Hát nem sokkal élvezetesebb gyönyörködni a világban, mint háborúzni? Aki nézett már bele mondjuk egy kutyus szemébe, az tudja, hogy miről is beszélek... Hazajössz egy hajszás nap után, legyél akármilyen nyűgös, a kutyus csillogó szemmel üdvözli az Istent, aki hazajött. Szívéből és minden porcikájából megkérdőjelezhetetlenül örül. Nem kérdez semmit. Csak adja tisztán, ami van neki: az örömöt. Ez energiát ad vagy elvesz?
Szerintem ad.
Minden öröm, minden gyönyörködés energiát ad. Ugyanúgy energiát ad, amikor rácsodálkozom egy gyönyörű virágra, a formák a színek, egyáltalán a természet tökéletes összerendezettségére. Amikor belenézek valakinek a szemébe, és egy pillanatra meglátom a tökéletességét, túl a napi gondokon, túl a gondok okozta mély ráncokon... egyszer csak átragyog rajta valami különleges. Minden emberben más ez a különlegesség, épp ezért megunhatatlan, habár valami olyasvalami működteti, ami mindannyiunkban EGY.
Amikor ezt sikerül felfedezni, akkor az ember képtelen tovább háborúzni. A háború csak elvesz. Elveszi az erőt, az energiát. És ahogy minél kevesebb van belőle, egyre csak védeni kell azt az egyre kevesebbet. Minél több energia megy el a védelemre, annál kevesebb marad arra, hogy regenerálódjunk, újra töltődjünk... Az egy tálentumot, amit kapunk, elpazaroljuk ilyenkor.
És tökéletesen mindegy, hogy magunkkal vagy mással harcolunk.
Viginia Satirtól a családterápia nagyasszonyától származik ez az idézet: "Minden olyan erő, amelyet önmagunk vagy mások elleni harcra fordítunk, megosztja, szétszórja a teremtésre, felfedezésre használható energiát."
Éppen ezért, ezzel a fenti képemmel arra kívánlak inspirálni, hogy állj meg egy-egy pillanatra gyönyörködni. Ez a kép az Art Journal műfajához tartozik, akvarell. Magyarul talán a művésznapló vagy a vázlatkönyv a leginkább megfelelő fordítás. Mégsem fedi igazán a fordítás a valóságot, mert egy egy ilyen lap, több mint vázlat: kész alkotás, önálló mű.
Gyönyörködni? (Amikor hajtani kell, menni, menni, itt a verseny... Hát, te nem tudod, hogy világválság van, meg munkahely-bezárás... meg...? Pont most van erre nekem erre energiám?) Pont ezért. Most van a legnagyobb szükség rá, hogy energiát tölts magadba.
Ha most nincs, akkor később honnan lenne? Életbevágó. Érted?
Minden öröm, minden gyönyörködés energiát ad. Ugyanúgy energiát ad, amikor rácsodálkozom egy gyönyörű virágra, a formák a színek, egyáltalán a természet tökéletes összerendezettségére. Amikor belenézek valakinek a szemébe, és egy pillanatra meglátom a tökéletességét, túl a napi gondokon, túl a gondok okozta mély ráncokon... egyszer csak átragyog rajta valami különleges. Minden emberben más ez a különlegesség, épp ezért megunhatatlan, habár valami olyasvalami működteti, ami mindannyiunkban EGY.
Amikor ezt sikerül felfedezni, akkor az ember képtelen tovább háborúzni. A háború csak elvesz. Elveszi az erőt, az energiát. És ahogy minél kevesebb van belőle, egyre csak védeni kell azt az egyre kevesebbet. Minél több energia megy el a védelemre, annál kevesebb marad arra, hogy regenerálódjunk, újra töltődjünk... Az egy tálentumot, amit kapunk, elpazaroljuk ilyenkor.
És tökéletesen mindegy, hogy magunkkal vagy mással harcolunk.
Viginia Satirtól a családterápia nagyasszonyától származik ez az idézet: "Minden olyan erő, amelyet önmagunk vagy mások elleni harcra fordítunk, megosztja, szétszórja a teremtésre, felfedezésre használható energiát."
Éppen ezért, ezzel a fenti képemmel arra kívánlak inspirálni, hogy állj meg egy-egy pillanatra gyönyörködni. Ez a kép az Art Journal műfajához tartozik, akvarell. Magyarul talán a művésznapló vagy a vázlatkönyv a leginkább megfelelő fordítás. Mégsem fedi igazán a fordítás a valóságot, mert egy egy ilyen lap, több mint vázlat: kész alkotás, önálló mű.
Gyönyörködni? (Amikor hajtani kell, menni, menni, itt a verseny... Hát, te nem tudod, hogy világválság van, meg munkahely-bezárás... meg...? Pont most van erre nekem erre energiám?) Pont ezért. Most van a legnagyobb szükség rá, hogy energiát tölts magadba.
Ha most nincs, akkor később honnan lenne? Életbevágó. Érted?
2 megjegyzés:
Nekem nagyon tetszik, ahogy írsz és persze az is amit írsz:-)
Fel is iratkoztam - hajrá, várom a további képeket és gondolatokat
Nagyon szép ez a gondolat, amit megosztottál velünk.
Sokszor érzem úgy, hogy kevesebben vagyunk, akik így gondolkodunk, de hátha tévedek.
Várom további, erőtadó gondolataidat!
Megjegyzés küldése