Ezt a történetet most fordítottam, és nagy szeretettel osztom meg veled. A linken megtalálod az eredetijét. És ha valamilyen módon megérintett, ráismertél valamire belőle, netalán megértést hozott... akkor ne habozz megosztani velünk. Kellemes mesét!
Micheal Sharp: Példabeszéd a Teremről
Képzeld el egy pillanatra, hogy mindannyian egy hatalmas teremben ülünk. Ennek a szobának vannak ajtói, ablakai, és pont olyan, mint bármelyik másik terem, azzal a kivétellel, hogy itt fagyasztó hideg van. Tényleg annyira hideg van, hogy mindenki, aki a teremben van, több réteg ruhát visel: sapkát, kesztyűt, kabátot, hogy elszigetelje magát a metsző hidegtől.
Úgy hogy ott vagyunk összebújva a hideg ellen a fagyos teremben, kiéhezve a melegségre.
Senki sem tudja, mióta vagyunk ebben a teremben. Csak azt tudjuk, nagyon régóta. De hirtelen- egy örökkévalóságnak tűnő idő után-, egyikünk a sokaságból felnéz.
És észreveszi, hogy itt van a hátán egy szerkezet, és egy zsinórral van a hátához erősítve. Egy perc hezitálás után meghúzza a zsinórt, és finom zümmögés kezd áradni belőle. Semmi sem történik egy percig vagy kettőig, úgyhogy visszaül a többiek közé a hideg elől.
Ameddig ő felállt, hogy a szerkezetet és a zsinórt vizsgálgassa, néhány ember észrevette, a tevékenységét, és ők is felálltak és figyelték. Ahogy nézték, hogy mit is csinál, maguk is észrevették a szerkezetet a hátukra erősítve, és a zsinórt is, de nem húzták meg a zsinórt.
Helyette inkább nézték a lányt, ahogyan meghúzza a saját zsinórját. Figyeltek, hogy megbizonyosadjanak róla, semmilyen kár nem származik ebből. Figyelték, ahogyan a lány visszaül. Semmi sem történt, így a többiek azonnal el is vesztették az érdeklődésüket, és visszaültek a metsző hidegbe.
Egy pár perc múlva a lány, aki meghúzta a zsinórt, észrevett valamit. Valami megváltozozott körülötte a levegőben. „Mi ez itt?”-gondolta. És aztán észrevette: a levegő gyorsan melegedni kezdett körülötte. Már nem látszódott a lehellete, és a teste is kezdte kényelmetlenül érezni magát az extra rétegeg ruházat alatt. Hátrafnyújtogatta a nyakát, hogy lássa a szerkezetet, és azonnal rájött, hogy ez valamiféle fűtőberendezés lehet. Csodálkozott, ahogy körülnézett és kiderült, mindenkin van egy ilyen szerkezet.
Hihetetlen- csodálkozott- vajon miért nem látta eddig senki ezt a szerkezetet, és miért nem húzták meg a zsinórt? Talán túlságosan el voltak foglalva a hideggel, és egyszerűen csak nem láttak túl a fagyos lehelleten meg a ruhára fagyott jégen? Talán egyszerűen azt hitték, nem lehetséges másfajta létezés? Nem számít. Néhány perc múlva határozottan kényelmetlenül érezte magát, és egy kis izgalommal kezdte levenni a ruháit, rétegről rétegre, ahogy egyre melegedett körülötte a levegő.
A körülötte lévő emberek azonnal felpillantottak és észrevették az izgatottságát. Mi több, a legközelebb lévők a hőmérsékletváltozást is észrevették. Ahogy kiderült, a fűtőszerkezet a lány hátán olyan hatékony, hogy már néhány méterre is érezhető a hatása.
Az emberek észrevették.
Az emberek melegedtek.
Az emberek kényelmetlenül melegnek érezték.
Megkérdezték a lányt, mi történik, és ő mesélt a fűtőberendezésről, ami a hátukon van. Azt javasolta, hogy kapcsolják be, akkor még jobban fel tud majd melegedni a szoba. Azt is javasolta, hogy kezdjék levenni a ruháikat, mert ha a fűtés működik, nagyon gyorsan kényelmetlen lesz a sok réteg anyag alatt.
Néhányan a lány szomszédai közül –de nem mindenki- megfogadták a tanácsot, és meghúzták a zsinórokat. Eltelt egy pár perc, és a levegő hőmérséklete emelkedett pár fokot, és kezdték levenni a ruháikat.
Most már egy buboréknyi izgatottság van a szobában. Még néhány ember (most, kicsit távolabb a központtól) felnézett, hogy megtudja, mitől az izgalom. Még a sarkokban lévők közül is páran fölálltak látva a nyüzsgést, és nyújtogatták a nyakukat, hogy halljanak és lássanak. Zsongás járta át a szobát, nényányan itt is, ott is felálltak- talán azok, akik a legjobban bírták a hideget- felálltak, hogy megtudják, mi történik. A körülöttük lévőket kérdezték, de többség annyira fagyott volt, hogy már nem aggódott, és annyira elkeseredett, hogy nem is érdekelte már semmi. Mégis voltak emberek, akik beszéltek, és a szó terjedt. Beszéltek valami meleg levegőről és fűtőberendezésről.
Néhányan arról is beszéltek, hogy az emberek leveszik a ruháikat, de a szkeptikusok kinevették ezt a lehetőséget. Azonban a bátrabbak, és akik már belefáradtak a hidegbe, és akik a szóbeszédben is bíztak, és akik látták, hogy a kis embercsoportok hogyan kezdenek táncolni a melegben, addig nyújtózkodtak hátra, amíg meglátták a zsinórt és a szerkezetet a hátukon. Az izgalom egyre emelkedett, és ők meghúzgálták a zsinórokat, a levegő pedig melegedett körülöttük.
Kezdett kényelmetlenné válni a meleg, és levetették a ruháikat.
Most, ahogy megállunk, és körbepillantunk a szobában: sugárzó meleg- és jéghideg- szigetecskéket láthatunk. Itt és ott, mint a pöttyök ebben a hatalmas egydekkel teli teremben: az emberek kezdik észrevenni, hogy a metsző hideg nem valami olyan, amivel muszáj együttélni. Egyre többen értik meg, hogy minden fűtésre szükség van, hogy meleg legyen és az is maradjon.
Először csak pár ember itt és ott. A kalandozóbbak, meg azok, akik belefáradtak a hidegbe, és akik egy új világra vágyakoznak- ők húzták meg a zsinórokat először. Hát persze, hogy beszélnek. Felhívják a figyemet a zsinórokra. Izgatottan magyaráznak: „Nézd, nincs szükség olyan sok ruhára!” De a legtöbben annyira el vannak foglalva azzal, hogy melegen tartsák magukat, nem foglalkoznak velük. „Őrültek- gondolják ők- ezek itt mind halálra fognak fagyni!”
Egy darabig- úgy tűnik- nem sok minden történik. Többen és többen kapcsolódnak be, de a tömeghez képest, mint csepp a tengerben. Azonban a fűtés hatékony. Hatékonyabb, mint kezdetben hittük. Egy bizonyos pont után, nemcsak a helyi hőmérsékletet érinti. Amikor elég berendezés van bekapcsolva, és elég sokáig működik már, akkor egy Változás történik. A helyi meleg-szigetecskék az egész szobára hatással vannak, és a környező hőmérséklet lassacskán emelkedni kezd. Amint ez a Változás megtörténik, mindenki érzékeli a melegedést, akármennyire is hozzáedződött a hideghez, bármennyire is szorosan összebújt a többiekkel a hideg szél ellen.
Egy bizonyos pont után senki sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy mi történik.
Ennél a pontnál véletlenszerű helyszínekről néznek fel az egész teremből, hogy kiderüljön mi is történik. Százak, és aztán ezrek felismerik a maréknyi, egykor fagyott honfitársak izgatott tevékenységét. Kissé zavartan kérdezősködnek: „Mi történik itt?”
És a válasz: „Van fűtés! Van meleg! Pár percbe telik. Csak húzd meg a zsinórt!”
Látják az izgalmat, érzik a meleget, és most felizzik az izgatottság, a terem-lakók hullámokban meghúzzák a zsinórokat. Nem is vetik le a rétegeket. Még mielőtt meghúznák a zsinórokat, érzik a meleget, és kényelmetlen a sok ruha alatt lenni.
Természetesen, most hogy sokan bekapcsolódtak, a hőmérséklet emelkedése már nem hajszálnyi. A hőmérő néhány percenként egy fokot emelkedik, és következményeként a diszkomfort-érzet is gyorsan nő. Ennél a pontál, amint látjuk az emberek hullámait, ahogyan talpra ugrálnak, bekapcsolják a fűtést, lehámozzák a ruhákat - megpillantjuk a problémát is.
Félelem hullámzik az összegyűltek között. Sokan -akiknek az eddigi összes tapasztalata az volt, hogy össze kell bújni a hideg ellen-, teljesen meg vannak rémülve. A terem gyorsan melegszik, és emberek olyan gyorsan vetkőznek, hogy zavarodottá válnak, mintha részegek lennének. Kérdések hullámoznak át az agyakon. Emberek körös-körül mindenütt figyelnek, mosolyognak, vetkőznek. Néhányan már elértek odáig, hogy teljesen meztelenek, és így tiszta örömmel és szabadon ugrálnak.
„Mi folyik itt?” –kérdezik mások. A terem meleg, a ruházat vastag, szó szerint kezdenek megsülni alatta.
Ez válság, de a jelenlévők kezelni tudják. Sokan már elérték a Változást, és már értik a folyamatot: segítséget nyújtanak, magyaráznak, nyugtatnak, mosolyognak, válaszolnak.
Már olyan sokan vannak lengén öltözve, hogy van elég segítség, van elég bíztatás.
A legtöbb ember válaszol.
A legtöbb nekikezd a vetkőzésnek.
Néhányan még bekapcsolják a fűtést, de már annyi fűtőszerkezet megy, hogy ennél a pontnál mindegy, hogy az újak bekapcsolnak vagy sem. Valójában már párat le is beszélnek a bekapcsolásról. A hőmérséklet a tökéletes 28 fok.
A Változás megtörtént, nincs szükség több melegre.
De vannak még problémás területek.
Néhány maroknyi ember nem tud mit kezdeni a változás sebessségével.
Gyorsan fel kellene fogniuk az információt, de nem tudják. Ők csak őrjöngő táncot és mosolygó embereket látnak. Ők csak meztelen embereket látnak és a furcsa érzeteket érzékelnek.
És nem tudják feldogozni a fájdalmat.
Néhányan megőrülnek.
Néhányan kiabálnak, míg mások teljes pánikban vannak, bekattannak, és ordítva rohannak ki a teremből.
Mások nyugodtan reagálnak és bíztatnak.
Akiket meg lehet fékezni, azokat gyengéden lefogják, amíg megnyugszanak.
Majd elmagyarázzák nekik az új valóságot, és gyengéden lesegítik a ruháikat. Akiket nem lehet megfékezni, vagy túl hevesen csapkodnak, azokat magukra hagyják addig, amíg kimerülnek az erőszaktartalékaik.
Amikor elcsendesedtek, ellátják őket.
Akik túl hamar „kirohantak”, azok elvesztek, de csak időszakosan.
Tulajdonképpen ruha nélkül visszatérnek, és minden rendben van.
Milyen gyorsan zajlik a feldolgozás?
Mennyi fog bepánikolni?
Hányat kell majd lefogni?
Hányan „rohannak ki” a teremből?
Nehéz megmondani. Attól függ, mennyien lesznek aktívak és inaktívak a teremben.
Csak emlékezz, nincs itt ismeretlen.
Nincs véletlen.
Rajtad múlik és a döntéseden.
Ha az elsők között vagy, nyúlj vissza és segítsd a többit.
Ha az vagy, aki a ruhák alatt maradt, nyúlj ki, és fogadd el a segítséget.
Bízz bennünk.
Nincs mitől félni.
Új valóság vár, csak nyújtsd ki a kezed.
Michael Sharp vagyok.
Üdvözöllek itthon.
Ahogy az élet fonalát gombolyítod, talán eszedbe jutott, hogy mi lenne, ha újraszületnél ezen a bolygón egy másik testben. Akarnál-e a következő önmagadnak üzenetet küldeni, hogy mi a fontos, mi a nem fontos? Talán levághatna pár fölösleges kört, kikerülhetne pár hülyeséget, hamarabb megérthetne dolgokat?
