Azért jó új szokásra váltani egy régi rossz helyett, mert az új örömet és energiát hoz. Az pedig jó, és tovább visz. Vagy nem?
Ha így lenne, akkor azonnal belekezdenénk az újba, igaz?
De akkor mégis mi az akadálya?
Itt az én megfigyelésem:
1. Jó lenne tudomásul venni, ha van egy szokásunk, amivel romboljuk a magunk vagy a környezetünk életét... EZ az első lépés. Addig, amíg letagadjuk, "tudatlanul-tudattalanul" vagyunk egy rögzültség hatása alatt. Azért halogatjuk, hogy szembenézzünk azzal, hogy van egy (vagy több) rossz szokásunk, mert valahol mélyen azt hisszük, hogy valamit el fogunk veszíteni, ha nem lesz. Például amikor a dohányzással valaki "jogot" formál a pihenésre, vagy a barátokkal való találkozásra. Érdekes, igaz? Nem is füst hiányozna, hanem a lehetőség, hogy megálljon a munkában, hogy elmerengjen a világ folyásán, vagy hogy beszélhessen pár szót valakivel.
Hát erre, lehetne találni egészségesebb megoldást is. Nem?
Mit szólnál egy egészségesebb szokáshoz?
És a régi talán elhagy. Elhagy magától.
Nem azért mert keményen legyőzted. Hanem csak úgy, természetesen, mert már nincs rá szükség tovább.
2. Azért nem kezdünk bele egy új szokásba, mert azt feltételezzük, hogy az nehéz. Ahhoz meg kellene változni, ahhoz annak az "ideális" önmagunknak kellene lennünk, akik nem vagyunk, csak majd egyszer... a jövőben... lehetnénk...
Itt a megfigyelésem: az igazság az, hogy soha ki nem próbáltuk... nem derült ki, hogy nehéz-e vagy sem.
A megfigyelésem szerint legtöbbször csak áltatjuk magunkat. Semmi nehézség nincs abban, hogy 1 percet fussunk, ha mélyen arra vágyunk. Kedves ismerősöm marathoni futó lett, mert kipróbálta - sok év halogatás után(!)-, amire már régóta vágyott. És egy perccel kezdte. Csak úgy. Az öröm kedvéért. Sosem hitte volna, hogy valaha futó lesz. És nem is egy perc alatt lett az. Csak éppen megérezte az örömét. Kipróbálta.
Érdemes lenne neked is tenned egy próbát. Csak úgy.
Mondd, Neked mi a vágyad?
Lehet, hogy lecserélhetnél vele egy rossz szokásodat...
Csak úgy, az öröm kedvéért.
---
Ó, nagyon is tudom miről beszélek. Belülről.
Elővettem egy régi vágyamat.
Mi lenne, ha festenék olajjal... mondjuk ilyet, mint itt fönt: Kutyu-Li mestert...
3 megjegyzés:
Szia Anikó!
"...van egy (vagy több) rossz szokásunk..."
Megint megnevettettél. Elsőre ezt még elolvasni is szörnyű, nemhogy belegondolni, hogy RÓLAM van szó. Pedig milyen vicces.
Azt hiszem, nálam a 2. verzió a befutó. Lusta vagyok kipróbálni, előbb várom a megtökéletesedést. Nade most! Kikapcsolom a gépet, és megyek, belekezdek valamibe, amibe eddig lusta voltam.
Köszönöm ezt az írást! És nagyon jó ez a kutya kép! :)
ne hagyd abba a festést!:)
Megjegyzés küldése