2011. máj. 11.

Brandon Bays-zel Németországban

Nem tudom Neked van-e olyan helyed és időd, amikor teljesen ellazulhatsz, hiába sok ember vesz körül?

Nekem, amikor Brandonnal és Kevinnel töltök időt, az ilyen. Most is egy ilyen időszakon vagyok éppen túl. A No ego retreat-en vettem részt ismét.
Furcsa módon, ebben a nagy "lazaságban" érkezik a felszínre minden megoldatlanság, amit az életemben nem mertem/akartam/tudtam/képtelen voltam megoldani, megérteni, elviselni...  És hát, ezzel találkozni nem mindig szép. Sőt. Ijesztő, sötét és félelmetes. És nem vagyok büszke rájuk. Dolgok, amiket tettem vagy nem tettem, hagytam elillanni, vagy elmenekültem előlük...

Szóval?
Szeretném megosztani veled, hogy megéri. 
Megéri szembenézni a legszörnyűbb félelmekkel. Tudatosan. 
Újra és újra bebizonyosodik a számomra. 
És az a szabadság, ami marad utána... hát AZ, az elmondhatatlan... 
Megkönnyebbülés...
örömteli és felszabadult, mentes a korábbi rögzültségtől. 

Húúú. 
Hogyan is oszthatnám meg itt a képernyőn keresztül?

Minden esetre úgy saccolom,  a terápiás munkában találkozhatsz majd vele :-) velem...

1 megjegyzés:

csigaszabo írta...

Egy fontos mérföldkő volt a lelki életemben, amikor rájöttem, hogy az igazság felszabadít. Mint egy katarzis.