Mondjuk úgy, hogy örömét leli a gyilkolásban, véres jelenetekben? Vagy abban, hogy ezeket végignézi? Ez? Mondjuk ez torznak számít?
Emlékszel arra, hogy Kínában hogyan torzították el a lábat? Tudod, amikor nem hagyták megnőni. Gyereklábat akartak felnőtt embereknek. Kerestem neked képet róla.
Szörnyű, igaz?
Mindig egy kicsit szorítottak. Egyszerűen nem volt rá tér és idő, hogy egészségesen fejlődjön. Egy idő után már sem a láb, sem a láb tulajdonosa nem is emlékezett rá, hogy milyen a természetes járás. Fájdalmas. Még nézni is.
Ugye, az a kérdés, hogy ki az a hülye, aki ilyet tesz magával, vagy a másikkal?
Szerintem így vagyunk mi is a tévézéssel.
A statisztikák szerint egy magyar ember átlagosan 4,5 órát néz tévét- naponta.
Ennek jó része: gyilkolós, tudatosan feltupírozott konfliktusos, bugyuta, félelemkeltő.
Ha megnézel egy ilyen műsort, rossz érzések kerítenek hatalmukba. Egy kicsit szorít. Emlékszel?
Ahogy növekszik a gyerek/a felnőtt, egyre többet és többet kap belőle. Mindig egy kicsit jobban szorít. Egy idő után már észre sem veszi, milyen torzzá vált -nem a teste, hanem- a lelke. A brutalitás napi szinten elfogadott. Halottak, megcsonkolt emberek, balesetek, üldözések, átverések, erőszak, szexuális visszaélések. Először csak napi 1 órában. Aztán az adag felkúszik napi x-re.
Egy idő után ki emlékszik már rá, hogy milyen nyugodtan aludni?
Ha szeretnéd, hogy egy eldeformált láb egészséges lehessen, mit teszel?
Első lépés: megszünteted a szorítást. Kidobod a cipőt. És megtanítod a lábadat egészségessé válni. Elkezded használni. Jársz vele. Igen, időbe telik, el van szokva tőle.
És ha szeretenéd, hogy a lelked egészséges legyen?
Kidobod a tévét? Megtanul a lelked egészségessé lenni. Elkezded használni. Igen, beletelik egy kis időbe. El van szokva tőle.
A felszabaduló időben:
-együtt lehetsz a gyerekeddel
-megtanulhatsz egy nyelvet
-verset írhatsz
-megjavíthatod a leszakadt függönyt
-kifestheted a szobádat
-megtanulhatsz egy új szakmát
-meditálhatsz
-helyreállíthatod az egészséged
-sportolhatsz
-beszélgethetsz élő emberekkel
-...
soroljam?
Persze, tudom. Te nem nézel ilyen filmeket. Te csak a Natural Geografic-os meg a kutyás családi mozikat nézed. És egy-két halott egy héten, meg egy kis izgalmas üldözés, az nem fáj...
Vagy mégis?
Én nem tudhatom.
Helyetted.
•••
Nem, nem gondolom, hogy a tévé ördögtől való.
A férjem szerint a téma, és az ahogyan feldolgoztam nem olyan, hogy megjegyzésekkel bombáznának majd az olvasóim.
Én nem tudom. Kíváncsi vagyok.
12 megjegyzés:
Egyetértek veled.
Mikor egybekeltünk a férjemmel(6 éve),úgy döntöttünk,nincs szükség a házban tévére.Ezt ma is jó döntésnek tartjuk,de eddig bárkinek megemlitettük,igencsak furcsán nézett ránk.Vajon ez nem torzit?
Jó pár éve elhajítottuk a TV-t. Nem hiányzott. Aztán egyszer az internet adta lehetőség során beszippantott egy sorozat. Egy évadot végignéztem. Akkor élveztem - utána szörnyű volt. Nem bírtam aludni, pedig kimerült voltam. Soha többé!
Szia Anikó!
A szívemből szóltál! Épp a napokban akartam hasonló témájú bejegyzést írni /lehet, hogy még megteszem :)/. Én harmadik éve, hogy nem nézem a TV-t, vagy csak nagyon válogatottan és nagyon ritkán. Híradót egyáltalán nem nézek. Nincs szükségem gerjesztett félelmekre, feltupírozott, hatásvadász negatív szenzációkra, olyan borzalmak nézésére, amik ellen nem tudok semmit sem tenni. Különösen nem este, amikor az agyamba beerőszakolt képek egész éjszakás hatást hoznak létre. Helyette próbálok fókuszálni minden apró szépségre, minden apró kedves emberi megnyilvánulásra. Igyekszem figyelni arra, amit az emberek közölni akarnak velem. Szeretném a figyelmüket olyan irányba fordítani, hogy ne a rosszra, félelemkeltőre, hanem a pozitívra, az egymásra figyelésre, a jó szándékra összpontosítsanak. Valóban, nagyon erősen, folyamatosan, egyre intenzívebben próbálnak bennünket befolyásolni. Csak figyelnünk kéne a tendenciát, hogy néhány év alatt, mennyivel durvább lett minden!
Nekem szükségem van a szörnyű véres horror-ra. Na, jó nincs, de szeretem. :o) És a tévét is. Mert muszáj egy nap 3 híradót néznem és valamit még utána, amiben nyomoznak.
Mivel egészségügyis vagyok - legalábbis erre fogom - becs'szó nem zavarnak a véres jelenetek. Valahogy a nyomozás menetére tudok koncentrálni és belefér, hogy néha ömlik a kecsöp a képernyőn. Mondjuk a lelki terrort nehezen viselem, de nem szoktak rémálmaim lenni, amiből riadtan ébredek.
A múltkor Házdoki egyik hallucinálós nőbetege után szabadon én is bogarakkal álmodtam, de igazából ez nem tántorítana el a nézésétől és nem is volt olyan ijesztő csak bosszantó a sok bogár, mert nem tudtuk kiirtani őket a garázsból (álmomban).
És Colombot meg Mrs. Fletchert is szeretem és akkor is nézem, ha már kétszer láttam azt az epizódot.
De nem érzem úgy, hogy ez bármi rovására menne, mert most is egyszerre tanulok angolt és franciát és tervezem a német és a spanyol ismétlést. Egyszerűen a napirendemben vannak olyan idősávok, amikor bekapcsolom a tévét. Például délelőtt a Viasat-ot, amikor tök egyedül vagyok otthon és zavar a csend. És ne írja senki, hogy miért nem gondolkodok valami épületes dolgon, mert ezt már megkaptam. :o) Egyszerűen nem tudok világot megváltani mosogatólében kapirgálva...
Meg este a híradó után is megnézünk egy-egy filmet vagy egy-egy krimi sorozatrészt. Vagy dvd-zünk. Vagy kikapcsoljuk és társasjátékozunk. Vagy nem is nézzünk semmit, mert vendégségben vagyunk vagy vendégeink vannak. Hétvégén például egyáltalán nem kapcsoljuk be a híradót kivéve a tévét.
Nem nézek meg minden részt egy sorozatból, mert úgyse tudom fejben tartani, hogy mi van.
Nem tartom furcsa alaknak azt, aki kidobja a tévéjét, de elvárom, hogy én se essek ilyen kategóriába, csak azért, mert szeretem nézni. (Nem személyeskedésként mondom, csak kijelentettem.) ;oP
Ó de mennyire igazad van!
Az élet olyan rövid és az emberek
annyi drága időt pazarolnak el az a tv előtt bambulva...
Közben életek hullanak szét mert a fontos dolgokra már nem jut idő,nem beszélnek egymással, nem figyelnek egymásra, nem társasoznak a gyerekekkel, és mérgezik magukat a tv-ből folyó agresszivitással és szeméttel. Egyes pszichológusok szerint, a régen élt emberek esti "tűzbe bámulás" élményét próbálja pótolni a mai ember a tv előtt. Csakhogy a családi közösség élménye, az összetartozás érzése a tűz mellett énekelve,beszélgetve működött....a tv előtt már nem. Nekem még van tv-m, és még nézek Híradót is, de az elmúlt években radikálisan csökkent az idő amit a tv előtt töltök. És azt hiszem eljön még az a nap,amikor a tv-t teljesen kiiktatom az életemből... hiányérzet nélkül.
Amikor egy társasággal tévé és számítógép nélkül töltöttünk egy hetet, láthatóan a társaság nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett napról napra. Más ingerek értek minket. Emberibb ingerek, természetes ingerek. Jó volt. Sokkal érdekesebb történeteket meséltünk egymásnak, sokkal többet nevettünk. Azóta is hiszem, hogy érdemes kihajítani a tévét. A legtöbben Marslakónak néznek emiatt. Hát akkor nem leszel elég tájékozott, és nem tudsz majd beszélgetni az aktuális sorozatokról.
Lehet. Szerintem az élő emberek sokkal érdekesebbek.
Hű, köszönöm, hogy megosztottátok mindezeket.
Igen, én is úgy találom, hogy az élet sokkal színesbb, ha a tévézés idejét másra fordítom. Nekem jó, ha nem kell együtt pörögnöm a tévével.
Furcsa, hogy végülis a tévére hegyeződött ki a beszélgetés, nem arra, hogy vajon egészséges lélek-e vagy torzult. Vajon ki leli örömét a véres jelenetekben?
Nahát...ugyanerről írtam 2 bejegyzéssel korábban...... mennyi egyforma rezgés....
:))))))
Én is egyet értek Anikó!
Én 5 éve nem tévézem,mert addig szinte állandóan csak a hírek,híradó,és valójában az agresszivitásra kerestem én is rá,de egyre rosszabbúl,kimerültebbül,idegesebnek,stresszesebbnek,félősebbnek éreztem magam,amit nem értettem,miért volt,hiszen nem voltak sem anyagi,sem napi ,sem konfliktusos problémáim,és mégis borzasztóan éreztem magam,mire rájöttem,az a hülye tévé az oka.
Elmondanám,mióra egyáltalán nem tévézem és híreket sem hallgatok,de tájékozódom ,teljesen kicserélődtem.Én még a tévé hangjától is menekülök,ha ordít benne valaki.
Miért nem valami vidám,vicces dolgokkal,kabaréval szórakoztatnak bennünket?Ja tudom a választ,mert a rémségekre buknak az emberek,de szerintem egy jó kabaréra is ugranának.Szeretem a természetet,és több ezzel kapcsolatos dolgok is lehetnének,ha már tévézünk,de az tuti,rossz az idegrendszernek és a növekvő gyerekeknek is,ha erőszakot néznek,hallanak,hiszen halljuk,mennyi brutalitást képesek egymáson elvégezni.Ez mind ezek miadt a buta emberi agyakból megszületett förtelmekből adódnak,mert azt hiszik,ettől nagyok,stb.De szerintetek,honnan máshonnan látják ezeket a dolgokat?Nem is merülök el jobban bele,mert csak felhúz .
De a lényeg,minden szavaddal,szavatokkal egyet értek,aki hasonlóan gondolja.
Libuc,abszlut egyet gondolunk és tapasztaltunk!!!!!
Nekünk sokáig nem volt tévénk, nem is vettünk még soha, mindig valami fontosabb dologra kellett a pénz. Kb. 9 éves volt a középső gyermekem, amikor egy ismerősünk nem bírta nézni, hogy nem nézünk semmit :) és kölcsönadta a tévéjét. (Azt hitte, majd akkor veszünk egyet, ha visszakéri? :))Ő egyébként szeretett volna összejárni velünk, de annyira más hullámhosszon voltunk, engem nagyon zavart, hogy elmentünk hozzájuk beszélgetni, és állandóan a tévére pislogott.
Szóval, ma a lányom, aki most 21 éves, azt mondta, hogy az nagyon jó volt, amikor hallgatták a mesekazettákat, és közben rajzoltak, és egy nagy helységben voltunk, együtt és ő is így szeretné nevelni a gyerekeit majd.
Azóta van tévénk, de az agresszivitás azért bonyolultabb probléma. Hallottam egy pszichológust nyilatkozni, miszerint olyan nagyon nem befolyásol a tévé. Ugyanis, ha szép filmeket vetítenének a bűnözőknek, akkor mindenki jó emberként jönne ki a börtönből. Ezt érdekes érvnek találtam én, mint laikus. Szerintem a tévé rá tud játszani a bennünk lévő erőkre, indulatokra, de igazából bennünk van a kulcs. Meg a kisördög. Meg a megoldás.
Nekem pl. korszakaim vannak. Ritkán tévézek, néha szeretem a vicces krimiket, de igazából mi netezős család vagyunk- ott válogathatunk, hogy mit szeretnénk látni.
Telitalálat a poszt,ha megosztó akkor is.
Nem nézek tévét, híreket, stb. nagyon régóta. Kevés az a műsor, amire vevő vagyok. Egy Müller Péter beszélgetésnél viszont örülök, hogy még nem vágtuk ki, bár máshogy is hozzájuthatnék.
Az egy hetes tévé, számítógép nélküli együttlétet pedig nem olyan régen éltük meg, ugye? Igazolni tudom csak, hogy az élő emberek érdekesebbek:-)))
Én úgy tudom, hogy a kínai férfiak szexuálisan vonzódtak az ilyen lábú nőkhöz.
Szerintem csak az tud rászokni a tv nézésre, akinek nincs önkontrollja. Hasonlóan a dohányosok, az alkoholisták stb.
Nálunk van tv, de amióta megszülettek a gyerekek nem nézünk olyat, ami izgatóan hatna rájuk. Általában csak külföldi csatornákat nézünk (gyerekműsorokat) kb. napi fél órában.
Az esti erős lámpafényt hasonlóan károsnak találom. Más családoknál tapasztaltam, hogy a gyerekeket az is izgatja. De nem vagyunk egyformák és más normák szerint élünk.
Megjegyzés küldése