2016. júl. 27.

A személyes sértés

Valamelyik nap egy valaki elkunyerálta tőlem a bevásárló kocsi százasát. Biztosan találkoztál már az élménnyel... "Visszatolhatom a kocsit?" Vagy igen,vagy nem, rövid találkozás, már megyünk is tovább... mindenki a maga világába belefeledkezve folytatja tovább az életét.
Ez alkalommal valami miatt kikívánkozott belőlem, amit mélyen hiszek. Belenéztem az illető szemébe, és el is mondtam neki, úgy, ahogy valóban gondolom: " Maga többet érdemel annál, minthogy százasokat kunyeráljon!" Nem kellett hozzá nagy hatásszünet, hogy reagáljon. A következő levegővétellel olyan dühös kirohanást kaptam, hogy mennyire nincsen igazam, és nem tudom, hogy a körülmények meg a múlt, meg a lehetetlenség, és ez már csak így lesz továbbra is... El is tartott a kirohanás jó darabig. Még arra is rávette a düh ezt az embert, hogy sértődötten elrohanjon, kihallatszott belőle, hogy mi mindent gondol rólam. 

Személyes sértésnek vette, hogy értékesebbnek tartom annál, mint aminek ő maga tartja magát. A kettő közötti feszültség akkora, hogy dühben nyilvánul meg. 

Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy esik az eső, vagy azt, hogy nyáron meleg van.
Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy be van zárva egy üzlet, amikor ő odamegy.
Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy mások is közlekednek az úton.
Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy a gyerekének van véleménye valamiről.
Van, aki személyes sértésnek veszi, ha a másik nem veszi fel a telefont. 
Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy a másik nem hiszi azt az istent, amit ő. 

Feszültség, düh, frusztráció, harag... háborúskodás. Először belül kezdődik, aztán megjelenik szóban és tettben. 
Sokan vagyunk így. Minden egyes emberre igaz ez. A személyes sértés oka változatos lehet, a folyamat ugyanaz... csak az nem mindegy, hogy mit kezdünk vele. 

Körbenézünk a világban, bekapcsoljuk a tévét, azonnal találkozunk a feszültség, a frusztráció, a harag, a háborúskodás különböző fejezeteivel. Személyes sértések ezek is. Csak vannak kisebbek és vannak nagyobbak. Ezért a reakciók is változatosak.
Addig megy ez a háborúskodás ( a külső és a belső is), amíg azt nem mondjuk, hogy elég a szenvedésből. Megszületik a szándék valami másra, valami jobbra. Belülről. 

Békét akarsz a világban? 
Oldd meg a te részedet! 
A személyes sértéseidet te tudod kioldani. 
A személyes feszültségeidet te tudod kioldani.  
A személyes düheidet te tudod  feloldani. 
Ha megteszed, akkor eggyel kevesebb frusztrált ember lesz. És nem termelsz "űrszemetet", nem teremtesz agressziót. Tisztább lesz a gondolkodásod, amellett, hogy békésebb és megértőbb leszel. És a testi egészséged is meg fogja hálálni, mert feszültség mentesen könnyebb dolga van a testednek. Még az is lehet, hogy meg tudod tanítani a gyerekednek, azáltal hogy ezt  éled. Új világot teremtesz. 

Békét akarsz a világban? A belső háborúdat felszámolhatod. Persze csak akkor, ha már belefáradtál a szenvedésbe. 
Ha nem tudod, hogyan kell, kérj segítséget! Vannak sokan, akik tudnak rá módszereket! Segítenek neked felébredni. 
Önmagadra ébredni. 

7 megjegyzés:

Katalin írta...

én ott érzek kis csúsztatást, hogy a te véleményedet érzed az egyetlen igaznak,
amikor azt mondod:"Személyes sértésnek vette, hogy értékesebbnek tartom annál, mint aminek ő maga tartja magát."
Ezt próbáld az ő szemszögéből- ítélkezésmentesen, közhelymenetesen- megfogalmazni: talán azt gondolta, "egész nap udvariaskodtam a beképzelt pökhendi muksókkal, aztán jön egy jószagú nőci, oszt löki a süketelést,kioktat, sérteget, hogy kunyerálok, pedig csak annyit kérdeztem udvariasan, ideadja-e a kocsit, a tököm kivan az ilyenekkel"


ugyehogy mennyire hasonlóan gondolkodtok?
mindketten felháborodtatok a másik reakcióján!!!!
ha tényleg értékesebbnek tartottad volna, biztosan mást mondtál volna . pl. megkérdezhetted volna : miben segíthetnél még, vagy diszkréten elfordulsz...
de te sértésnek vetted, hogy azt és úgy , ahogy te akartad, az nem kellett neki...

Katalin írta...

azt hiszem a valódi történés (mindkettőtök részéről)
a VÉDEKEZÉS volt

azt hiszem Byron Katie mondott valami olyasmit, hogy "a védekezés a háború kezdete"

Makay Anikó írta...

Köszönöm Katalin.
Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy egyáltalán nem háborodtam fel a reakcióján.
Miből gondolod, hogy felháborodtam?
És miből gondolod, hogy nem tartom valójában értékesebbnek?

Katalin írta...

a felháborodást úgy feltételeztem, hogy belenyomtad a blogodba, tehát nem múlt el nyomtalanul
és abból gondolom, hogy nem tartod értékesnek, mert kunyerálásnak nevezted azt amit most csinál, és szerinted mást kellene csinálnia, te megmondod, neki mi lenne a helyes tevékenység, anélkül, hogy tudnád, milyen ember ő valójában

Katalin írta...

semmi gond, ez a sztori rólad szól, nem róla

mint általában a segítések is a segítőkről szólnak, és akin "segítünk" jobb, ha befogja a pofiját és örüljön, hogy valaki lehajol hozzájuk...ez az általános nézet, anélkül, hogy a nyomorban élők lehetőségeit, helyzetét, mentális képességeit - és az azokon való hatékony változtatást - felmérnék, ismernék

remélem nincs harag, semmi bajom veled, aranyos, kedves ember vagy, csak megsértettél egy embert akkor és úgy ...ez a konkrét helyzet, és ez nem nyom rád semmiféle címkét, nem általánosít, a konkrét esetet reagáljuk le

Katalin írta...

az az ember SEMMI mást nem kért, csak, hogy visszatolhassa a kocsidat, semmi mást, főleg nem kritikát

Makay Anikó írta...

Kedves Katalin, örülök, hogy megosztottad, mit gondolsz a történetemről és rólam.
így van lehetőségem mellé tenni, pár dolgot
- nem háborodtam fel - lehet más indíttatásból is blogbejegyzést írni, és velem így van

-a kunyerálás kifejezésen el fogok gondolkozni, hogy valóban kifejezi- e a szándékomat, amit írni akartam... (köszi), másrészt nem voltak olyan hozzá kapcsolt gondolataim, mint amiket leírtál

- a segítés a történetemben nem került szóba, és a segítéssel kapcsolatban nem osztom azt a nézetet, ami szerinted általános

-örülök, hogy nincs harag, és szerintem egyáltalán nem sértettem meg azt az embert: kifejeztem, hogy értékesebbnek tartom annál, mint amit csinál. Ahogyan kifejezném akkor is, ha egy nyelvtanár takarítana, vagy egy egyetemi professzor portás lenne. És nem azért mondanám, mert a takarítással vagy a portás munkával bármi bajom volna, hanem annak az embernek több értéke van annál, mint amit épp csinál.

- mindezek után azt feltételezem, hogy a történetem mondanivalója és a szándékom nem jutott el hozzád, és ha ez így van, akkor most elfogadom azt is, hogy te mást értesz belőle