Brandon Bays-zel Németországban

Nem tudom Neked van-e olyan helyed és időd, amikor teljesen ellazulhatsz, hiába sok ember vesz körül?

Nekem, amikor Brandonnal és Kevinnel töltök időt, az ilyen. Most is egy ilyen időszakon vagyok éppen túl. A No ego retreat-en vettem részt ismét.

Furcsa módon, ebben a nagy "lazaságban" érkezik a felszínre minden megoldatlanság, amit az életemben nem mertem/akartam/tudtam/képtelen voltam megoldani, megérteni, elviselni...  És hát, ezzel találkozni nem mindig szép. Sőt. Ijesztő, sötét és félelmetes. És nem vagyok büszke rájuk. Dolgok, amiket tettem vagy nem tettem, hagytam elillanni, vagy elmenekültem előlük...

Szóval?

Szeretném megosztani veled, hogy megéri. 

Megéri szembenézni a legszörnyűbb félelmekkel. Tudatosan. 

Újra és újra bebizonyosodik a számomra. 

És az a szabadság, ami marad utána... hát AZ, az elmondhatatlan... 

Megkönnyebbülés...

örömteli és felszabadult, mentes a korábbi rögzültségtől. 

Húúú. 

Hogyan is oszthatnám meg itt a képernyőn keresztül?

Minden esetre úgy saccolom,  a terápiás munkában találkozhatsz majd vele :-) velem...

Háború

Gondolkoztál már azon, hogy miért veszekednek annyit az emberek?

Mert nincsenek kibékülve sem magukkal, sem a világgal...

Mondhatod, hogy ez nagyon leegyszerűsített megfogalmazás. Jó, jó. Akkor gyere velem egy pár gondolat erejéig.

Az ember akkor veszekszik (háborúzik) mert valami zavarja. Mert valami nem úgy van, ahogy szerinte lennie kellene. Nem, nem a háború kedvéért veszekszik. Hiszen nem találtam még embert, aki szerint a háború kívánatos lenne. Mindenki szerint kényszerűség... Kényszer. Érted? (Ez önmagában is megérne egy bejegyzést.) 

Mondjuk nem vagy megelégedve a tested méreteivel, az egészségi állapotoddal, a szemed állásával. És fokozhatjuk... Mert a gyereked kekszet evett az ágyban. És egyest, meg intőt hozott. A "kishülye" barátját pedig ki nem állod. Vagy a férjed a  büdös zokniját ezredszer gombócozza és hajítja a sarokba. A feleséged pedig a telefonon lóg... ezredszer... ebben a hónapban. A szomszéd pedig nem gyomlálja a kerítés tövét. "Az a hülye" pedig ott más vallású és másban és másnak hisz. Az az ország pedig ott gonosz a velejéig.

És amikor lehetőséged van rá, akkor erőből, és hatalomból megoldod, hogy úgy legyen, ahogy te akarod. 

Legyőzöd.

A betegséget, a fölösleges kilókat, a "kishülyéket", meg a nagyobbakat. Szabályokat hozol és batartatod. A családodban, a cégedben, az országodban. És ha van elég hatalmad, akkor ott azt a gonosz országot is elpusztítod...

Csakhogy ebben a folytonos háborúban nem tökéletesek ám a dolgok.

Bármennyi hatalma is van valakinek, van az a betegség, ami nem győzhető le. Van az a kiló, ami nem adja meg magát. És a "hülyék" mintha a földből nőnének ki, csak szaporodnak. Kényszerből... egyre több szabály szükséges. Mert a dolgok még mindig nem úgy vannak, ahogy szerinted lenniük kellene. És egyre több szabály kell ahhoz, hogy...

mihez is? 

Az egyre több háborúhoz. 

Hogy végre úgy lehessenek a dolgok, ahogy te akarod... és ne kelljen háborúzni. "Hát nem érted, hogy lenne jobb dolgom is mint itt háborúzni és veszekedni? Hiszen békére vágyom én is!"

-----

Szerinted van ebből kiút? 

Attól még másoknak tetszhet...

6 éves kislány csodálkozott rá a selymeimre. Éppen festés közben jött oda hozzám, és pár perc szemlélődés után nagy komolyan ezt mondta: Ne sértődj meg, ha azt mondanám, hogy nekem nem tetszik, amit csinálsz. Attól még másoknak tetszhet.

Én: Jó.

Ő: De tetszik nekem.

Én: :-)

Hogy miért is osztom meg veled? Mert eltelt egy jópár nap, és ez a bölcsesség azóta is velem van. 

Tényleg. Mennyivel könnyebb lenne-lehetne sokunk élete, ha ezt elfogadnánk, úgy mélyen belül... igazán,  hogy amit csinálunk,  attól még másoknak tetszhet.

És nem kellene megfelelni ... mondjuk a leghangosabb ellenzőinknek.

Kiállni magadért- segítség

Kiállni magadért... mert nem lehetsz boldog akkor, ha másnak az életét éled. Ha meg akarsz felelni  elvárásoknak, hiteknek, amelyeket mások aggatnak rád, vagy a saját tévedéseid következménye...

Kiállni magadért, mert addig nem gyógyulhat meg benned az, ami azért fáj, mert nem lehettél önmagad.

Kiállni akkor is, ha a jóindulatú barátok és családtagok hajtogatják, hogy neked mi lenne jó.

Kiállni magadért, ha nincs mert...

Kiállni akkor is, ha az a kiállás, csak csendesen annyi... hogy nem tudom. Elfogyott minden tudás.

Feladtál minden okosságot.

Kiállni akkor is, ha nem tudod bebizonyítani, hogy igazad van.

Sőt, azt sem tudod, hogy hová vezet, ha kiállsz magadért.

Akár a statisztikák  ellenében is. Ha nem tudsz felvonultatni érveket, és

nem tudsz meggyőzni senkit.

Úgy tűnik, nincs más lehetőség. Csak az marad, hogy kiállj magadért.

Néha hangosan, néha kiabálva. Máskor csendesen vagy egyszerűen szavak nélkül...

És ha csak ez marad... akkor a segítség az, ami/aki abban segít, hogy kiállhass magadért...

akkor is, ha a környezetedben sokak számára ez ijesztő vagy félelmetes, és ettől még hangosabban és erőszakosabban hajtogatják a magukét...

Virágos jókedvünkben sorsoltunk...

Részt vettél a Mantra játékban?
Akkor duplán izgalmas számodra a sorsolás.
De hogy húzzam az idegeket... jöjjön előbb egy kis értékelés:

Tudom... tudom...
Nálam a játékok nem egy komment begépeléséről szólnak... igazad van.
Magadba néztél, nem is akárhogy, hanem mélyen.
Megtaláltad a mantrádat, és megosztottad ország-világgal.
Bizony nem kis megnyílás...
Tudom a magánlevelezésekből, hogy nem volt ez mindenkinek könnyű...
Büszke lehetsz magadra! Felszínre engedtél és felvállaltál egy olyan oldaladat, ami "energiabefecskendezésre szorult"... amit mások esetleg jól elrejtenek magukban... Te pedig szembenéztél vele!
Gratulálok! :-)
Ha érzékeled ennek a felszabadító hatását, talán folytani is akarod... talán lenne egy következő mantrád is...


Virágos a nyeremény, legyen virágos a sorsolás is! Ebben pedig Kutyu-Li mester segített nekem.
Jó mulatást hozzá!
Nyertes: kérlek, hogy írd meg a postacímed a makaysilk kukac vnet.hu címre!

"Letudtak"

Felgyorsult az élet, igaz? Nincs idő a másikra.

"20 perc alatt két ember kell, hogy meggyógyuljon"- meséli egy kliensem az orvosnál és egy másik, egy gyógyítónál tett látogatását. "Le vagyok tudva."

"Ott voltam, minden megtörtént, de amikor kijöttem a rendelőből, azt éreztem, hogy valami nincs rendben.

Én nem azért jöttem ide, hogy letudjanak." Valami hiányzik. Minden ott volt. És mégsem volt ott semmi.

Ugyanígy hiányzik valami, amikor a születésnapodon megköszöntenek ugyan, 1 perc alatt futtában... talán még ajándékkal is.  Puszi-puszi.  Le vagy tudva.

És ez fáj.

Hiába is magyarázod magadnak, hogy minden ott volt: eszükbe jutottál, eljöttek, vettek ajándékot: minden ott volt. És mégsem volt ott semmi. Valami hiányzik.

Tudod, mi hiányzik?

A figyelem. Az idő. Az odafordulás. A megállás.

A találkozás öröme. A gyógyulás maga.

Mert amíg ez meg nem történik, addig csak tárgyak cserélnek gazdát, vagy a szavak: ajándékok, gyógyszerek, pirulák, tanácsok, jókívánságok.

És amikor megtörténik a valódi találkozás, akkor minden jó. Gyógyulás, beszélgetés, öröm. Ahogyan az egyik kedves kliensem felismerése is ezt tükrözi: "Futtában nem lehet szeretni. Állj meg, szentelj rá időt és figyelmet: éld meg."

Hát nem mindannyian erre vágyunk, hogy megéljük az életet? Hogy ne csak letudva legyen?

"Nem kell kiszolgálni mások hitrendszerét!"

Ha a mantra játékban már nem választottam volna magamnak egyet, akkor most ezt a mondatot választanám,

ami egy csodálatos  Belső utazás felismerésének az összegzése, ráadásul még csak nem is én voltam az "utazó". Pedig most hogy szeretném én magamnak ezt a bölcsességet! :-)

Nem kell kiszolgálni mások hitrendszerét!

Annyira tetszik nekem ez a mondat!

Hogyan is adhatnám át a lelkesedésemet itt a monitoron keresztül? Nem is tudom. Csak érzékelem azt a hatalmas változást, amit ez hoz az utazó életébe. Békét, gyógyulást, harmóniát.

Benne van az is, hogy egyáltalán nem baj, ha a másiknak van hitrendszere, és az olyan, amilyen. Akár egyezik az enyémmel, akár nem, én maradhatok a saját szabadságommal. Mondhatok nemet. Akár nemet is mondhatok. Megmondhatom, ami nekem jó, ami nekem igaz, ami mélyen belül rezonál bennem és velem.

Szép, igaz?

Hogy könnyű-e megcsinálni?

A puding próbáját ugye... a gyakorlati élet hozza.

Ami az én saját tapasztalatom az ügyben:

Hogy ...háát... nem mindig könnyű. Különösen, amikor a másik hitrendszerében az is benne foglaltatik, hogy ő mindig jobban tudja nálam. :-) DE  még ezt sem kell kiszolgálni.

Életcél

Amikor sikertelennek és/vagy boldogtalannak és/vagy anyagilag elégedetlennek érzed magadat, akkor érdemes elmerengened ezen:

Az aspektusod, aki vagy, nem véletlenül van itt. Nem véletlenül tölti ki ezt a tested, amivel most többé-kevésbé azonosítod magadat. Valamit kívánna itt megvalósítani, megtapasztalni. Népszerűbb kifejezéssel élve: van valami életcélja. 

Amikor az, amit csinálsz, mélyen belül harmóniában van azzal, aki te vagy-,  akkor jól érzed magad, boldog vagy tőle. 

Ha nem így van, akkor érdemes megvizsgálnod, hogy vajon az, amivel foglalkozol, amihez az idődet energiádat adod, harmóniában van-e veled.  Vagy pedig azért teszed azt a dolgot, hogy azzal a valamivel majd gyűjthess magadnak elegendő pénzt vagy időt, hogy végre azt tehesd, amit szeretnél? 

Tehát majd a jövőben egyszer azt tehetednéd, ami jó neked, ami az életcélod szerinti és boldoggá tenne, addig pedig az egész lényed senyved.

Igen senyved. Mint a kókadozó virág a cserépben, amit nem locsoltak meg. Hogy is lehetne boldog. Hogy is növekedhetne. 

Szerintem ... 

szerintem kezdd el azt tenni, ami örömöt okoz neked. Vezessen a lelked! És ha a lelked vezet, nem hibázhatod el az életcélodat sem. 

Változás, avagy a Mantra ereje

Ahogyan a Mantra hatása elér... 

Nem is gondoltam rá. 

Nemcsak a mantrára, hanem a hatására sem.

Csak tettem a dolgaimat, napról napra, és a mantám valahogy itt maradt... velem. Nem  "akartam" én rá koncentrálni. Mégis figyelmet kívánt. Eszembe jutott. Ízlelgettem. 

Felhívta a figyelmemet.

Arra késztetett, hogy változtassak dolgokat az életemben. 

Furcsa.

Igazán az.

Furcsa. 

De tényleg. Egyre jobban körvonalazódik. Egyre tisztábbá válik. 

Örülök neki, mert olyan, mintha rég nem látott kincsekre leltem volna. Láthatatlanul érkezik a változás, mint amikor az életerő felkúszik a fa ágain. Aztán egyszer majd csak megmutatkozik.  Kézzel foghatóvá válik.

Hogy ez milyen egyszerű! És könnyed. És hogy én ezt, mennyire elfelejtettem...  pedig csak az történt, hogy magamra erőltettem némi külső véleményt... 

Csatlakozz te is  a játékhoz!

Az ajándék

Tehát az ajándék. Szégyellem, hogy csak most. Az előre programozott bejegyzésekkel vannak még kihívásaim... hogy finoman fogalmazzak...

Nézd el nekem, kérlek!

De remélem, hogy érdemes volt kivárni, és érdemes csatlakoznod is a játékhoz, mert az a ajándék ez a virágtanulmány, amelyet magam festettem.  Gyönyörű akvarellpapíron, profi festékkel, ahogy az illik is. A/4-es méretben. Erdeti.

Kell-e még ettől több reklám? Remélem, hogy legalább annyira megdobogtatja a szívedet, mint amennyire az enyémet, amikor készítettem. Ebben a hideg, esős időben, amikor alig várjuk, hogy virágba boruljon a természet..

Szeretném, hogy aki majd a sorsoláson megnyeri, tényleg jó szívvel emlékezzen majd erre a játékra. És talán a Mantra erejét sem felejti el.

Na? 

Játszol?

Szeretettel várlak a Mantra-játékban.