2010. szept. 19.

Bárcsak megtettem volna...

Megtettem volna, megtehettem volna...

A 5 legfontosabb kívánság, amit a halálos ágyukon sorolnak föl az emberek, amikor azt kérdezik tőlük, hogy vajon mit sajnálnak a legjobban, hogy nem tették meg, vagy mit tennének másként. Azokat az embereket kérdezték, akik tudatában voltak, hogy az életüknek mindjárt vége, és rátekinthettek az életükre.
A lista nem olyan hosszú, mint amire számítanánk...
Tulajdonképpen elég rövid:

1. Bárcsak lett volna bátorságom, hogy ne mások elvárása szerint éljek, hanem a saját életemet éljem.

2. Nem kellett volna annyit dolgoznom!

3. Bárcsak kimutattam volna az érzéseimet!

4. Többet törődhettem volna a barátaimmal!

5. Bárcsak megengedtem volna, hogy boldogabb legyek! 

 Az élet választás. Gyakran akkor ébrednek rá az emberek, amikor már majdnem vége. Régi minták és elvárások szerint éltek, fenntartottak hazugságokat, mert meg kellett felelni valakinek ...mennyi küzdelem...  A félelem a változástól, ami arra késztet, hogy fenntartsunk egy boldogtalan életet. 
... és amikor majdnem vége, hiányzik a nevetés, a vidámság, és mindaz, ami igazán fontos... 

Ha van még egy kis időd, akkor a mi életünk nem arról szólhat, hogy "bárcsak és ... volna", hanem arról, hogy megtehetném... megteszem.

Mit is? 
Neked mi a fontos?
Tedd meg most!


•••
A magam részéről elférne még egy kis játék és könnyedség az életemben. Hogy ne vegyek annyi mindent komolyan...

Azt hiszem olvasok egy kis Agyból Buddhát... :-))

6 megjegyzés:

Tímel írta...

Nekem is. Köszönöm. Szembesültem valamivel most, ami kísért. Néha még lelkiismeret furdalásom van, hogy úgy tettem,ahogy jó. Ahogy nekem jó...
Azt mondja meg nekem egyszer valaki,miért nevelünk magunkba és másokba haszontalan dolgokat???

Köszönöm.
Remélem az én "listámon "ez fog állni: Mindent elkövettem magamért,elégedett vagyok magammal.

maminti írta...

Szia Anikó! Így van,én is sok mindent nem tettem meg magamért,persze volt mentségem,(gyerekek, munka,biztos egzisztencia, stb)De mi lenne, ha most...? Mióta ismerlek; olvaslak, ajánllak gondokkal küzdő ismerősöknek. Szép napot!

LARION írta...

Megosztottalak........ kellenek a hírvívők és az ébresztések.......... :)))))))))))))

Kriszpicur írta...

Azt hiszem-átélve tragédiákat,és nagy betegségeket-megváltoztak bennem a dolgok! Nekem minden nap ÜNNEP,így nagybetűvel,én örülök,ha eltelt egy nap,és az édes,aki világra hozott ,még mindig velem lehet.És nem számít,ha kifolyik,leesik,összetörik valami.Ugyan már...
Miért bosszankodunk dolgokon,mikor rájövünk,hogy egy picinység volt mindaz...
És tudni kell bocsánatot kérni,mert soha nem tudod...de hisz tudod..
De jó volt olvasni a soraidat,órákig tudnék beszélgetni ...:)
Kriszti

Makay Anikó írta...

Tímel, lelkiismeretfurdalás valamiért, ami jó neked... hű, mennyi "bűntudat" nevelődött belénk, igaz?
Szerintem nem is olyan haszontalan: végre megállhatunk, és megkérdezhetjük, így csináljuk-e tovább, különben automatán működne tovább...

maminti, Larion, köszönöm, az terjesztést! :-)

Kriszpicur, te nagyon becsülöd a Most-ot. De jó!!!
:-)))

Kökörcsin írta...

Köszönöm!!!