Rövidítés

A napokban kérdést tettem fel azoknak, akik a segítségemre vannak ügyes-bajos dolgaimban. Mivel tudom, hogy mindig segítenek, és mindig klassz válaszaik vannak, ezért le akartam rövidíteni a dolgot.

Mi lenne, ha most nem törném magamat a válasz-kereséssel, hanem egyből megtudnám a helyes megoldást? Tudod,  úgy, mint amikor a teszt válaszrészéből kikeresed rögtön a megoldást, visszafelé oldod meg a tesztet... Ó, milyen okos ötlet- gondoltam-, és nagy büszkén mentem is a kérdésemmel.

(...)

És nézd, mire jutottam. Vagyis milyen választ kaptam:

"A keresés hoz számodra ötleteket, kapcsolatokat, ami része az életednek.

Ha úgy menne az alkotás, hogy kigondolsz valamit, és pukk ott  lenne máris, akkor mi lenne benne a jó?

Nem is lenne probléma.

Nem is lenne kérdés.

Nem is lenne élet."

És bár a kérdésemre nem kaptam azonnali választ, nem rövidítette le az utamat,  valahol mélyen mégiscsak rezonált bennem.

Meghagyta nekem a keresést, és a megtalálás örömét is... 

Talán érdemes lenne jobban élvezni a folyamatot, nem csak az eredményére  koncentrálni.

Mondjuk ha együtt élünk valakivel, akkor jobban élvezhetnénk az együtt töltött időt... mert ha csak az eredményére koncentrálunk, akkor beszerezhetjük a koporsót. 

Lehet, hogy morbid az ötlet.. De állj csak meg egy pillanatra: tudod, hányan élik úgy az életüket, hogy már úgyis minden változtathatatlan,  már csak a halált várják...? Ja, hogy addig valami jó is történhetne? 

Na, az elképzelhetetlen...

És ha nemcsak a végeredményre koncentrálnánk? 

Ebben az eredménycentrikus világban?