Óriási méretű négylevelű lóherét találtam. És amilyen szerencsés vagyok :-) nem is az elsőt... és amilyen szerencsés vagyok, nem is az utolsót. Miközben itt gondosan préselgetem, volt időm elmerengeni rajta, hogy miért is tartjuk annyira szerencsének:
Mert eltér a szokásostól. A megszokott 3 levelűek között egy "hibás" darab: egy tökéletlen. Érdekes, nem? A kiszámíthatatlansága az izgalmas. És jó dolog rátalálni.
Hiszen, ha minden kiszámítható lenne, minden unalmassá is válna. Pontosan tudnánk, tudhatnánk előre az egészet.
Amikor van egy kis kiszámíthatatlanság, izgalmassá válik tőle minden.
Furcsa nem?Érdemes ezen elmerengeni, amikor a "normálistól" eltérő dolgokkal találkozunk:
-minden normális indok nélkül kirúgnak a munkahelyünkről
-megbetegszünk váratlanul és kiszámíthatatlanul
-amikor katasztófává válik hirtelen az életünk
Mi van, ha ez is egy négylelvelű lóhere. A tökéletlent kihúztuk. A megismételhetetlent.
És talán örülhetnénk is neki, mert valami izgalmas változást hoz az életünkbe. Váratlan szerencse, csak most éppen nem látjuk?
Ismerek pár embert, akinek új és boldogabb irányba terelte az életét egy komoly betegség, egy kirúgás, egy váratlan "katasztrófa". Persze pár év után visszanézve könnyebb ezt elmondani.
És igazad is van ha azt mondod, hogy ez nem a "normális" hozzáállás...
Mert "normálisan" az emberek megsértődnek, haragszanak a világra, Istenre, egymásra. Bűnbakokat keresnek, találnak, gyártanak.
Ki tudja? Talán érdemes lenne nyitva hagyni ezt a lehetőséget is: és ha ez egy váratlan szerencse?
3 megjegyzés:
"Megfejtett világból csak téged nem értelek.... hogy is köszönjem meg neked..." Cseh Tamás
saját szavaimmal meg csak köszönöm, adod alám a lovat ;)))
Eszter
A kedvenc tanmesém:
Egyszer a Zen mester fia kapott egy lovat,
Mire a mester barátja:
Milyen nagyszerű hogy a fiad kapott egy lovat!
Erre a Zen mester: Meglátjuk.
A mester fia leesett a lórol és eltört a lába
Mire a mester barátja:
Milyen szörnyű, hogy eltört a fiad lába.
Erre a Zen mester: Meglátjuk.
Háború tört ki és a mester fiát sérülése miatt nem sorozták be.
Mire a mester barátja:
Mekkora szerencse hogy nem kellett harcba vonulnia a sérülése miatt!
Erre a Zen mester:
Meglátjuk.
Épp egy éve kerestelek fel a sok "szerencsétlenségem" közepette, amik legyűrtek, csak pár hét kellett hozzá, hogy jóra forduljon minden és átéljek egy hihetetlen szép időszakot. Vagy ki tudja, majd meglátjuk:)
Megjegyzés küldése