Jó kiindulás. Viszonylag rikán találkozom a terápiák során ateistákkal. Legtöbb embernek van valamilyen elképzelése és hite Istenről.Aki ateistának vallja magát, nem igazán ad esélyt magának belső utazásra... mert nem összeegyeztethető a hitrendszerével. Azért is ritkán derül ki az ateizmus, mert nem is firtatjuk amúgy a hit vagy nem hit kérdéseit.
A tegnapi utazóm nyíltan ateistának vallotta magát. Ez se jó, se rossz, csak éppen EZ VAN.
Ez az utazás szempontjából nem hátrány, sem nem előny.
Amiért ezt a bejegyzést írom, az a saját rácsodálkozásom, mennyire igazi ez a kiindulás.
"Tudom, hogy vannak sötét foltok, amelyekre nincs magyarázat. Viszont én ezt nem akartam kitölteni semmivel. Istennel sem."-mondta ő.
A tegnapi utazóm nyíltan ateistának vallotta magát. Ez se jó, se rossz, csak éppen EZ VAN.
Ez az utazás szempontjából nem hátrány, sem nem előny.
Amiért ezt a bejegyzést írom, az a saját rácsodálkozásom, mennyire igazi ez a kiindulás.
"Tudom, hogy vannak sötét foltok, amelyekre nincs magyarázat. Viszont én ezt nem akartam kitölteni semmivel. Istennel sem."-mondta ő.
Nekem ez tetszik. Végre itt egy ember, aki meri azt mondani, hogy addig nem hiszem el, amíg nincs róla tapasztalatom.
És ez a kiindulás megengedi azt, hogy az Isten megtapasztalását ne szennyezze majd be sem másoknak a hite, sem régi családi történetek, sem maga a történelem. És így nem is kell felülírni a mások történeteiből táplálkozó torzításokat sem. Hát nem egyszerű?
Szerintem érdemes lenne ilyen ateista-hozzáállással kezelni a gyerekeinket, a párunkat, a szüleinket, és az összes kapcsolatunkat: "Tudom, hogy vannak sötét foltok, amelyekre most nem tudom a választ. Viszont nem akarom kitölteni se feltételezésekkel, se általánosságokkal, se hülyeségekkel."
***
Szerinted kevesebbet háborúznánk egymással?
