2016. júl. 8.

Van- e tere a segítségnek?

Nemet mondani a segítségkérésre nem egyszerű dolog. Ha vannak eszközeid a segítségre és alapvetően is segítőkész az alapállásod, akkor még nehezebb. De vannak helyzetek, amikor ez a nemet mondás "kötelező". Kötelező?

Vegyünk csak egy példát a vak ember esetét, akit mindenki át akar kísérni az utca másik oldalára. Már vicces kategória, igaz? Talán először meg kellene kérdezni, hogy mi az ő szándéka, egyáltalán át akar-e menni...
De mi van akkor, ha a vak ember határozott kívánsággal fordul hozzád. Ő bizony arra akar menni, és rámutat az irányra, ahová igyekszik. Igen ám, de ahová menni készül, ott lápos, mocsaras a terület, dagonya van, sártenger, még némi krokodilra is van esély - látod. Elmondod neki, hogy amit te látsz, az a mocsár, tényleg oda igyekszik? Igen, igen, válaszolja neked, mert meg van győződve róla, hogy jó felé halad, az az ő lelkének az irányítása. Megpróbálod meggyőzni. Nem megy. Akkor másként. Nem megy. M E G Y Ő Z H E T E T L E N. Ő tudja, hogy mi a jó neki.
Akkor mi legyen?

a) kívánsága szerint belevezeted a mocsárba, hadd legyen sáros, hadd süllyedjen el, elvégre
szabad akarata van
b) visszautasítod a segítséget, és vállalod, hogy gonoszságot és szívtelenséget kiabál rád és rólad
c) ?
    vagy mit teszel? Segítesz neki vagy nem?

Haladóknak érdemes eljátszani a történettel úgy is, ha az a "vak ember"  egy hozzád közel álló valaki, egy felnőtt családtag, és te érzelmileg érintett vagy. Netán az a családtag nap mint nap elmondja neked, hogy hová akar menni, és ha te nem segítesz, legalább keress valaki mást, aki igen... Mit teszel? Segítesz?

Mi a segítség szerinted?


Nincsenek megjegyzések: