Talán veled is előfordult, talán a te életedet vagy a gyerekedét hasonló csendes szabotőrök irányítják... mint amilyenre én találtam rá:
Egy 'belső utazásom' tanulságát szeretném megosztani veled. Egy nagyon gyakori, mondhatni általános viselkedési minta gyökereit tártam fel magamban, ami a Jutalmazás-Büntetés körébe tartozik.
Az emlékem szerinti történetben egy matekórán- még általános iskolában- úgy látszik jól gondolkodtam a feladott feladat megoldásán, mert a "kinek van ötlete a megoldásra" -volt lehetőségem hangosan gondolkodni. Aztán elért egy pontot az órai beszélgetés, és a tanárbácsi megajánlott nekem egy ötöst, 'ha még ezt, meg azt is megmondom'.
Nem ment. Leblokkoltam. Súlyos volt a tét, amit rám tett. Kakukk. Vége. Nem tudtam.
Csak pirultam a kellemetlen helyzetben.
Jó szándékkal veresenyhelyzetbe hozott a tanár bácsim. Nem akart ő bántani: nem tudhatta, hogy csendes szabotőr született bennem, és még hányszor fogok a hatása alá kerülni.
Ahogy most feltárult előttem, sokszor és sokféleképpen jelent meg az életemben a blokkolás, amikor tétre ment ki a játék. Szörnyen éreztem magam tőle. Alkalmatlannak. Tökéletlennek.
Belüről mindig annak látszottam, lehettem én a legkitűnőbb teljesítmény birtokosa. Előre kellett menekülnöm...
Hogy megvédjem magamat ettől a szörnyű helyzettől, nem engedhettem meg, hogy a tökéletesnél rosszabbul teljesítsek. Kevés 'kockázatos' dolgot engedtem meg magamnak abban az időben. A legjobbat kellett teljesítenem, mert ha nem tettem, elmaradt a jutalom.
Ó, nem kellett engem büntetéssel korlátozni. Hiszen a csendes szabotőröm korlátozott engem épp eléggé. És a jutalom elmaradt. Egy idő után a kívülről kapott Jutalom-Büntetés már annyira a sajátommá vált, hogy el is hittem, hogy ha nem kapom meg a kitűzött 'jutalmat', akkor nem vagyok elég... jó.
Hatalmas a felszabadulás belőle. Kihúzva a viselkedési minta 'gyökerét': nem kell többé magamat jutalomhoz vagy büntetéshez kötnöm... Érzem, ahogy az állkapcsomban tárolódott sok erőlködés, és görcs most oldódik. Megkönnyebbülés. Szabadság. Életerő.
Kívánom neked is, mármint azt, hogy szabadulj a 'csendes szabotőrök' fogságából! De hogy megtehesd, legelőször ismerd fel, ha valami 'akadt' benned. A torkodban? A gyomrodban? Vagy a hátad közepére sem kívánod? Talán a fejed fáj tőle? Vagy nem bírsz kikelni az ágyból, úgy agyon csapott?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése