Szerintem nincs rá mód.
Ha neked mégis van rá ötleted, oszd meg velem!
Addig is, olvasd a kritikáról szóló bejegyzésemet:
Bármit csinálsz, kritikát fogsz kapni.
Ha nem csinálsz semmit, kritikát fogsz kapni.
Talán ha meghalsz? Igen, ez még egy esély, mert halottról vagy jót, vagy semmit...
De ezt sem nagyon tartják be az emberek, úgy hogy ezért meghalni nem érdemes. Jó esély van rá, hogy a halálodat is meg fogják kritizálni, és a halálod után az egész életedet.
Attól, mert valaki nem mondta ki vagy meg neked a véleményét, nem jelenti azt, hogy nem kritizált meg. Legfeljebb csak annyi történt, hogy nem hangosította ki, így a fizikai füleiddel nem hallod. Attól a kritikája ott van minden mozdulatában és pillantásában kimondatlanul.
Van amikor úgy kapod a kritikát, hogy elfordulnak tőled. Közönyössé válnak. (A közöny nem egyenlő a semlegességgel.)
Máskor vagy mások mézes-mázosak feléd, mert nem akarnak megbántani, de mögötted... megkritizálnak.
Tehát úgy tűnik, nem lehet elkerülni a kritikát.
Ezek szerint magával a kritikával lenne jó kibékülni.
Például így:
A kritikának nem sok köze van ahhoz, amit csináltál vagy nem csináltál. Csak egy kiindulópont.
Sokkal inkább arról szól, hogy az illető szerint 'mit és hogyan kellett volna/kellene csinálnod'.
Vagyis az ő saját értékrendjét osztja meg veled ilyen formában.
Ha egyezik az értékrend a tiéddel... akkor ugye nincs is sok dolgod, az örvendezésen túl.
De amikor nem, akkor a kritika érint, bánt.
Vagy lenyeled, vagy kiköpöd...
Forgatod, rágcsálod, újra és újra előveszed.
Rossz napjaidban jól lehúzod magad vele, bántod magad vele, komoly szenvedést generálva.
És ha el is hiszed, vagyis magadra vonatkozatod, akkor még fel is tudod habosítani:
Így lesz egy sótlan süteményből ... borzasztó feleség.
Egy eltört csészéből ... ügyetlen, buta gyerek.
Egy elfelejtett időpontból ... szívtelen apa.
Ha érint, ha bánt a kritika, akkor érdemes megvizsgálni a saját értékeidet, a saját értékrendedet. Abban megfürdetni a kritikus mondatokat. Fura módon, ebben olvadnak szét alkotóelemeikre a kritikus mondatok.
Persze lehet, hogy nincs is neked olyan. Akkor valószínűleg bárkinek a kirtikája ide-oda dobál téged. Talán még hozzá is csapkod egy-egy kiálló kőhöz.
Ilyenkor a legjobb, ha tisztázod - legelőször magaddal. Neked mi az érték? Ki vagy te?
Ha ezt nem tisztázod, hogyan tudnád kezelni bárki jó vagy rosszándékú véleményét?
Mert úgy tűnik, hogy a kritika ki nem kerülhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése