Színfüggő

A művészethez különös bensőséges viszony fűz, amit egyszerűen úgy lehet megfogalmazni: színfüggő vagyok. :-) Szenvedélyesen rajongok a színekért, legyenek ezek természeti vagy természet nélküli környezetben.

Jó, jó, de mi köze ennek a művészethez?
Eddig nem sok. Csakhogy én nem elégszem meg a rajongással... alkotásra is használom őket. Rájöttem, hogy minden színes, vagy azzá tehető. A papírok, a falak, a kerítések, a padló, a fürdőszoba. A legnagyobb színező a természet... van kitől ihletet meríteni.

Mit is jelent a színfüggőség? Számomra valami alapvetőt. Ugyanis ezt a világot a fény és árnyék játéka teszi láthatóvá. A fény, amitől ragyogóvá válnak a színek (a világ), az árnyék pedig adja a kontrasztot, hogy legyen 'mihez képest'.

Azt figyeltem meg, minden gyerek imádja a színeket. Úgy tűnik, valahogy eleve a természetünkhöz tartozik a színekkel való nagy barátság. Itt van például a saját kis történetem: olyan emlékezetes, hogy bekerült a családi legendáriumba is, hogy óvodás koromban mindere rácsodálkoztam, ami sárga volt. Nagy lelkesedéssel mondtam: "Sáá..rga!" A villamos sárgája pedig mindenek fölött elbűvölt...

Aztán mire a gyerekek felnőnek -valami történik a felnövés közben :-(- érdekes módon sokan elveszítik a rajongásukat a színekhez, vagy a színes világhoz. Vagy nevezhetjük így is: beszürkül az életük.

Sőt, azt is megfigyeltem, hogy vannak felnőttek, akik egyenesen félnek a színektől. "Válasszuk csak a feketét, azzal nem lehet tévedni... "
Nem szeretek a falnak írni. (Inkább festek rá :-))
Örömmel veszem, ha van gondolatod, amelyet megosztanál velem. Vagy ha van kérdésed vagy javaslatod, akkor azt is. Ide a hozzászólásokba vagy a makaysilk(kukac)vnet.hu-ra.