igen szánalmas lenne az egész életünk, nem lenne vezetés, annélkül elvesznénk. A Biblia elítéli a háborút és azt a sok mocskot, ami az ún. keresztény egyházak az idők folyamán tettek, vagy szemet húnytak felettük. Ha bármilyen hitet ráerőltetnénk másokra, akkor elvetnénk azt az ajándékot, amit a Teremtőtől mindenki megkapott és ez a szabad akarat...